Mit lehet Torontóban “rossz időben” csinálni?

Szerintem már unjátok a mostanában olyan gyakori korcsolyás bejegyzéseket. Most korizásról nem lesz szó, de cserébe megtudjátok, hogy mit csinálunk azokon a hétvégi napokon, amikor kint -10 fok alatti a hőmérséklet, vagy esetleg szakad a hó, mint pl ma történt.

Nálunk rutinná vált az a gyakorlat, hogy ha kint túl rossz idő van, hogy kimenjünk Márkkal levegőzni, akkor elmegyünk az Ontario Science Centerbe, hogy kellően lefárasszuk 4 éves gyermekünket.

Erre tökéletesen megfelelő hely az SC, ami hivatalosan egy óriási interaktív múzeum, bár én inkább tartom egy tudományos játszóháznak. Akkora a területe és annyi a látnivaló, hogy két nap folyamatos látogatással sem lehet minden attrakciót végig járni. Ez a hatalmas kínálat nekünk pont megfelel, mert általában 3-4 órát töltünk ott egyszerre és jó hogy ha mindig van valami olyasmi ami újdonság vagy amit már régen láttunk.

A köv. két képet az Internetről szedtem le:

ontario-science-centreontario-science-centre1

Persze nem mennénk, ha Márknak nem tetszene a hely, de hiába voltunk már sokszor, ha megemlítjük neki, hogy holnap megyünk a Science Centerbe, akkor mindig lelkes lesz, ez pedig jól mutatja, hogy szeret oda járni.

Ez nem meglepő, mert minden attrakciót meg lehet fogni, működésbe lehet hozni. Amikor ősszel elkezdtünk járni, akkor Márkot pont nem érdekelte, hogy milyen fizikai jelenség van a kísérlet hátterében, őt csak minél több gombot akart megnyomni. Mostanra azonban már sokkal okosabb és azt vettem észre, hogy lehet neki beszélni az elektromosságról, súrlódásról, bolygókról, stb.

Közhelynek hangzik, de ez tényleg az a hely, ahol játszva lehet tanulni.

Elmondom a mai 4 órás látogatásunk programját:

  • A fő hallban a gyerekek rákattantak a VR (virtual reality) szemüvegekre, amikről úgy kellett őket lepajszerozni. (Nem egyedül voltunk, hanem barátainkkal, mert Márk is szívesebben megy, ha egy másik gyerekkel meg lehet osztani az élményt. Már ha éppen nem 3-an 4 fele futnak.)
  • Ugyanitt találtunk egy olyan emberi torzót, amit ha egy tableten futó programon keresztül néztünk (Augmented Reality), akkor az applikáció megmutatta belül az emberi testet és lehetett a különböző belső szervekre tovább kattintatni. Minden kattintás valami kis animációt és magyarázatot hozott elő a testünk működéséről. Ez azért nem volt olyan népszerű, mint a VR szemüveg.
  • Márk jót játszott egy áramkörös játékkal. Az utóbbi néhány alkalommal az egyik standnál voltak kábelek, elemek, motorok, csengők és kapcsolók, amiket össze lehetetett építeni. Most egy olyan asztalt találtunk, ahol az áramköri elemeket csak egymás mellé kellett tolni, mert mindegyik egy be volt építve egy műanyag dobozba. Márk a korábbi tapasztalatot felhasználva összerakott egy komplett áramkört, elem teleppel, kapcsolóval, led fogyasztóval és elektromos motorral. Az állam lesett, hogy ez így megy neki.
  • Ez után lementünk a Planetáriumba, és harmadjára is megnézte ugyanazt a kisgyermekeknek készített 20 perces show-t, ahol Torontóból elrepülnek a Holdra és vissza.
  • Utána jött egy bő óra a két Kidsparkban, ami játszóház a játszóházon belül, mindenféle tekergetős és világítós dologgal. Ismét meglepődtem, mert van egy rész, ahol a gyerekek orvosost játszhatnak és a röntgen képet nézve mondta, hogy ez egy lábcsont. Helyesen persze combcsont, de hát most még csak 4 éves…
  • Aztán beültünk az Energy Showra 12:30-tól, ahol Van den Graaf generátorral állították fel egy kislány haját és metánt égettek, mutatták a szél- és napenergia működését és a végén egy igazi Tesla tekercset is beüzemeltek. A 3 méteres kisülés és a Tesla tekercs hangja nekem is tetszett. 😀

