Amikor árulják alattunk a házat..

Mikor tavaly nyáron Waterlooba költöztünk, elég korán elkezdtük a lakáskeresést. Emlékszem, hogy Ritával – aki ingatlanos, és a torontói magyar baráti körünk tagja – már április végén elkezdtünk az online keresést. Akkor még nem sok augusztustól kiadó házat találtunk a piacon. Májusban már kicsivel több volt, és ide is utaztunk egy napra hogy megnézzünk 5 ingatlant, de nem találtunk megfelelőt. Pedig nem volt nagyon sok kritérium: fontos volt hogy melyik iskolához tartozik területileg; dupla garázst szerettünk volna; és nem vizes-penészes falakat. Ja és mosogatógépet. Itt Ontarioban ugyanis a bérelt lakásokhoz gépesített konyhát adnak, és mosoda is mindig van vagy a lakásban, vagy közösen használható mosó-szárítógép a ház több lakásához. A Torontoban töltött évünk után visszavágytunk egy családi házba, elegünk volt pl a közös mosodából, ahol simán előfordulnak ilyenek <link a bedbugos cikkhez> és szerettünk volna egy saját kis kertet is. A torontoi bérelt lakásunkban kaptunk ígéretet mosogatógépre, mielőtt kibéreltük. Amint aláírtuk a szerződést, az üzemeltető cég munkatársa már nem emlékezett erre. Minden egyéb karbantartás is elég lassan ment, pl mire kaptunk szúnyoghálót a hálónk ablakára, már régen megfagytak a szúnyogok ;-).

Friss kezdetre vágytunk, és gondoltuk, itt “vidéken” inkább házakban laknak az emberek, ami ráadásul nem tűnt drágábbnak, mint Torontoban bérelni egy lakást.

Visszatérve a szűk kínálatra, június elején felmondtuk a torontoi lakásunk bérleti szerződését (60 nap felmondási idő van általában) és elkezdtünk pánikolni, hogy nem lesz hol laknunk. Na jó, nem ez volt a legdurvább, de hogy pl Márknak be kellene fizetni valami tábort augusztusra, és azt sem tudjuk, a város melyik részén lakunk. Torontoból ez olyan nagy problémának tűnt :D. Akkor még nem tudtuk, Waterloon belül bárhova el lehet jutni 12 percen belül.

Rita rendszeresen küldte a realtor oldalon megjelent hirdetéseket, és én is nézegettem más fórumokon, pl a kijijin, facebookon. Találtam is egy házat kijijin, azonnal írtam a tulajnak. Mivel nem volt több ház a megnézendő listán, Ákos ugrott be munka után. Több érdeklődővel együtt nézte körbe a házat, és kapott a tulajtól néhány keresztkérdést: hol dolgozik, és a felesége (van-e jövedelmünk), milyen hosszú távra tervezzük a bérlést, hányan költöznénk be, hajlandó-e rendben tartani a kertet és letakarítani a havat télen. Ákos jól válaszolgatott, és neki is tetszett a ház. Majd a tulajdonos átküldte az eléggé egyoldalú bérleti szerződést, amiben volt néhány törvényellenes kérés is – például kauciót is kért az első-utolsó havi bérleti díjon felül. Emiatt nem izgultunk, mert Ákos kikutatta hogy ha alá is írjuk, beköltözés után kérhetjük hogy kössük meg inkább az <Ontario bérleti szerződést>.

Visszagondolva, néhány napig komolyan izgultunk, minket választ-e. Igent mondott, és mi meg örültünk, végre újra házban lakunk majd, kertészkedhetünk, stb.

Örültünk, egészen kb novemberig. Egy novemberi napon Ákos otthonról dolgozott, amikor becsöngetett egy ingatlanügynök azzal hogy úgy látta egy hirdetési oldalon, eladó a ház. Azonnal ment egy email a tulajnak, mi lehet az oka? Jaaaj ne izguljunk, csak kint maradt el weboldalon tavalyról, 9 hónapra volt kifizetve a hirdetés.

De januárban megismétlődött a dolog. Akkor már konkrétan azzal csengetett az ingatlanos, kirakná a tábláját. Ide ugyan nem, mondta az én uram, és közben már fogalmazta a következő levelet. A házinénivel ugyanis inkább írásban lehet kommunikálni, szóban nem valami jó az angolja. A mandarint meg nem beszéljük jól (még?). Ekkor már elismerte, valóban vevőt keres a házra.

