Milyen volt az őszi időjárás Torontóban?

Mielőtt Kanadába költöztünk volna egy csomó csodálkozó tekintettel találkoztunk Magyarországon, amikor arról beszéltünk, hogy Torontóba költözünk. Volt aki kimondta, volt akinek csak az arcán láttuk a kérdést: “Normálisak vagytok?”

Én is szívesebben költöztem volna Olaszországba vagy Spanyolországba, de nem így alakult…

Június elején szállt le a gépünk Torontóban és rögtön koppantunk egy nagyot, mert a nyár érdeklődés hiányában elmaradt. Erről korábban már írtam.  Az időjárás felelős szeptember rájött, hogy túllőt a célon és szeptemberben olyan nyarat csinált nekünk, amire mindig is vágytunk. A napokban nézegettem a fényképeket és ezt a képet szeptember 24-én lőttem a Woodbine Beach-en:

20170924_110354

A szeptember ugyanis parádés időjárást hozott, végig egy szál ingben jártam dolgozni, hétvégén meg rövidnadrágban. Minden héten vártuk, hogy majd jön az igaz ősz, de az csak nem jött és szeptember végén melegebb volt az Ontario tó, mint amilyen egész nyáron volt. A legmelegebb hétvégén kimentünk egy napra strandolni a legjobb strandos élményünket éltük át. Nagyon messzire sem kellett menni, mert a Woodbine Toronto-n belül van, kb tizenkilométerre a lakásunktól Scarborough-ban.

Az október is nagyon kellemes volt, alig esett az eső szinte minden hétvégén lehetett kinti programot szervezni. A fényképek pontosan mutatják, hogy mikor hogyan öltöztünk.

Október 8-án Kitchener-ben voltunk elő-Halloween party-n egy kollegámnál aki azóta sajnos már más cégnél dolgozik. Emlékszem, hogy a napon megfőttem a farmeromban. Itt éppen tököt farag a családom és Márk 5 percre van attól, hogy egy darázs megcsípje a fülét. Ez után kb egy hétig még akkor is sírva fakadt, amikor egy légy elszállt mellette. 

IMG_20171008_151139

Október közepén tököt vettünk Port Hope-hoz közel. Napsütés és jó idő, igaz a rövid nadrág már nem volt elég akkoriban.

IMG_0329

Október 22-én a Toronto szigetekre mentünk. Nap közben még pólós idő volt (a napon), igaz a reggel és az este már hűvös volt.

20171022_121846

Novemberben már igazi ősz volt, hűvös reggelek és hűvös esték, de gyakran volt 9-10 fok na közben.

Kivéve November 10-én, amikor ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen hamar lehet téli idő  Észak-Amerika ezen részén. Aznap reggel -10 fokos windchill-re ébredtünk, ekkor bántam meg először, hogy Kanadában élünk. :-]

Aznap vettem először télikabátot és azóta is úgy maradtam. Volt néhány nap amikor melegem volt a kabátomban, de annyira jól elpakoltam az őszi dzsekimet, hogy nem volt kedvem előkotorni.

A magam megnyugtatása végett az időjárást folyamatosan összehasonítottam a magyar hírekkel és azt látom, hogy az ősz melegebb volt Torontóban, mint Magyarországon. Ez azonban hamarosan meg fog változni, mert itt december eleje óta a nulla körül van a hőmérséklet és állítólag holnap jön az első komoly hóesés. Ruhával azt hiszem felkészültünk, mindenkinek van hótaposója, sínadrágja, Márknak teljes arcot takaró sapka-sál kombója, bár eddig ő reklamált legkevesebbet az időjárásra. Hogy lélekben felkészültünk-e arról majd beszámolok a későbbiekben.

A helyiek tapasztalata alapján arra számítok, hogy a tél hosszabb és keményebb lesz és amikor Magyarországon már régen farmerdzsekiben lehet járni, akkor itt még mindig télikabát lesz rajtunk. No majd meglátjuk…

Advertisements

Az Örs vezér téren jártunk

Ma villámlátogatást tettünk a Budapesten, az Örs vezér téren.

Reggel még Torontóban voltunk a Magyar házban, ahova december 2-án jött a Mikulás. Márkot vittünk el, hogy ne egy bevásárló központban “kiállított” kanadai Mikulás ölébe üljön.