Ezen kívül még tucat kiállítás és show van mindig a SC-ben, gyakran váltogatják a programokat és kiállításokat. Pár alkalommal ezelőtt egy olyan Showt néztünk meg a tűzről, ahol egy jófej tudós/alkalmazott mindenféle éghető anyagot gyújtott fel a liszttől kezdve a magnéziumig. A 100 gyerek meg tátott szájjal nézte a látványos előadást.

Ha valaki turistaként jár Torontóban 4-től tizenéves gyerekekkel, akkor érdemes 1-2 napot rászánni erre a helyre, főleg ha odakint éppen rossz idő van. Van bent egy IMAX Dome mozi is (mi még itt nem is voltunk).

Ha meg valaki Torontóban vagy környékén él, akkor az éves 125 dolláros tagság pár látogatás után megtérül, nem is beszélve arról, hogy egy csomó tudás “ragad” a gyerekre.

Néhány kép a korábbi látogatásokról:

Ez a stand most nem volt nyitva, de ezen a helyen tanulta meg Márk, hogyan lehet különböző egyszerű áramköröket építeni. 

20171125_122831

Fény és hanggal illusztrált pulzus mérő a Challenge Zone-ban. 

20171105_114612

Egy kamera fotót készít rólad, majd egy számítógép kirajzolja a fotót buborékokból egy olajjal töltött csövekből készült tablóra. Itt pl Márk arca látható. A felbontás azért nem HD.

20171105_120424

A KidsPark/KidSpark-ban lévő áramlás asztal, ahol a gyerekek gátat építhetnek. Ennél az attrakciónál Márk legutóbb a vízálló mellény ellenére teljesen elázott. Csere ruhát érdemes vinni. :]

20171105_124816

Ennél a háznál a gyerekek szivacs téglákból építhetik meg a falat és a tetőt. Olyan mint a LEGO csak nagyban.

20171125_114320

Ez az attrakció egy manőverező űrhajót szimulál, amit kipróbálhat bárki, aki hajlandó levenni a cipőjét. A szerkezetet sűrített levegővel lehet mozgatni, pont mint egy űrhajót és 4 megadott pontra kell odamanőverezni. Nekünk ez még nem sikerült.

Diversity is our strenght. Memóriajáték, másképpen.

A vár meghódításához jól jön egy pink köpeny :-]

Jógásoknak, szeretettel!

Trópusi hangulat, odabent. Ez a pálmaház azért nem annyira menő hely.

A fiúk éppen a mágnesességről tanulnak.

Holdra szállás előtt, vagy után? Errefelé nagy Chris Hadfield kultusz van. Ő az a bajszos kanadai űrhajós, aki az International Space Station-en mutatott mindenféle vicces kísérletet a gyerekeknek.

Advertisements

Relax kanadai módra

Ha valaki azt mondja nekem egy éve, hogy relaxációs szándékkal fogok -6 fokban, Márk lefektetése után kint fogok korcsolyázni egyedül egy koripályán, akkor egészen biztosan kinevettem volna ezt az illetőt.

De onnan indul a történet, hogy előző pénteken este kori órám volt, aztán Gáborral ittunk pár sört annak örömére, hogy egyben lejöttünk a jégről, szombaton pedig enyhe idő volt (gigászi 8 fokkal) és csodálatos napsütés, úgyhogy csendespihenő helyett elsétáltam a Ramsden parkba (25 perc oda), egy jót koriztam, majd gyalog haza (újabb 25 perc). Aznapra bőven megvolt az edzésem.

Vasárnap délelőtt pedig több magyar családdal együtt kimentünk egy nagy családi korcsolyázásra. Ez persze inkább a gyerekek szórakozásáról szólt, de azért sikerült pár szót beszélgetnünk is.

A hétköznapok aztán nem voltak ennyire jó hangulatúak, 4 projektet indítottam a héten, szóval volt feszültség bőven és szerdán már éreztem, hogy jó lenne egy kicsit kint lenni a levegőn és hiányzott a mozgás is.

