Márk, és az írás

Ezt a bejegyzést egy komoly változás ihlette: Márk elkezdett nagy mennyiségben betűket másoni, írni, betűket felolvasni kb 2 héttel ezelőtt. A saját nevét már régóta le tudja írni, és azt is megfigyeltük, hogy az iskolából kapott havi programról le tudja olvasni a kis társai nevét. Az viszont meglepő volt, amikor autóztunk a cipőboltba tavaszi dorkóért, és egy kirakatra nézve elkezdte betűzni: “ESZ, ÉDZS, O, PÍ. =STOP”. Majd kiestem az ülésből. Aztán megbeszéltük, hogy ez nem stop, hanem shop, de ez egyszerűen fantasztikus. És egy ideje már készítenek az iskolából kis könyveket – kb A3 méretű lap félbehajtva (fél centivel nagyobb itt valamelyik oldalon, de nem ez a lényeg), amire tudnak történeteket rajzolni, és szövegnek is van hely. Korábban rajzolt nagyon egyedi pálcikaembereket, és mindig ráírta a nevét is. Újabban viszont először random betűsorozatot is írt rá, és egy legújabbon értelmes szavakat is találtam.

Egyik reggel kicsit később értünk be az oviba, Márk éppen váltócipőt húzott, és a tanárnéni lecsüccsent mellém a padra. Ilyen kis saját készítésű könyveket hozott megmutatni. És meséli, hogy a gyermekünk leül az oviban egy könyvvel, és másolja ki belőle a betűket. Ráadásul élvezettel, játékból. Gyakran kér segítséget az egy évvel idősebbektől, akik leírnak neki valamit, ő meg lemásolja. Nagyon megdicsérgette Márkot, a füle hallatára. Én meg őt, mármint a tanár nénit. Mert ez egészen elképesztő. Augusztusban kezdett a gyermek angol beszédet hallani egész nap, szeptemberben kezdte az iskolát, és nemcsak megért mindent, és megérteti magát, de ismeri a betűket, számokat, elkezdett örömmel rajzolni, és most már írni is. A mi dolgunk most az, hogy folyamatos impulzusokkal segítsük, pl. hetente új könyveket hozunk a könyvtárból, Ákossal szoktak együtt másolni, velem inkább szinezni szeret, és akkor is kérdezget – ezt hogy kell írni?

Vekerdy persze ott dübörög az agyamban, és sokáig dilemmát okozott nekem, miért tanítják itt a 4 éveseket betűzni. Csakhogy azt látom, hogy nincs ebben semmi kényszer. Nagyon játékosan csinálják, megtartva a gyerekek kíváncsiságát. Sokkal gyerekbarátabb ez a módszer, amivel játékkal tanítják őket épp annyira, amennyi érdekli őket, mint amire én emlékszem 1. osztályból – vonalas füzetbe százszor leírni a betűket, szépen kanyarintani, pirospont, később osztályozás, kötelező olvasmány már elsőben. Az angol nyelv sajátossága, hogy nem elég összeolvasni a betűket az olvasáshoz, tehát szóképeket tanulnak, amihez több idő kell. És persze tele van a könyvtár könnyített, nagybetűs, egyszerűbb szókincsű könyvekkel, szintekre felosztva – óvodás kortól 3.-4. osztályig.

Végezetül egy kis demonstráció:

Kétnyelvű aranyköpések folyt.

Nincsen more ilyen! (Mutat a hiányzó legodarabra)

Én vagyok a bad guy, te vagy a jó guy! Én vagyok a bad guy, mert van puskám.

Elfogyott a leves, de még van a tányérban pasta!

Tegyél rá egy kis cheese-t!