Márk jól szórakozott, bár a Mikulás látogatása utáni magyar néptáncot inkább színezéssel töltötte. Új volt neki a környezet éss az emberek úgyhogy inkább az óvatosabb utat választotta és nem vett részt táncban.

DSC_362720171202_10243920171202_101113

Én jót beszélgettem néhány szimpatikus magyarral és úgy döntöttünk, hogy egyelőre nem visszük Márkot a magyar oviba. Semmi rasszizmus :-], de szombat reggel kell menni és ehhez nem érzünk magunkban elég erőt és kitartást. Mióta Márk JK-be jár, azóta nagyon elfárad a hétvégére (mi is) és jól esik a csendespihenő ezen a napon. Talán majd akkor, amikor a tananyagban magyar írás és olvasás lesz.

A Mikulás ünnepség után elmentünk a North York-i Ikeába, mert hogy itt is van olyan. Ugyanolyan nagy, kék-sárga, van étterem, húsgombóc, skandináv hangzású nevek.

Amikor megérkeztünk, rögtön megéreztem az Ikea szagot. Gyorsan beültünk ebédelni az étterembe és azonnal “otthon” éreztem magam. Nem hittem volna, hogy valaha jól esik majd bemenni egy Ikeába. Magyarországon évente 1x mentem el, ha nagyon muszáj volt. De most otthon éreztem magam a régi emlékek miatt. Eszméletlen, hogy minden teljesen olyan, mint az Örs vezér terén.

Tapasztalatom szerint Kanadában kanadaiasítani kell a külföldi dolgokat, hogy legyen rá kereslet. De az Ikea pont ugyanazt és ugyanúgy árulja, mint Magyarországon és valószínűleg az egész világon. Lehet, hogy a kanadai népek egzotikusnak találják a svéd hangzású cuccokat, de hallottam olyan véleményt is, hogy a bevándorlók keresik az olcsó cuccokat és az Ikea az ideális választás. Nem tudom, de valószínűleg a pénztárca vastagsága döntő ebben a kérdésben.

Ebéd után betettük Márkot a játszóba, összesen 45 percet engednek. Ez arra volt elég, hogy végigrohanjunk az áruházon és összekapkodjuk amiért jöttünk. Mert hogy vásároltunk pár dolgot (naná). Egy Queen size paplant Márknak, mert folyton kilóg a régi paplanja alól, néhány játékot neki, fityfene Ikeás kacatokat tároló Ikeás dobozokat és húsos és húsmentes gombócot.

Szóval ha honvágyam lesz, akkor elég lesz elmenni az Ikeába. :-]

 

Karácsonyfa az Eaton Centerben

Utálok vásárolni és bevásárló központba menni. Erősen meglepődött tehát Timka, amikor kb 3 hete egy vasárnap azt javasoltam, hogy menjünk el az Eaton Centerbe megnézni a nagy karifát.

Azon a hétvégén borús, esős idő volt, vasárnap szakadt az eső és egész végig bent voltunk a lakásban, ezért vasárnap délután már nagyon ki akartam mozdulni. Egész hétvégén ömlött ránk az info, hogy Mikulás felvonulás volt, meg gyertyagyújtás, meg miegyebek, úgyhogy vasárnapra karácsonyi hangulatba kerültem. 😀

Beautóztunk tehát az Eaton-hez, megálltunk egy Green P parkolóban és átsétáltunk a mall-ba. Nagyon szép volt a dekoráció, a korábban látott, fotózott szarvasokat kivilágították és a karácsonyfa is óriási volt.

Egyedül a tömeg mérete volt rettenetes, úgyhogy 1 óra császkálás után nem bírtam tovább és hazamentünk. Persze nem tudtunk kijönni úgy az Eaton-ből, hogy ne vegyünk Márknak valami nasit. Kapott egy nagy zacsi sajtos pattogatott kukoricát 6 dollárért. 😀

Az Eaton árakat látva értem, hogy miért nem számít, hogy 1 millió izzó van a karácsonyfán. Ezekből az árakból és bérleti díjakból kitelik a dekoráció költsége.