Ezért fogtam magam és miután Márk ágyba került 8-kor, beültem az autóba és 8:15-kor már kint voltam a Ramsden parkban. Az időjárás nagyon gáz volt, -6 fok és szél. Ráadásul a pálya elég rossz volt, de azért csúszkáltam egy fél órát. Nagyon kezdő vagyok még, ezért aztán teljesen kizárt, hogy a korizáson kívül másra tudjak gondolni, így a munka nem jutott az eszembe és szellemileg felfrissültem. A korizást jobban élvezem, mint az otthoni TRX edzést, amit eléggé unok már.

Az idillnek az vetett véget, hogy takartam egy nagyot az egyik kanyarban és pont nem volt rajtam a térdvédőm és jól bevertem a bal térdem. Lesántikáltam a pályáról, de szerencsém volt, mert másnap már rendesen tudtam járni.

Pénteken megint volt kori óra, a fékezést kellett gyakorolni, nekem meg leragadt a korcsolyám, a térdem ment tovább és akkorát reccsent a térdem, hogy komolyan megijedtem. Egy napig sántikáltam, de szerencsére egy enyhe rándulásom volt és, mára semmi bajom nem volt.

Ma (vasárnap) 4-6-ig a Brown Publicnak (Márk iskolája) volt egy koris összejövetele a Ramsden parkban. A mai napot nem élveztem, mert kb 100 gyerek ment keresztül kasul  a pályán és féltem, hogy valamelyikkel összeütközöm.

Márk sokkal ügyesebb volt, mint egy hete, igaz csak azzal a “járókerettel” tud korizni egyelőre, amit a gyerekek maguk előtt tolnak. A következő képen lehet látni egyet (piros műanyag izé). Kb 45 dollárért lehet venni a Canadian Tire-ben és ha otthagyjuk 5 perce a pálya szélén, akkor már rohan is vele egy gyerek. A végén általában úgy kell levadászni, hogy hol a keretünk. :-]

IMG_0512(1)

Ez pedig én vagyok Robotzsaru felszerelésben. Sisak, könyökvédő, a térvédő nem látszik, de az is van. A háttérben a pokol kapuja, 100 gyerek megy a szélrózsa minden irányába és többségük sokkal ügyesebb, mint én. Ott fogócskáznak egymással, óriásikat zuhannak és mennek tovább. Ma láttam egy 5 éves forma gyereket, aki csúnyán megütötte a karját, ordított mint a sakál, miközben folyt a vér a karjából, de az irodában ellátták és állítólag fél óra múlva megint a jégen volt.

IMG_0511(1)

Ez pedig Márk, ahogy szünetet tart és forró csokit iszik. Közben őrzi a járókeretet. Ebből csak 4 db van a pályán, a koripálya felszerelése és sokkal stabilabb, mint a Canadian Tire féle saját keret. Úgyhogy ahogy látunk egy szabad eszközt, rárepülünk, Márk keretét meg nyúzza a többi gyerek.

IMG_0508(1)

A blog alapján szerintem most úgy tűni, hogy mi mindig csak korizunk. Ez csak félig igaz, a hétvégén pl összeraktunk Márkkal egy nagy Lego helikoptert, elmentünk egy játékboltba és vettünk pár társasjátékot, mert ezt mostanában élvezi Márk, csináltam lasagne-t, Timka ma megcsinálta a teljes heti mosást és szombaton utazási irodában is voltunk, ahol befizettünk egy kubai nyaralásra. :-]

Márk annyira lelkes Kuba miatt, hogy ma elkezdte a gurulós bőrödjét bepakolni, mintha holnap indulnánk. Csupa hasznos dolgot csomagolt, felfújt állatos lufikat, Janikovszky Éva könyvet, amit nem is szeret, de állítólag azt nekünk csomagolta, Dömörgő Dömötört és egy szett váltóruhát. 😀

Szerintem ezt mi csináltuk vele, mert ma reggel szandált és más nyári cuccokat kellett próbálnia, hogy mi az amit kinőtt és vennünk kell neki az utazás előtt.