És egy vicces áthallás Ákostól: Márk lázas beteg volt Szilveszter éjjel, és ilyenkor szegénykém hányni szokott. Hajnali 3-4 felé kiabált nekünk, és Ákos így hallotta: “I don’t care!” Én meg így: “Hánynom kell”. Ezúttal én ugrottam ki az ágyból 😉

A végére választottam egy fotót is, egyik csoporttársam kisfiával készült itt nálunk. Vidámak, gondtalanok, gyönyörűek, kétnyelvűek 😉

Márk napjai a táborban

Talán kíváncsiak vagytok, ezért azzal kezdem, hogy is került a táborba? Két fő oka van annak, hogy kerestem neki tábort. Egyrészt arra gondoltam, talán Márknak is könnyebb egy lazább átmenet a szeptemberi Junior Kindergarden (itt röviden JK) kezdés előtt, ha angolul beszélő gyerekek és felnőttek között van kötetlenebb menetrenddel, és mi is bele tudunk rázódni az új helyzetbe. Új, mert pl a gyerekek itt nem kapnak ebédet az oviban, azt otthonról kell vinni. A bevitt ebédet a nevelők nem tehetik a hűtőbe, és nem melegíthetik meg – tehát hőtárolós edényben áll délig. Első körben ilyeneket sikerült beszereznem: egy hőtárolós táska, kis termosz levesnek vagy egy adag főétel is belefér, és uzsonnás dobozok.

És abból a szempontból is új a helyzet, hogy Márknak a bölcsihez képest elég nagyot kell ugrania önállóságban. Nemcsak az egyedül öltözést várják el, de azt is, hogy a gyermek emlékezzen pl az iskola utáni programjaira. Vagy hogy a ebédidőben a fél óra játékidő után visszatérjen a terembe ebédelni. Nekem ez most egy kicsit lehetetlennek hangzik, mert még a napokat sem érti, és teljesen a jelenben él.

És iskolát írtam, nem véletlenül: kb 9:30 – 15 között a 4 éves JK korú gyerekek játékos foglalkozásokon vesznek részt, és már az első ovis év végére ismernek néhány betűt. Azt a logikát találtam ebben, hogy az angol nyelvben a betűzést sokkal nehezebb megtanulni, gyakorlatilag szóképekben tanulnak írni-olvasni.

A táborba küldés másik oka az a rádöbbenésem volt, hogy nem tudok Márkkal az oldalamon jogosítványt szerezni. Egy szombati napon 2x is megpróbáltam bejutni a Drive Test Centerbe, de 40-50 emberből álló sor kígyózott. A jogsira pedig szükség lesz, ha szeretnénk autót venni, vagy akár csak vezetni augusztus 6 után, a nemzetközi jogsinkat ugyanis csak 2 hónapig fogadják el itt.

Kétféle tábort is kipróbálunk a nyáron, az elsőt ezen a héten, a másodikat augusztusban az új lakcímünkhöz közel. A mostani a Garden Avenue Junior Public School által szervezett program, amit teljesen véletlenül fedeztem fel egy játszótér-látogatás során. Márkot privát szervezésű táborokba nem vették volna fel, mert a 4 év alatti gyerekehez külön ún early childhood educator személyzet kell, de itt simán betették a JK csoportba. A második pedig a St. Alphonsus Child Care Centerben lesz, itt 18 hónapos kortól fogadnak gyerekeket egész évben, és Márk a 3-4 év közöttiek csoportjába kerül. Nagy megkönnyebbülés, hogy ezen a helyen meleg ebédet is biztosítanak a gyerekeknek.

Az első két nap élményeiről csak korlátozott információink vannak, mert Márk csak keveset mesél arról, hogy mi történt. Én meg csak 2*5 percet töltök ott reggel és délután, és a nevelők általában a “we had a good day” vagy “we had so much fun” mondatokkal rendezik le az érdeklődésemet ;-). Ha célzottan kérdezek, pl hogy volt-e nyelvi probléma, akkor kicsit többet is mondanak, pl megtudtam hogy Márk nagyon jól ért és kommunikál kézzel-lábbal és általában követi a csoporttagokat a játékban. Egyelőre senkinek sem jegyezte meg a nevét, a pedagógusoknak sem. Reggelente 2-3 hölggyel szoktam találkozni, ilyenkor még összevont csoport van, a JK és a Senior Kindergarden csoport együtt. Biztosan Márk csoportjához tartozik egy Timya nevű nagyon helyes, nagypocakos várandós tanárnéni. Van még egy fiatal ukrán származású pedagógus is, aki mesélte hogy a kislánys fél éve ment oviba és egy kukkot sem beszélt angolul, most pedig már nagyon szépen beszél és ért mindent.