IMG_0038(1)IMG_0040(1)IMG_0042(1)IMG_0043(1)

PATH és karácsonyi hangulat

Múlt hét pénteken nagyon hideg volt, én meg el akartam menni munka után cipőt venni, ezért megint lemerészkedtem a PATH-ba, ami egy hosszú földalatti labirintus. Ez az útvesztő irodaházakat, bevásárló központokat és a metró megállókat köti össze a belvárosban. Összesen 30 km hosszú földalatti alagútról beszélünk, ami a legtöbb helyen úgy néz ki, mint egy normál bevásárló központ folyosója.

A következő képen látható szakasz az Eaton Center-t és a Dundas metró megállót köti össze. Nem minden szakasz ilyen elegáns, de ne a Nyugati téri aluljáróra gondoljatok, mert a Path fűtött, világos, tiszta és biztonságos. Ez érhető, mert a boltok fizetik a bizonyára borsos bérleti díjat és ebből fenn lehet tartani a népes biztonsági személyzetet és a takarítást. Télen a torontói lakosok a PATH-ban közlekednek a belvárosban, így ha elég szerencsések és az irodájuk a PATH-on fekszik, akkor ki sem kell menniük a hidegre.

20171110_171552

Amíg jó idő volt, addig nem igen mentem le a PATH-ba, mert eddig 3-ból 3x eltévedtem. Most azonban elég hideg volt, hogy lemenjek a Queen metrónál. Durva, hogy először a föld alatt mész, majd a PATH felvisz egy áruház 2. emeletére, aztán megint le a föld alá. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de végül nem tévedtem el.

Ezt a Skybridge hidat most adták a Hudson’s Bay/Fifth Saks Avenue és az Eaton áruházak között. Nem volt szándékos, de véletlenül pont ezen mentem át.

20171110_171113

A következő fotót a Queen utca irányába lőttem. Látszik a régi városháza tornya.

20171110_171035

Apple Shop az Eaton Center-ben. Éppen akkor jelent meg az új IPhone X és annyian voltak, hogy azt hittem valamit ingyen osztanak. De nem, csak percenként jött ki egy ember egy bazi drága telefonnal a kezében…

20171110_171203

Eaton Center, karácsonyi dekoráció. A szarvas mögött látszik a 30 lábas karifa, illetve annak a borítása. A fát november 16-án leplezték le, mi nem voltunk ott. 😛

20171110_171223
A rossz hír, hogy a munkahelyemet nem lehet végig PATH-on megközelíteni, ezért legalább 10 percet kell sétálni. Ez különösen akkor kellemetlen, amikor a nagy házak közötti szélcsatornában nagy szél fúj. 😀

 

We the North, avagy Winter is here

‘We the North’ – Ezt a feliratot elég sok helyen lehet itt Torontoban látni. Leggyakrabban pólókon és sapkákon, de bőven vannak plakátok és más feliratok is mindenfele a városban.

A szlogen eredetileg egy 2014-es marketing kampány része, amit a Toronto Raptors indított annak az ünneplésére (elterjesztésére), hogy ők az egyetlen kanadai csapat az NBA-ben.

Az üzenet azonban jól rezonált a kanadai néplélekkel és ezt a gondolatot felkapták és tovább terjesztették. Manapság már inkább egyfajta helyi crédó-nak számít. Ennek az lehet az oka, hogy Kanadában a legtöbben nagyon fáznak télen, de ha már így adódott, akkor csináljunk erényt ebből a szívásból. Az őskanadai tehát alapvetően büszke arra, hogy itt hideg van, még ha utálja is az egészet. (Az a vicces az egészben, hogy Toronto pl olyan szélességi fokon van, mint Nizza, és egyébként ez Kanada legdélebbi pontja, tehát semmiképpen sem észak, de minden esetre ez nem akadályozza meg a helyieket, hogy büszkék legyenek arra, hogy ‘Ők az észak’.)

Hosszú felvezető után a lényeg, ma reggel arra keltünk, hogy -7-et mutatott a hőmérő, ugyanis tegnap bejött egy agresszív szeles hidegfront és az 5-6 fokos plusszot hirtelen benyomta a kék zónába. Ráadásul egy kis hó is esett, úgyhogy itt november közepén bizony megjött a tél.