Csak február 11-én indulunk, addig még két teljes munkahét lesz… Az tuti, hogy holnap mindenki tudni fogja a JK-ben, hogy hova megyünk. Ez azért nem zavar, mert Kubába a csórók mennek, az anyagilag erősebb helyzetben lévő családok Dominikát, Barbadost, az Antillákat vagy Bermudát részesítik előnyben.

Hogy egy szép képpel éljek: Kuba Kanada Tunéziája. Nekünk tökéletesen megfelel, ugyanis este 18-20 fok körül van, nappal 25 fok körül van és a tenger 26 fokos. Persze a pára miatt ezt többnek lehet érezni majd. Duzzogva kibírjuk majd. :-]

Hogyan legyünk kanadaiak?

A kockás flanelinget 17 éves koromban hordtam utoljára és még mindig nem mondom a másik embernek, hogy ‘I am sorry’ amikor az rálép a lábamra (tehát nem vagyok még igazi kanadai), de már tettem lépéseket, hogy egy kicsit jobban átjárjon a kanadai szellem.

A telet alapból utálom, de ha már úgy hozta, hogy Kanadában élünk, akkor megpróbálom egy kicsit élvezetesebbé tenni ezt az alapvetően borzasztó időszakot. Ahogy leesett az első hó, elmentünk párszor szánkózni Márkkal, aztán egy -10 fokban kivitelezett kirándulás után két hétre kidőltem. Jó kis karácsonyi szünet volt… 😛

Január eleje óta újra próbálkozunk és ennek keretében pár hete korizni járunk.

Márkot beírattuk a City által szervezett kori tanfolyamra és én is beiratkoztam egy felnőtt tanfolyamra (korábban sosem jégkorcsolyáztam). Az a jó Torontóban, hogy rengeteg koripálya van a városban és az önkori sok – szinte ingyenes – tanfolyamot szervez főleg gyerekeknek és néhányat felnőtteknek is.

Ezért aztán két hete szombatonként (is) korán kelünk, mert 9 órára a város másik felében van jelenésünk Márkkal. Van közelebb is pálya, de Márkot mindenképpen fedett helyre akartam hordani és abból azért itt sincs olyan sok.

Azt nem állítom, hogy Márk szeret korizni járni, mert erősen zavarja, hogy még nem tud megállni a két lábán, de úgy látom, hogy ez jelenleg inkább akarási kérdés és nem képességbeli hiányosság.

Márk kori órája előtt gyerek hoki edzés van és múltkor jó korán odaértünk. Néztük a hokis srácokat és Márknak nagyon tetszett a dolog. Főleg a kapus nagy sisakja tetszik neki és persze ő is hokizni szeretne.

Annyiban maradtunk, hogy előbb tanuljon meg korcsolyázni rendesen, de annyira azért nem motivált.

Még nem mondtam neki, hogy múltkor láttam egy tizenéves srácot a metróban, aki maga után húzta a gurulós bőröndjét, amiben a kapus felszerelését vitte. A bőrönd nagyobb volt mint a gyerek, úgyhogy kapusnak lenni szerintem olyan szívás mint pl nagybőgősnek.

A hétvégén háromszor is voltam jégpálya közelében, én péntek este üvöltő szélben abszolváltam az első alkalmat a felnőtt tanfolyamon, szombaton reggel Márkot vittem, majd vasárnap enyhe idő volt (csak -4 hehe), úgyhogy családilag kimentünk egy közeli pályára. Én még elég béna vagyok még, de másodjára már sokkal jobb volt, mint elsőre. Márkot viszont nem tudtuk meggyőzni, hogy ne térden csússzon utánunk.

A legjobban a jégpálya felújító gép tetszett a gyerekeknek. A pályafenntartó 15 perc alatt végigzavarta a gépet a terepen és máris lehetett újra karcolni jeget.

Pénteken Gáborral megyünk korizni a tanfolyamra, mert ő is beiratkozott ugyanarra a tanfolyamra mint én. Utána sörözés következik és megbeszéljük az élet dolgait.

Néhány szó az anyagiakról:

Használt kori nekem 69 dollár, Timkának kori 29 dollár, szinte új sisak nekem 35 dollár, Márknak új sisak 50 dollár, Spiderman-es állítható kori Márknak 35 dollár (új), könyökvédők, térvédők, egyéb vackok. Összesen kb 300 dollár. Egyáltalán nem vészes a helyi viszonyokat ismerve.