Mit tehet ilyenkor a bérlő? Hát, egyrészt, felkészül arra, az egy éves szerződés lejártával el kell hagynia az ingatlant. Másrészt, megpróbál egyezkedni a megtekintési időpontokról a tulajdonossal. A jog nem áll mellettünk ebben a kérdésben: a tulajdonosnak és megbízott ügynökének, sőt egyeztetés alapján bármely ingatlanügynöknek joga van kulccsal – amit egy kis számzáras dobozban felszerelnek a bejárati ajtó kilincsére – napközben bármikor bejönni érdeklődővel a házba, ha adott 24 órával megelőzően értesítést. Az érveink ezek voltak: ha meg tudunk egyezni a megtekintési időpontokról, bemutatható állapotban hagyjuk az ingatlant.

Eleinte ez jól működött, mert Jun (a házinéni) hétköznap ebédidőre időzítette az a kevés érdeklődőt, aki rátalált a purplebrick oldalon. Ez egy ingatlan.com-hoz hasonlító oldal, hirdetési díjat kell fizetni, nem jutalékot, ami egy több százezres ingatlan esetében jelentős megtakarítás lehet az eladónak. Viszont aki venni akar, általában ügynököt fogad, mert így számára ingyenesen kap kiszolgálást (a jutalékot itt is az eladó fizeti). Az első eladási ár a piachoz és a ház állapotához képest elég magasra sikerült, ezért aztán nem tolongtak a vevőjelöltek. Az állapota az elmúlt években romolhatott le, amióta bérlők lakják. Ki kellene cserélni a tetőt (nem a szerkezetet, csak a zsindelyeket), volt 2 beázás amit nem javítottak meg szépen, a konyha kezd széthullni és a ház méretéhez képest elég kicsi is. A terasz fa deszkáit és szerkezetét évek óta nem festették, és mivel fából van, lehet hogy ezt csak csere oldja meg. A basement csak épphogy használható állapotúra van kialakítva, öreg és nem túl divatos lambériával, vékony szőnyegpadlóval, a beosztása sem igazán jó. A kandallót mi nem mertük begyújtani, a kéményt és gázt már régebben ellenőrizhették. Az utolsó igazi gazdája az előző tulaj lehetett, aki a garázsban látható falfeliratok alapján maga is itt nőtt fel, vagy 8 gyermeke volt – itt rajzolták fel, melyik csemete milyen magas. A 9. felirat Márké ;-).

Valamikor március végén viszont megnőtt az érdeklődők száma, ahogy az ingatlanügynök listázta a házat (az MLS-ben, ami az ügynökök számára elérhető közös rendszer). Innen kezdődött a kényelmetlenség. Már nem volt elég az ebédidő. Mikor az ügynök felvetette, hogy adjunk meg állandó, legalább 3 óra időtartamú megtekintési időpontokat, először húzódóztunk. Hogyan tudnánk olyan pl hétvégi 3 órás intervallumot megadni, amikor biztosan nem leszünk otthon? Szeretünk kirándulni, de eshet az eső vagy akkoriban még a hó is. Lehet nagyon hideg. Az egyetlen stabil pont a hétvégéinkben Márk úszásedzése volt, szombatonként 11-11:30 között. Odautazás, átöltözés, fél óra edzés, átöltözés – ez másfél óra. És a gyerek úszás után farkaséhes, ezért egyikünk eközben intézte a heti bevásárlást és ebéd főzést. Menjünk minden hétvégén étterembe ebédelni? Kicsit úri hóbortnak tűnt ez, a költségekről nem is beszélve. A hétköznap egy kicsivel könnyebbnek tűnt, szerdánként egyikünk sem szokott otthonról dolgozni. Megbeszéltem az ügynökkel, szerdán 9-17 között lehet jönni. Ok, mondja, és a hétvége? Végül abban állapodtunk meg, minden hétfőn elküldöm neki a következő hétvégére vonatkozó időpontot, és ez egész jól be is vált.

Néhány dologra azért figyelni kellett az időpontok egyeztetésekor. Az első szerdai nap után rájöttünk, nem minden ügynöknek alap, hogy pl lekapcsolja maga után a lámpákat. Vagy hogy bezárja a teraszra vezető / garázs és a lakás közötti ajtót. Mi meg még nem vagyunk annyira kanadaiak, hogy ne zárjuk be :D. A teraszhoz például simán be lehet jutni az utcáról, mert az egyik kertkapunk nem zárható. Az égve maradt lámpák után meg mi fizetjük a villanyszámlát. Szóval ha egy 3 napos hétvégére elutaztunk, az utolsó napra tettük az időpontot. Vagy egy alkalommal ünnepnapra esett volna, ezért nem volt megfelelő – megegyeztem az ügynökkel, ő maga gondoskodik a lámpákról és a zárakról. Rendes volt, elvállalta.