Ma reggel előkotortam a téli sálat, sapkát, kesztyűt, Márknak téli csizmát és vattanadrágot. Ahhoz képest, hogy tegnap egy kis őszi dzsekiben repesztettem dolgozni elég nagy változás.

Amikor elindultam otthonról, akkor már “csak” -5 fok volt, de a szél nagyon fújt, úgyhogy a windchill tuti -10 volt leginkább. Gábor küldött egy üzit, hogy -9.8 és a windchill -19, de ez esetleg éjszaka volt, vagy Toronto-n kívül, mert a mediterrán Midtown-ban azért nem volt annyira hideg. 😀

Minden esetre az arcomra fagyott a mosoly a villamos megállóban és elhatároztam, hogy veszek valami elegánsabb, munkahelyen is hordható téli cipőt, mert a lábam lefagyott. A magyar tollkabátom egyébként elég volt, úgy is, hogy nem veszek

Néhány kép a ma reggelről. Ami nem illik oda azok a levelek a fákon. Normál esetben mire megjön a hó és hideg, addira a levelek már lehullanak, de a mai reggel után azt gondolom, hogy jövő hétre nem lesz levél a fákon…

20171110_07590920171110_07591820171110_075933

Ez szívás…

Tegnap reggel Márk rámutat az ablakra és azt mondja: “Apa! Még éjszaka van”.

Ránézek az órámra és már 7 óra van, de még csak nem is dereng. Amikor F8-kor elindultam, az ég felhős volt és szitált a köd. Csináltam két fotót, de mire beértam a munkahelyre megpukkant az SD kártyám a telefonomban… Szóval azokat a fotókat nem fogom már kitenni. :-/

Tudom, hogy sokan az óra állítás ellen vannak, de Észak-Amerikában november 5-én állítják vissza az órákat és így nagyon szembetűnő, hogy miért vannak sokan az óra állítás mellett. Ha minden így maradna, ahogy most, akkor december közepén F9-kor kelne fel a nap.

Ma reggel, amikor N8-kor elindultam, tök sötét volt, nem volt érdemes fotózni. Aztán ez volt a helyzet 8 óra előtt egy kicsivel, amikor a munkahelyem közelébe értem. Még nagyban virradt.

20171103_075104

 

 

 

Hilton Falls

A hétvége pocsék időjárással indult, szombaton egész délelőtt esett, délután meg fújt a szél. Mi ennek megfelelően szerveztük a programunkat, azaz nem csináltunk túl sok mindent. Délelőtt Skype-oltunk és főztünk, majd délután lepihentünk egy “kicsit”.

Én arra ébredtem kb egy órával a csendes pihenő kezdete után, hogy Márk bevetődik az ágyunkba. Nem szokott ilyet csinálni, úgyhogy eléggé meglepődtem a dolgon. Valószínűleg az történt, hogy felébredt 1 óra alvás után és körbe nézett, hogy mi újság van, de ahogy látta, hogy mi még alszunk, ő is be akart szállni a buliba.

Már nem tudtam visszaaludni, úgyhogy felkeltem és olvastam a Scaled Agile könyvemet (SAFE 4.0), amit elvileg céges számlára vettem, de még mindig nem fizették ki nekem a 25 dolcsit, mert a főnökön nem akar vagy nem tud egy e-mailt küldeni a pénzügyesnek erről…

Márk végül délután 2 órától f5-ig aludt az ágyunkban. Múlt héten vettük észre, hogy a suli nagyon lefárasztja, ezért a szombat délután óriásit tud aludni.

A tervezett múzeum látogatásról így lemaradtunk, mert a ROM (Royal Ontario Museum) csak f6-ig van nyitva, de helyette elmentünk egyet sétálni a környéken és néztük a Halloween-re feldíszített kerteket. Jó hideg volt, 7 fok és fújt a szél, úgyhogy  1 óra után már vágytunk vissza a meleg lakásba.

Este moziztunk, összebújtunk és megnéztük a régi/animált A szépség és a szörnyeteg c. mesefilmet és pattogatott kukoricát rágtunk hozzá. Márk nagyon élvezte a mesét, szerintem főleg az tetszett neki, hogy hosszú volt, mert hétköznap általában csak 20-30 percet mesézhet.