Márknak 12 hetes tanfolyam kb 40 dollár, nekem kb 70 dollár. Ez szinte ingyen van.

Pálya használat Torontóban 0 dollár. A pályáknak többnyire van fűtött öltözője van, ahova én járok korizni az este 9-ig nyitva van hétköznap, hétvégén még nem tudom.

Lássunk pár képet:

  1. Angela James Arena, ide hordom Márkot szombat reggelente.

20180106_090639

2. A City által szervezett kori órákon kötelező a hokis sisak és gyerekek esetében a rács is. Kompromisszum nincsen, a síelős sisak nem jó, mert nincs rajta rács. A szemem láttára küldtek el egy gyereket a tanfolyamról, mert nem volt megfelelő sisakja. Alkudni nem lehet, mert Kanadában semmit sem utálnak jobban, mint a kártérítési pereket.

20180113_085859

3. Egy másik koripálya öltözőjében North York városrészben.

IMG_0466

4. Ez a pálya az egyszerűbbek közül van. A nagyobb helyeken van egy körbekerített hokipálya és mellette egy leasure skating pálya. Itt sajnos a hokis srácok és a korizó gyerekek együtt játszanak és ez nem annyira jó megoldás. A háttérben a jeget felújító gép. A kezelő bácsi nagyon vad volt, minden kanyarnál farolt egy nagyot. :-]

IMG_0469

Még mindig tél

Miközben Magyarországon állítólag soha nem látott enyhe tél “tombol”, itt Észak Amerikában tele voltak a főcímek durvábbnál durvább jelzőkkel az időjárást illetően.

Olvastam olyat, hogy Calgary-ban nem engedték ki a pingvineket olyan hideg volt. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek állítólag valami nagytestű és minden valószínűség szerint elpuhult pingvinek voltak, akik by default nem kimondottan hideg helyen élnek. És egyébként is csak éjszakára nem engedték ki őket.)

Aztán olvastam olyat, hogy Florida egyes részein 5 fok volt és a zöld leguánok annyira belassultak, hogy lepotyogtak a pálmafákról. Úgy tűnik azok a kanadai snowbird-ök (többnyire nyugdíjasok) akik ősszel elhúznak Kanadából nem mentek elég messzire, mert a sarkvidéki levegő ilyen messzi területekre is lehúzódott.

Itt Torontoban múlt héten végig -8, -10 fok nappal és éjszaka néha jobban, néha kevésbé volt ennél hidegebb. Ez ellen az időjárás ellen még fel lehet öltözni, többnyire felhúztam egy softshell nadrágot a rendes munkás ruhám fölé és ha fújt a szél is, akkor egy arcot takaró maszkot is felvettem. Ezt mostanában sokan csinálták errefelé. Jah és cipő helyett csizmában jártam, ami sokat javított a komfort érzetemen.

Aztán jött a hétvége és még durvább lett a helyzet. Január 6-án reggel korizni vittem Márkot (első alkalom). Szombat reggel közel -20 fokra hűlt le a levegő és a szél is fújt, ezért aztán közel -30 fokot lehetett érezni.

Én ilyen hideget nem éreztem még életemben, az az 5 perc amíg a parkolóból bementünk a hokicsarnokba fájdalmas volt. Még jó, hogy fedett csarnokban lévő tanfolyamra írattam be Márkot, mert bent “csak” -10 volt, de kint nem tudtunk volna megmaradni.

20180106_073016

Untitled

A következő képet pénteken fotóztam, amikor munka után a metróhoz sétáltam. Kb akkor is -15-20 fok volt. A képen az látható, ahogy a házból kiáramló gőzben lévő víz ráfagyott a ház falára.

20180105_163640

Ezen a héten megenyhült az idő, bár egy kiadós havazással kezdődött a hétfő. Szerencsére nem kell vezetnem, elég ha felszállok a villamosra és a metróra. Szóval nem annyira zavart, sőt mondhatni élveztem is. Alapvetően szeretem a havazást és az enyhe időt.

