Jogsi gondok- VÉGE!

Jól emlékszem, hogy a kanadai jogsi milyen központi kérdés volt a Kanadába történő érkezésünk utáni hetekben. Ha nincs Ontario jogsink, akkor nem tudunk biztosítást kötni, ha nincs biztosítás, akkor nincs autóvásárlás. (Azaz autónk lehet, de a forgalomba nem tudjuk vinni.) Ha nincs autó, akkor a lakás berendezése eléggé esélytelen, plusz helyhez vagyunk kötve és nem látunk semmit az országból.

Ezért aztán az érkezés utáni második héten (júniusban) bejelentkeztünk Timkával a Drive Test Centerben. Ez 2×158 CAD befizetését jelentette, plusz a kötelező szemvizsgálatot. Illetve vettünk egy Kresz könyvet 15 CAD-ér.

Majd mikor június végén a Canada day-es hétvége előtt a magyar konzulátusról kaptam a hírt, hogy megjött a KEKKH-tól a magyar vezetési gyakorlatunk elismerése és elkészült a fordítás is (2×50 CAD). Erre az ígért 4 hét helyett csak 2 hetet kellett várnunk!

Ezek után rögtön elmentem írásbeli vizsgát tenni, hogy a munkába állásom előtt túl legyek legalább ezen a lépésen. A vizsga sikerült és az ideiglenes G1-es jogsival be tudtam jelentkezni az internetes felületen a gyakorlati vizsgára.

Annak nem örültem, hogy csak másfél hónappal későbbre, augusztus 15-re kaptam időpontot, de nyáron állítólag mindig ez van, mert ilyenkor jobb vezetési vizsgát tenni és ezért sokkal többen vannak, mint az év csúszósabb és hidegebb felében.

Időközben Timka is elment  írásbeli vizsgát tenni, majd még azon a héten lőtt magának egy más által lemondott vezetési-vizsga időpontot és elsőre meg is csinálta a road-testet. Ha még nem dolgozol és rugalmas az időbeosztásod, akkor jó taktika figyelni a DTC weboldalát és a közeli vizsga napokra lecsapni. Igaz, hogy Timkának egészen Guelph-ig kellett mennie, de így neki előbb lett jogsija és rögtön el is mentünk autót venni, amiről olvashattatok kb 2 hete.

Ez által a rajtam lévő nyomás csökkent, de azért én sem akartam megbukni. Először is a közel 100 dolláros vizsgadíj miatt, másfelől nekem szabit kellett kivennem, hogy elmenjek vizsgázni.

Ma reggel tehát elég korán keltem és 8-kor már ott voltam Toronto Downsview-ban a Drive Test Centerben. Ez North York-ban van, tőlünk 15 km-re északra. A korai érkezés ellenére már kb 100 méteres sor állt az iroda előtt, de nekem nem kellett beállnom, mert külön bejelentkező ablak van a vezetési vizsgára érkezőknek.

Az első vizsga kör 8:15-kor kezdődött, 8:45-re érkeztek vissza az első körösök. 8:45-re megjött az én vizsgabiztosom is, pár kérdéssel leellenőrizte a személyazonosságom (nem értem minek, mert ott volt a fényképes G1-es jogsim a kezében), körbejárta az autót, leellenőrizte a lámpákat és valamiért a dudát is. Erre a körre érdemes felkészülni, mert ha egyetlen lámpa is hibádzik, akkor buktad az idődet, a vizsgát és a befizetett díjat.

A vizsga egyébként eléggé hasonlít a magyarhoz, kivéve, hogy itt a saját kocsiddal vizsgázol és a biztos melletted ül. A vizsgabiztosok itt is jéghegyek, nem bátorítanak és csak annyit mondanak amennyit muszáj.

Nekem volt egy igen kellemetlen pillanatom, kb 5 perccel az indulás után.  A vizsgabiztos megkért, hogy soroljak be a belső sávba, ezért kitettem az irányjelzőt, ellenőriztem tükröt és a hol teret, majd bementem a belső sávba. A vizsgabiztos erre lecseszett, hogy ezt hogy képzelem, nem mehetek be valaki elé “csak úgy”. A mögöttem jövő autó kb autó 5-6 méterre volt, nem kellett fékeznie, de akkor leesett, hogy itt Kanadában ezt a Budapesten kifejlesztett technikát nem komálják. Ez egyszerűen túl nyomulós és nem fér bele a kanadai vezetési etikettbe, hogy valaki elé csak úgy bemész. Megjegyzem, hogy a való életben azért eléggé megszokott itt Torontoban, hogy nyomulnak a sofőrök.

Ezen a ponton azt hittem, hogy nekem reszeltek, de mentünk tovább, felvitt a vizsgabiztos a 401-esre, csináltatott még további 6 sávváltást, vészmegállást, telezöldes balra kanyarodást, piros lámpás jobbra kanyarodást és volt kb 10 all-way stop és egy Y forduló is.