Még pénteken Gábor jelezte, hogy szívesen mennének egyet sétálni a hétvégén, mert még nem is láttuk ebben az évben az őszi színeket. Teljesen igaza volt, mert pár hete még meleg volt és a levelek még zöldek voltak, de most már jóval hidegebb a levegő és ennek hatására szépen beszíneződtek az erdők Toronto környékén is.

Én már kb 2 hónapja kinéztem a Halton Conservation Area által kezelt Hilton Falls területet, ahol jártunk is egyszer, de Márk annyira fáradt volt a Lake Crafword-nál megtett séta után, hogy nem indultunk neki ennek a túrának, hogy megnézzük a Hilton vízesést.

Volt más alternatíva is, pl a Forks of the Credit park, de ott lezárták a vízesés felett átvezető kilátó hidat, úgyhogy maradt a Hilton Falls. Ez a park szűk egy órára van a lakásunktól, úgyhogy meglepően gyorsan odaértünk. A forgalom kellemes volt, úgy tűnik ilyenkor már kevesebb ember mozdul ki otthonról.

Az erdei séta über-tuti-szuper volt. Az ég ugyan felhős volt, de sem szél, sem eső nem volt és a hőrmérséklet kb 12-13 fok körül lehetett. Az erdő színei gyönyörűek voltak, mi felnőttek beszélgettünk, a gyerekek meg rohantak össze vissza.

Ez a terület azért is jó, mert bár Ontario tönnyire lapos, de a Niagara Escarpment sziklái nagyon hangulatossá teszik a tájat.

Összesen kb 3,5 órát sétálhattunk a srácokkal, akik igen jól bírták a kiképzést. Ha csapatban vannak, akkor jobban bírják a dolgot, mert bandáznak és lefoglalják egymást. Márk ugyan panaszkodott az elején, hogy fáradt, de kiderült, hogy inkább éhes volt, ezért 12-kor egy piknik padnál megálltunk és haraptunk valamit. Utána többnyire már nem kellett nógatni.

A Hilton Falls bő fél óra sétára van a parkolótól, az ösvény jól kiépített, sár sem nagyon volt. A vízesés takarékon ment, nem volt mostanában jelentősebb eső, ezért lemásztunk egészen a patak medréhez, ahol máskor nem nagyon lehet mászkálni. Most azonban alig csordogált egy kis víz.

Visszafele egy hosszabb úton jöttünk, majd megnéztük a helyi tavat is, amit egy nagyon durva gáttal van felduzzasztva. Nem viccelek, a gát maga szerintem kb 30 méter magas lehet, ilyen völgyzáró gátat Mo-on nem igen láttam. A tó maga nem igazán horgászvíz, mert tiszta szikla, mély is lehet, és nem igen van benne vegetáció, úgyhogy sok hal nem élhet benne. (Még mindig keresem azt a helyet, ami nincs messze, szép a környék és szép halakat lehet fogni, de nem ez a tó lesz a nyertes.)

F4 fele indultunk haza, mi nem egyenesen Torontónak vettük az irányt, hanem elmentünk Oakville-be, ahol egy munkatársam lakik, aki mindenféle hoki cuccokat ajánlott fel nekünk. Elhoztuk a botokat, védő felszereléseket, de ezek még nagyok Márkra és amúgy sem szeretném, hogy komolyan hokizzon, úgyhogy valószínűleg nem fogjuk hasznát venni a csomagnak.

Jó hétvége volt, főleg a mai program volt szuper, úgyhogy feltöltődve vágunk neki az újabb munkás hétnek!

20171029_144307

20171029_12372620171029_12372120171029_14364220171029_14412420171029_144703

20171029_124731

Hétköznapi gondolatok

Valamikor a múlt héten beszéltem egy volt kollegámmal, akivel már hónapok óta nem beszéltem. Nekem hiányérzetem volt, hogy nem voltunk kapcsolatban hónapokig, de ő  azt mondta nekem, hogy olyan, mintha mostanában többször beszéltünk volna, mert a blog miatt nem vesztette el a kapcsolatot velem.

Beszélgettünk egy kicsit az aktuális dolgokról és meglepődött azon, hogy néhány tekintetben milyen kritikus vagyok az életünkkel kapcsolatban, mert állítólag ez nem jött át a blogon.