20180108_07563320180108_075621

Tegnap és ma napközben is 0-1 fok volt. Kanadai munkatársak azzal vicceltek, hogy ez itt már teraszos időnek számít (“Patio weather”), azaz ki lehetne ülni a teraszra húst sütni és iszogatni. Jóhogy kiülnék a teraszra, csak előtte le kellene lapátolni a havat róla. :-]

Hétvégére délről jövő vihart jósolnak sok hóval. Remélem péntek estét még kibírja, mert akkor megyek az első kori leckémre és én egy közeli szabadtéri pályára jelentkeztem.

Welcome to Canada. 😛

Mennyivel jobb a kanadai egészségügyi rendszer a magyarnál?

Olvasom a mai magyar hírekben, hogy egy hölgy közel fél napot feküdt a földön egy sürgősségi osztályon Budapesten. Jelzem, hogy ez velem már 2015-ben megtörtént, amikor egy teljes éjszakát (kb este 10-től reggel 6-ig) feküdtem egy fém padon összegyörnyedve a Honvéd kórház sürgősségi osztályán (hello Zácher Gábor), amikor vakbélgyulladás gyanúval mentem be. Mire reggel lett és orvos elé jutottam, azonnal felvettek a sebészetre és még aznap délelőtt megoperáltak. Mert tényleg vakbélgyulladásom volt.

Miért kezdtem ezzel?

Kisgyermekes szülőként fontos nekünk, hogy ahol élünk ott milyen az oktatási- és az egészségügyi rendszer minősége. Ezért aztán költözésünkben szerepet játszott az is, hogy arra számítottunk, hogy Kanadában ez a két szektor elfogadható szinten működik.

Mivel Márk miatt van már némi gyakorlatunk a kanadai egészségügyi rendszerrel kapcsolatban, ezért most megosztom az eddig tapasztaltakat.

Milyen a kanadai rendszer?

A kanadai egészségügyi rendszer felépítése eléggé hasonlít a magyar rendszerhez. A háziorvosi (family doctor), szakorvosi és fekvőbeteg ellátás benne van az államilag fedezett ellátási körben, de néhány szolgáltatás csak vagy többnyire magán úton érhető el.

Itt Ontarioban az állami rendszer nem fedezi:

  • A mentális ellátás, az idős- és otthoni gondozást. (Timka kiegészítése: állami keretből non-profit szervezetek viszont nyújtanak ilyen ellátást)
  • Rutin fogorvosi ellátás – az alacsony jövedelmű családok gyerekeinek van valamiféle állami biztosítási rendszere, de mi csak magán praxisba járhatunk. Ezért is lehet a városban minden sarkon fogorvosi rendelő(ke)t látni.
  • Gyógytornász, kivéve néhány speciális helyzetet (szintén sok a magánpraxis)
  • Szemorvosi ellátás 20-65 év között
  • Orvosilag nem indokolt mentő ellátás (bünti van, ha indokolatlanul hívod)
  • Kozmetikai műtétek (nincs ingyen ráncfelvarrás, bár nem tudom, hogy ez baleseti sérülés miatt visszamaradó dolgokra is igaz-e)
  • Országon kívüli orvosi ellátás költsége (de más kanadai tartományokban érvényes a biztosításunk)

Fontos különbség azonban, hogy a magyar rendszerhez képest, hogy 18-65 év között az orvos által felírt gyógyszerekre nincsen semmilyen támogatás és a gyógyszerek ára igen borsos, ez tehát az egyik legtöbbször emlegetett mumus a kanadai rendszerrel kapcsolatban. (Lesz még más is azért.)

*Lapzárta után kaptam a hírt, hogy 2018. január 1-től a 24 évesnél fiatalabb lakosok OHIP biztosítottak jó pár gyógyszert ingyent kapnak meg, mert a biztosítást kiterjesztették kb 4400 orvosságra.

Tényleg ingyenes az egészségügyi rendszer Kanadában?

Alapszabály: Észak-Amerikában semmi sincs ingyen, de nekem mégsem vonnak le a munkbéremből eü járulékot. Hogy miért?