Délután pedig 2 férfi tanárral vannak, az egyikük neve Michael (nekem bemutatkoztak, de nem sikerült megjegyeznem mindkettőjüket :D). A szomszéd SK csoportban egy szintén férfi pedagógus, Sahyd beszél néhány szót magyarul, magyar családokkal lakik egy házban és a gyerekek tanítgatják. Ő mesélte, hogy Márk nagyon meglepődött, amikor megállt mellette és kérdezte tőle hogy “Szia, hogy vagy?”. Minden napra van valami programjuk, ez a mostani hét:

img_9813-e1501079676920.jpg

Hétfőn játszottak a teremben és az udvaron – klassz játszótér, homokozó és füves terület is van -, a team building a tornateremben volt, és az egyik tanár bohócnak öltözött. Csak Márk vitt magával meleg ebédet, az összes többi gyerkőc szendvicset evett Márk elmondása szerint. Én reggel nem tudtam végigjárni vele a szobákat, mert rögtön beszaladt játszani, de feltalálta magát pl a mosdóhasználattal, délután büszkén mutogatta hogy mi hol van. És tanult új kifejezést: “No problem”. Ezen nem csodálkoztunk, mert nagyon gyakran használják a hétköznapokben, felváltva a “no worries”-zel.

Tegnap egy játszóházban voltak, amiről annyit tudtunk meg, hogy volt csúszda, másmilyen volt mint a magyar játszóházak, sárga iskolabusszal mentek, és a buszon nem találta a kulacsát, pedig szomjas volt. Próbáltuk tanítgatni hogy mit mondjon amikor szomjas, de azt mondta hogy a “water” és az “I am thirsty” is nehéz. És gondolkodtunk, hogy vajon az önállóság-tréning része-e, hogy a kulacsot maguk teszik el a közös kosárba vagy a táskájukba?

És még egy dolog: itt az óvodában nem alszanak a gyerekek délután, ezt Márk eddig elég jól viseli. Kicsit korábban fektetjük este, könnyebben elalszik és reggel is tovább alszik. A képen az első nap végi beszámoló közben kaptam el, a végén a videón pedig mesél is ;-).

IMG_9799

Not always a piece of cake

Néha nem könnyű… a gyereknevelés, most is ebben vagyunk éppen. A mi kis többnyire szófogadó és kedves kisfiunk a napokban elkezdett magából kikelve ordítani, sikítani, nem hajlandó kérni, csak “akarom!”, “nem később, most!”, és üt, ver, csapkod minket és bármit, amit éppen a kezében van. Én azon gondolkodom, hogy mit csinálok rosszul, és próbálok másképp nevelni, mint eddig, hiszen az eddig alkalmazott módszer most éppen nem válik be.

Kedves coach olvasók, most biztos megkérdeznétek, hogy mit csinálok már jól? Törekszem a következetességre pl: ha hisztizik, akkor nem kaphatja meg, amit akar; és ezt nyíltan teszem, el is mondom neki, hogy nem kaphatja meg, mert hisztizik érte. Megnyugtatom, ha túlzottan felzaklatja magát, mert tudom, hogy a kortizol stresszhormon automatikusan kiváltódik a szervezetében, és még nem tudja megnyugtatni magát. Bocsánatot kérek, ha a “vita” közben felindultságból olyat mondok, amit nem kellett volna. Keresek új módszereket, és kipróbálom, hátha működik. Egy időben nagyon jól működött a hiszti manós mese, no tényleg, ezt kipróbálom újra.

Kedves fejlődéslélektanban jártas pszichológus olvasók, most biztos elmondanátok, hogy ez természetes ebben a korban, most fejlődnek a gátló funkciók a frontális lebenyben, jajj tudom, de attól még nehéz :-/.

És idéznétek Vekerdyt, hogy lehetőleg a gyermek 3. életévében ne legyen nagy változás, de kíváncsi lennék, hogy melyik életkort javasolja vajon a nagy változásokra?

Kedves család, nyugodjatok meg, alapvetően minden rendben van, álljuk Márk érzelmi hullámait, támogatjuk abban, hogy túl legyen ezen az időszakon és továbbra is az eddigi elveink mentén neveljük őt. Most annyi a változás, hogy azt érzem, határokra van szüksége. Van olyan nap, amikor ennek az az ára, hogy estére Ákossal ülünk a kanapén egymás mellett, mint két űzött vad és azon gondolkodunk, hogy ma vajon mit rontottunk el.