Elgondolkodtam azon amit mondott és azon, hogy szándékosan festek-e pozitívabb képet a kanadai életünkről, mint amilyen az a hétköznapokban. Arra jöttem rá, hogy egészen biztosan nincs benne szándékosság, mert nem akarok színesebb képet festeni a valóságnál.

Egyszerűen arról van szó, hogy amúgy sem szeretek/akarok panaszkodni és inkább az életünk jó részét szeretném újra élni azzal, hogy a kellemes emlékeket írom le.

Nos itt van néhány aktuális munkahelyi gondolat a nehézségekkel együtt, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a tájékoztatás.

4 hónapja dolgozom senior projekt menedzserként egy vagyonkezelési piacra fejlesztő szoftver cégnek és éppen mostanában voltam kiakadva, hogy egy csomó kisebb ügyet kell terelgetnem és nincs egy rendes projektem, ahol  a scope nem 4 sor és az aktuális projekt büdzsém nem néhány 10.000 dollár, hanem legalább 100.000.

Nos aki megrendel ilyen ügyeket, annak szembe is jön a vonat, mert múlt héten kaptam az infót, hogy ha elindul az idei legnagyobb szponzorációs projekt, akkor annak én leszek a kapitánya. Az is elhangzott, hogy tessék, itt vannak az infok és máris lehet a szerződés mintákat készíteni van rá 1 napod. ( És igen, megcsináltam. Nem magyarul, hanem angolul. Úgy, hogy előtte kb semmit sem tudtam erről az ügyről, de szerencsére minőségi volt a támogató dokumentáció.)

A szponzoráció nálunk azt jelenti, hogy néhány ügyfél, tipikusan 2-4 összeállnak és egy új funkció fejlesztését ők fizetik ki, miközben a büdzsé egy részét a cégünk állja. A szponzor nyer az ügyön, mert van beleszólása a fejlesztésbe, a cégünk nyer az ügyön, mert a szponzorpénz támogatja a cash-flowt és a fejlesztés az összes többi ügyfélnek is hasznos, azaz növeli a termékünk piaci értékét. A kezdés még bizonytalan, mert annyi pénzről beszélünk, hogy a leendő szponzorok nagyon alaposan meggondolják, hogy vállalják-e a dolgot.

Emellett az ígéretes szponzoráció mellett azonban van 2 kezdeti fázisban lévő projekt kezdeményem, ahol vért izzadok, hogy egyről a kettőre jussunk, ,de hónapok óta nem tudunk eljutni oda, hogy egy ajánlatot adjunk az ügyfél kérésére, mert a termékesek részéről megy a nagy agyalás, az egyik discovery session-t tartjuk a másik után anélkül, hogy valami konkrétumot mondanánk az ügyfél számára.

Valójában arról van szó, hogy néhány nagy döntést kellene meghozni a megfelelő embereknek, lecserélni néhány szakállas modult és kiválasztani egy új technológiai irányt, odarakni rá az embereket, de ezt a döntést senki sem akarja meghozni.

A vezetői eszkalációknak semmi értelme sem volt és én meg ott állok halál frusztráltan, hogy tessék szeretném hozni a bevételt a cégnek, de állandóan akadályokba ütközök.

Már éppen eljutottam oda, hogy nincs is kedvem bemenni, amikor ma az egyik kisebb ügyemre ma 10 órakor rábólintott az ügyfelem és már rohantam is menetrendet, scope-ot tervezni az érintett vezetővel és délutánra megírtam a szerződést és mielőtt eljöttem átküldtem a fő-főnöknek jóváhagyásra. Közben 5 másik üggyel is foglalkoztam, voltam megbeszélésen, úgyhogy a normál munkaidőmhöz képest jócskán később végeztem.

Igaz, hogy ez a mai kis projekt sem nagy kihívás, de legalább 2 hét alatt lezavarjuk az ügyet, az ügyfél elégedett, cseng a pénztárgép és van egy kis elégedettség érzésem a két Discovery session között.