A másik fontos tanulás az volt, nem érdemes aláírni erről az időpont-megállapodásról semmit az ingatlanossal. Az aláírás után nem utasíthattuk volna vissza a bemutatást az egyezség szerinti időpontokban. Pedig nálunk előfordult, hogy egy szerdai napon Márk éppen lázas-hányós betegséggel küzdött. Bár nem gondolom, hogy ezt bárki látni szeretné, vagy elkapni, mégis nyugodtabb voltam hogy le tudtam mondani. Olyan is volt, amikor én maradtam itthon dolgozni aznap mégis. Akkor már nem zavartattam magam – el sem mentem itthonról, köszöntem és dolgoztam tovább. Arra azért figyeltem, ne legyen megbeszélésem, mert néha elég érzékeny témákról beszélgetünk, és ki tudja, kit ismer az ingatlanos, vagy a vevőjelölt. Kicsi ez a város.A harmadik pedig, hogy az ingatlanos azért feszegeti a határokat. A megállapodás ellenére többször is keresett egyéni kérésekkel – lehetne-e hétköznap 7 órakor megnézni? Mert semmilyen más időpont nem felel meg az érdeklődőnek. Sajnos nem, mondtuk, mi akkor éppen gyereket fürdetünk. Később is jó. Kizárt, akkor meg mesélünk és alszik. Jaj, nem baj ha azt az 1 szobát ahol alszik nem tudják megnézni. Neeeeem. Volt egy meglepetés érdeklődő is. Hétvége volt, és épp ahogy álltam fel a kocsibeállóra, látom hogy egy pasi száll ki a ház előtt leparkolt kocsiból. Először eszembe sem jutott hogy hozzánk jöhet, becsuktam a garázst. Kicsit később láttam az ablakból, még mindig nézelődik és vadul telefonál. Aztán csengettek. Ajtót nyitok, ott áll a házinéni. Igen? Van itt egy érdeklődő, megnézhetné most a házat? Nem emlékszem a 24 órával korábbi értesítésre, mondom. Hát úgy volt hogy találkoznak és hoz a pasi papírokat, de ha már itt van.. Torontoból jött, és legyek már olyan kedves. Mondom, tök kupi van, ma nem számítottunk erre. Áá nem azt nézi, csak a házat. Mondom hogy nem értek egyet, de Torontora tekintettel. Jön a pasi, csak egy kérése van. Igen. Hát ő itt dolgozik a városban és minden nap jár ide (tessék??), de a felesége, neki megspórolhatnék 4 óra autózást, ha esetleg VIDEÓZHATNA amikor körbenéz. Abszolút nem járulok hozzá. Akkor egy videóhívás esetleg? És már nyomkodja is a telefont. Anyád, mondom magyarul, ő meg már vált is át oroszra és magyaráz az asszonynak. Mikor később írtam a házi néninek h “no more surprise visits” az a válasz “ez nekem is meglepetés volt”; ja, véletlenül pont erre a címre beszélte meg a találkozót. Egyébként ezen a ponton derült ki, h a tulaj bérlőket keres, nem vevőt. Akik aztán majd ugyanerre a sorsra jutnak jövő tavasszal.

Ez a lakóval együtt mutogatás bevett szokás itt Ontarioban – és én őszintén nem értem, hogy csinálja ezt egy bérlő aki épp kisbabával van otthon? Vagy tartósan beteg? Mikor az mondta az ügynök hogy alá KELL írnunk a megállapodást, közöltem hogy rendben, de előbb a mi ügyvédünk is megnézi, mi ugyanis fizetjük a bérleti díjat és jogunk van a privát szféránkhoz. Ezután többet nem kérdezett róla.

“Mutogatós” napi rutinunk: a szokásosnál szebb beágyazás, konyha és fürdőszobák tisztán és rendben hagyása, értékek elpakolása, előző nap körbeküldtük a robotporszívót és általában fel is mostunk, Márk szobáját összepakolni, száradó ruhákat elpakolni. Mit köszönhetünk ennek? Én soha korábban nem éltem még ilyen rendben :D.

Még nem adták el, de múlt héten befutott a második ajánlat, és megvolt a második “inspection” – amikor egy szakértő végignézi a ház és beépített berendezések állapotát.

Ezt nem jól tudom, eladták. Ennyit a kommunikációról.