Végül 30 perc után visszaértünk a DTC-hez, ott kellett még egy farral beállást mutatnom, de a párhuzamos parkolás valamiért elmaradt. Az all-way-stop érdekes megoldás, ilyen Mo-on nincsen, de itt minden lakóövezetben van egy rakás belőle. Az all-way-stop azt jelenti, hogy egy kereszteződésben minden irányból Stop tábla van, azaz teljesen meg kell állni, majd az érkezési/megállási sorrendben lehet indulni. Meglehetősen idegesítő dolog, de bele lehet jönni 1-2 hét alatt.

A vizsgám a sávváltós incidens ellenére sikerült. Timka utána nézett is itt Torontoban általában 40-50% körül van a bukási arány, úgyhogy büszke vagyok magamra, hogy elsőre megcsináltam.

Sőt még az 50 dollár túlfizetésem is visszakértem. Ez azért keletkezett, mert a 158 CAD-ben benne van a G1-es road test, amit én átugrottam és rögtön full G-re mentem a magyar vezetési gyakorlat elismerése miatt. Mivel a full G-t ki kellett fizetnem, így 50 dolcsit visszakapok majd csekken.

Szóval ez jó délelőtt volt, pár hét múlva megkapom a G-re upgradelt plasztik kártyámat, addig a G1-es plasztikkal és a hozzá adott papír alapú kiegészítővel vezethetek. Éppen időben szereztem meg a teljes jogsit, mert augusztus 6-án lejárt a magyar jogsim, tehát a múlt héten én már nem vezethettem egyedül, csak ha a full G jogsis feleségem is bent volt az autóban. Elég ciki nem? :-]

Ha nagyon muszáj, akkor szerintem még hetekig vagy hónapokig is vezethettem volna a magyar jogsimmal, mert a rendőr a helyszínen nem tudja ellenőrizni, hogy mi mikor léptünk be, de ha így okozok balesetet, akkor a biztosítónk valószínűleg megtagadja az általam okozott kár kifizetését.

Ezzel a hivatalos ügyintézések végére értünk, van jogsink, a napokban megjött a PR kártyánk és a lakásbérleti szerződésünkkel az Ontario Health Card-ért is tudtunk jelentkezni, amit hamarosan megkapunk, bár csak szeptember 6-tól lesz érvényes a biztosításunk. Erről a folyamatról  fogok írni a közeljövőben egy rövid bejegyzést.

 

Jogsi ügyek

Arról már írtam korábban, amikor rájöttünk arra, hogy az autó vásárláshoz biztosítás kell, a biztosításhoz pedig kanadai jogsi. A magyar jogsink 60 napig érvényes Ontarioban, de autóra szükségünk van, ezért két hete meg is indítottuk a folyamatot a Drive Test Centerben, de nem mentünk el azonnal vizsgázni, mert a kanadai “kresz” különbözik néhány ponton a magyartól és úgy gondoltuk, hogy nem árt rátanulni a magyar tudásra.

Ezen kívül az is kiderült, hogy a Magyarországról hozott KEKKH-tól kért és lefordítatott vezetési gyakorlatot igazoló dokumentumok nem alkalmasak arra, hogy a hazai vezetési tapasztalatunkat elismerjék, mert ehhez Ontarioban fordított igazolás szükséges. Erről persze nem írtak a kanadai jogsival kapcsolatos honlapokon, úgyhogy feleslegesen töltöttem az időt és költöttem a pénzt a magyar igazolás beszerzésére.

Szerencsére van megoldás, mert a Toronto-i magyar konzulátus nyújt olyan szolgáltatást, hogy ők beszerzik az infot Mo-ról és le is fordítják a tartalmát, ezt az igazolást pedig örömmel elfogadják a Driving Test Centerben. Ezért az első DTC-s ügyintézés után rögtön elmentem a konzulátusra, ahol 2×50 CAD kifizetése után elindult a folyamat.

A Canada Day-es hosszú hétvége előtti csütörtökön fel is hívtak a konzulátusról, hogy megérkezett az igazolásunk és el is készítették a fordítását. Két hét sem telt, úgyhogy Mo-on és a konzulátuson is szupergyors munkát végeztek. Köszönönet érte!

Én úgy  számítottam, hogy  az igazolás kiadása lesz vagy 2-3 hét, úgyhogy nem nagyon haladtam a tankönyvvel, de miután csütörtök 4-kor átvettem a papírokat a Church streeten, elkezdtem olvasni a tankönyvből hátralévő részeket.  Pénteken egész délelőtt ezzel foglalkoztam, majd péntek 13 órára ott voltam a DTC-ben vizsgázni.