Erre a katyvaszra jön rá az, hogy reggel f7-kor kelek tök sötétben és f8-kor még alig van világos, két napja esik az eső és tegnap 1 órát álltam a Dundas megállóban (a metróban), mert mindössze 15 percig állt a metró, de amikor helyreállt a szolgáltatás, akkor egymás után mentek el előttem a tömött szerelvények amikre nem fértem fel. Ez a mindössze 15 perc kimaradás felborította 100.000 ember életét akik hozzám hasonlóan 10-20 vonatot néztek végig, ahogy a szerelvény kinyitja az ajtaját, majd nem száll ki senki és nem is száll be senki, mert a kapaszkodókról is emberek lógtak.

De legalább megfigyelhettem a metró állatvilágát és észrevettem, hogy a sínek között kicsi egerek rohangálnak, amik befutnak a sínek alá, amikor jön egy szerelvény. Nem viccelek, szerintem kb 4-5 egyedet számoltam meg egy 10 méteres szakaszon. Ennyi ember beejti a kajáját a sínek közé? Sovány, pici egerek voltak, úgyhogy nem lehetet nekik olyan jó…

Anya üzenem, hogy nem vagyok depis, nem vettem füvet sem, nem fojtottam sörbe a bánatom, mert én az edzéssel lazítok és már túl vagyok az esti TRX körömön.

Krisztián! Remélem te is elégedett vagy ezzel az életszagú beszámolóval. 😀

 

 

 

 

Kanadai hétköznapok 8.

Fotó sorozatom azokról a helyekről és dolgokról, amikkel jártamban találkozom.

  1. Port Hope-ban fotóztam ezt a régi MG-t.

20171009_174453

2. Tiltakozás a Canada Goose ellen. Ez a kabát fogalom világszerte, kivéve, hogy a Canada Goose még mindig igazi állatszőrt használ jó néhány típuson és ez nem tetszik az állatvédőknek. Ezt a kis ellenhirdetést az Avenue-St.Clair kereszteződésben találtam egy lámpaoszlopon.

20171018_164142

3.  A kanadai juharfa levelének nyoma látszik a járdán a takarítás után.

20171019_075541

4. Massey Hall a Shuter st – Victoria st sarkán. Szeretem, amikor valahol a régi és az új Torontó találkozik.

20171020_125611

5. Graffiti a Shuter st – Church st sarkán.

20171020_125947

6. Tábla a Toronto Centre Islandon

20171022_132948

7.  Toronto (Jack Layton) Ferry Terminal

20171022_163518

8.  Ősz az utcánkban

20171022_172311

 

Mi az az apatero?

Érdekes állomáshoz érkezett Márk angol tanulása. Úgy vesszük észre, hogy minden számára releváns dolgot megért és ez általában akkor derül ki, amikor mi beszélünk angolul valakivel. Pl legutóbb Timka és az alsó szomszédunk arról beszélgetett, hogy vettek-e már tököt Halloween-re, mire Márk közbeszólt angolul, hogy neki is van egy kicsi.

Ha kérdezgetjük angol szavakról, és jó kedve van, akkor szívesen válaszol nekünk. Az a vicces, hogy néha olyan dolgot mond, amin napokig gondolkodunk, hogy vajon mit jelent.

“Pápdzsó” – Paw Patrol, Márk kedvenc sorozata. Ezt mondjuk pont tudom, hogy rakta össze.

“Missz Vörcserszon” – igazából Miss Richardson (az egyik tanító nénije). Amikor kijavítjuk, akkor felidegesíti magát, hogy az akkor is Missz Vörcserszon.

“Ma nem ettem az apatero-ból” – Mai ebéd a suli szerint: Vegetable Baby Fusili, Tomato Meat Sauce, Parmesan Cheese, Green Beans and Cauliflower Floret, Italian Bread, Garlic Butter, Fresh Fruit, Milk – ezekből melyik az apatero? :-/

Mai beszélgetésünk:

Márk, mit mondasz akkor, amikor megkéred a tanító nénit, hogy vegye le a nadrágod? (gombos kertész gatya, egyedül nem tudja, vagy nem akarja levenni)

Erre Márk: “Can you please help my SHORT down?”

Nyelvtanilag rendben van minden, kivéve, hogy kb 2 hete nem hordunk rövidnadrágot, de Márk még nem tanulta meg a hosszú nadrág nevét angolul. 😀