Az egészségügyi rendszer finanszírozása leginkább tartományi szinten valósul meg, mivel a rendszert a Wikipedia szerint 94%-ban a tartományok finanszírozzák. Ezért is hívják Ontarioban az egészségügyi rendszert Ontario Health Insurance Plan-nek. Röviden OHIP.

A biztosítási díjak beszedése jelentősen eltér a magyar gyakorlattól, mivel Ontarioban a OHIP-t nem eü járulékokból, hanem az adóbevételekből finanszírozzák. A fizetési papíromon tehát nincs egészségüggyel kapcsolatos levonás, én “csak” a Canada Pension Plant, az Income Tax-et és az Employment Insurance-t fizetem (ez utóbbi egy speciális kötelező munkanélküliség biztosítás, ebből kapnak a helyi gyednek megfelelő járulékot a szülők 12-18 hónapig, és a rövid- és hosszútávú munkaképtelen időszakokat is az EI fedezi).

Véletlenül tudom Timkától, aki HR-esként tanulta, hogy néhány esetben a munkáltatók kötelesek az állami eü kasszához hozzátenni, ha olyan üzletágban tevékenykednek, ami az áltagosnál nagyobb terhet ró az állami rendszerre. Ez azonban olyan dolog, ami a munkavállalókat anyagilag nem érinti.

Átmeneti időszak – az első három hónap

Ontarioban a bevándorlók és a más országból visszatérő kanadai állampolgárok számára van egy 3 hónapos várakozási idő, ami alatt még nem biztosítottak az OHIP-ben.

Mi ezt úgy hidaltuk át, hogy volt egy magyar bankkártyához csatolt Prémium utazási biztosításom egy bitang magas biztosítási összeggel nevetséges éves 12.000 Ft-ért, de ez a biztosítás csak 60 nap külföldi tartózkodást fedezett. Persze ez nem a legjobb megoldás ha az embernek krónikus betegsége van, mert az utazási biztosítást akut helyzetre találták ki, és a rendszeresen szükséges szakorvosi ellátásokat, krónikus betegségre szükséges gyógyszereket nem lehet ilyen módon fizetni, de nekünk nem is volt másra szükségünk, mint hogy baleset vagy betegség történik, akkor legyen hova fordulni vagy ha kórházba kerüljünk, akkor az átlagos heti 50-60.000 CAD ellátási költséget ne kelljen kifizetni.

Mivel azonban a 3 hónapból csak 2-t fedezett az utazási biztosításunk, ezért a maradék 30 napot egy kanadai privát biztostással oldottuk meg, amit még Mo-ról kötöttem meg. Ennek emlékeim szerint 270 CAD volt a költsége a teljes családra vonatkozóan. (Magyar szemmel ez elég drága, de ez a költség eltörpül pl az USA biztosítási díjakhoz képest.) Előzetes orvosi vizsgálatra nem volt szükség, de erősen érdeklődtek, hogy van-e valami meglévő bajunk. Letagadni nem érdemes, ha bevallod, akkor a díj jelentősen emelkedik.

Ha az ember állandó lakos, akkor 3 hónap várakozás után ilyen szép kártyát vehet át, ami a jogosultságot igazolja orvosi ellátás esetén.

HealthCard_Front_170890_smaller

Első “élmények” a kanadai eü rendszerben

Itt tartózkodásunk harmadik hónapjában rögtön volt is alkalmunk tesztelni privát biztosításunkat, mert Márk összeszedett valami ronda légúti kórságot és elkezdett sípolni a tüdeje. Bár a szabályokat megszegve becsempésztük a Magyarországon feltöltött patikánkat, de ha volt egy drága biztosításunk, akkor a nyugalmunk érdekében csak kipróbáltuk, hogy mit kapunk ezért.

Ekkor még OHIP hiányában nem volt háziorvosunk, de így sem maradtunk orvos nélkül, mert Torontóban nagyon sok az ún. Walk-in Clinic, ahova bárki bemehet ha gondja van. Ezek a helyek nagyjából megfelelnek a háziorvosi ellátásnak, kivéve, hogy az igényeknek megfelelően hosszú a nyitva tartás, cserébe viszont nem lehetsz biztos benne, hogy ki fog ellátni. Nyilván nem a vajákos Piri néne, de a Walk-in hátránya, hogy nem ismerik a kórtörténeted és angolul nem mindig egyszerű elmagyarázni valami bonyolultabb orvosi dolgot.