A DTC dugig volt emberekkel és nem voltam biztos benne, hogy zárásig a vizsgát és a magyar vezetési tapasztalat bejegyzését is meg tudom csinálni. A vizsga szoba durván meleg és zsúfolt volt, kb 20 terminálon vizsgáznak a jelöltek, de aki vizsgára várt vagy a vizsga utáni igazolás kiállítására az is ott állt/ült a fal mellett, úgyhogy vizsgázóként igen nehéz dolgom volt. Plusz az üveg másik oldalán egy ember üvöltött a telefonjába akit éppen az előtt buktattak meg a vezetési vizsgán.

Összesen 2×20 kérdést kell megválaszolni, az első 20 az általános szabályokról szól és nagy hangsúlyt kap a G1-G2-G jogosítványok közötti különbség és a különböző büntetőpontok. Ezeket nem lehet IQ-ból tudni még 23 év vezetés után sem, de a könyvben elolvastam egyszer és nagyjából emlékeztem is. A második 20-as blokk csak jelzőtábla értelmezés volt.

A sikeres vizsgához az első és a második blokkban is 20-ból 16 jó választ kell adni. Nekem az első részben 3 hibám, a második részben 1 hibám volt, úgyhogy sikeres volt a próbálkozás, de biztosabb lett volna, ha még1x elolvasom a könyvet. (ami kb nettó 50-60 A4-es oldalnak felel meg)

Ahogy vártam az igazolásomra úgy láttam, hogy a vizsgázókból elég sokan buktak meg. Az előttem lévő 10 emberből kb 6-an. Szerintem itt annyira nem veszik komolyan az emberek a felkészülést, mert egy vizsga azt hiszem 58 CAD és ha nem sikerül, akkor azonnal lehet újrázni.

Kivétel az az időpont, amikor sokan várnak első vizsgára és hamarosan zár a DTC, mert ilyenkor nem engedik az ismételt vizsgát. Pénteken délután is ez volt a helyzet, volt is belőle némi feszültség.

Én arra számítottam, hogy a vizsga után kapok egy igazolást és a road test után egy jogsit, de érdekes rögtön a kezembe nyomtak egy G1-es „gyerek” jogsit. Ez azt jelenti, hogy ha van mellettem egy felnőtt, akinek van legalább 4 éves G-s jogsija és legfeljebb 0.05% a véralkohol szintje, akkor az ő felügyelete alatt vezethetek bármilyen személyautót 11.000 kg-ig, illetve vontathatok egy db utánfutót 4600 kg-ig, de az össztömeg nem lehet nagyobb, mint 11.000 kg. További szabály, hogy én nem ihatok alkoholt (zero tolerancia) és nem vezethetek éjfél és hajnali 5 óra között, továbbá nem mehetek fel 400-as utakra, ami az autópályáknak felel meg és csak az első ülésen ülhet utas (a G jogsival). :DDDD

Még jó, hogy van egy magyar jogosítványom, amivel éjjel nappal vezethetek. :]

A kanadai G1-es szint lényegében egy tanuló jogsi, hogy a kanadai fiatal 16 éves korában megtanuljon vezetni a szülei segítségével. Ehhez nem kell tanfolyamra menni és vezetési órákat venni, csak egy sikeres elméleti vizsgára, a családi autóra és egy stabil idegrendszerű szülőre van szükség. A G1-es szakasz 12 hónapig tart, ha valaki mégis elmegy tanfolyamra, akkor 8 hónapig, utána jön a G2-es vizsga, amivel már lehet vezetni kisebb-nagyobb korlátozás mellett. Pl lehet utasokat vinni, de kiskorúakat csak korlátozottan, kivéve ha ők családtagok.

Az elméleti vizsga után még éppen volt rá idő, hogy beálljak az ügyintézős sorba és 1 óra álldogálás után a magyar vezetési gyakorlatom is bejegyzték. Ezzel annyit nyertem, hogy a G1-es és a G2-es szakaszt is át tudom ugrani, de ehhez egy sikeres G-s vezetési vizsgát kell tennem, ami a városi és autópályás vezetést is tartalmazza. Állítólag nehéz a vizsga, sok embert megbuktatnak és a vizsgabiztosok legalább olyan mogorvák, mint Mo-on. Én ezt nem tudom, az én vizsgabiztosom 23 éve jó fej volt.

Egyelőre nem tudok bejelentkezni a vizsgára, mert a rendszert karbantartják, de ahogy hallottam már csak augusztusra vannak időpontok. A deadline augusztus 7, mert Timkának akkortól kellene egy autó legalább 7 hétre, amíg a tanfolyama tart. Ez elég érdekes lesz…

Azt is megnéztem, hogy a G1-es jogsival elvileg holnap köthetnék egy biztosítást, de két vezetőre ennek havi költsége 400 CAD. És én még sírtam, amikor a magyar éves kötelezőnk ÉVES 36e Ft-ra emelkedett… Ez kevesebb, mint 200 CAD, ami itt egy havi kötelező biztosításunk lesz 2 vezetőre, de csak onnantól ha mindketten megszerezzük a G jogsit. Addig két vezetőre lehet havi 400 CAD-ot fizetni. Durva….