Augusztusban Timka vitte sípoló tüdejű Márkot a Walk-in-be, ahol keveset vártak, majd Márkot megvizsgálta egy általános orvos, kapott valami antibiotikumot és a szokásos hörgőtágítókat folyékony és befújós formában. A vizit 40 dollár körül volt, de ez a néhány gyógyszer 150 dollárba fájt. Mindent nekünk kellett állni, amit aztán visszakértük és egy valami kisebb tételtől eltekintve vissza is kaptuk a biztosítótól.

Családorvos

Mivel Torontóban sok az ember, viszont korlátozott számú a family doctor, ezért állítólag nehéz jó háziorvost találni. Vagy Timka volt nagyon ügyes, vagy nekünk nem volt extra elvárásunk, de ő viszonylag könnyen talált egy közeli háziorvost, aki fogad új betegeket. (Állítólag az nehezíti bizonyos esetben a megfelelő orvos megtalálását, ha az embernek speciális elvárásai vannak, hogy milyen bőrszínű és vallású legyen az orvos, mert vannak akik pl az anyanyelvükön szeretnének ellátást kapni.)

A kinézett family doctor a jelentkezésünkhöz képest kb 1,5 hónappal későbbre adott időpontot. Az első találkozó alkalmával meghallgatta a kórtörténetet, felvette Timkát és Márkot a rendszerbe és rögtön ki is osztott egy influenza elleni oltást Timkának, és influenza elleni inhalációt Márknak (mert ilyen is van). Timkát elküldte laborba is és ez a teljes kör nem került pénzünkbe (még a flu-shot sem).

Én megpróbáltam sunyin arra hivatkozni Timkán keresztül, hogy dolgoznom kell, de ez lepattant az orvosról és kaptam egy másik időpontot. A találkozó hasonlóan zajlott: beszélgetés, influenza oltás és labor beutaló.

A family doctor hasonló rendszerben működik, mint Magyarországon, többen összeállnak és fenntartanak egy rendelőt. A mi rendelőnk egy nagy hipermarket felett van, a rendelő normális, időpontra kell menni (de így is van várakozás) és nincs olyan, hogy beugrom, aztán bekörnyörgöm magam. Az orvosunk az első tapasztalatok alapján figyelmes és fiatal. A szakmai tudásáról még nincs képünk.

A családorvosi rendszernek van hátránya is, azonnali időpontot kapni elég kétesélyes. Márknak a háziorvosi beiratkozásunk óta kétszer gyulladt be a füle, először pont nem volt rendelés, úgyhogy Walk-in lett belőle (az OHIP miatt már nem kellett fizetni a vizsgálatért, azaz family doctor nélkül is lehet élni), majd pár napja megint fájt Márk füle, éppen volt rendelés és Timka rámenős volt, úgyhogy bejutottak az orvoshoz.

Jobb a kanadai rendszer, mint a magyar?

Ha nagyon őszinte vagyok magamhoz, akkor házorvosi-családorvosi szinten egyelőre nem látok órási különbséget a magyar rendszerhez képest. Budapesten volt egy nagyon megbízható gyermekorvosunk, ehhez képest most egy olyan családorvosunk van, aki nem gyermek specialista.

Mégis érzek valami előnyt, mert látva és tapasztalva mindkét rendszert a kanadai családorvosi rendszer nekem fenntarthatóbbnak tűnik. Itt nem írnak arról az újságok, hogy folyamatosan csökken az orvosok száma, az orvosok átlag életkora ránézésre és a statisztikák szerint is alacsonyabb mint Mo-on és van utánpótlás.

Amikor Márk megszületett, akkor Magyarországon 4 gyermekorvos volt a körzetünkben, majd Márk orvosa nyugdíjba vonult és a praxisra nem volt jelentkező. Maradt tehát 3 orvos és még Budapesten sem tudták megoldani a pótlást. A második orvosunk (akit hamar megkedveltünk) szintén közel van a nyugdíjhoz. Mi lesz ha ő is nyugíjba megy? Hosszabb távon 2 orvos marad a 3-ból? Ezt most nem tudjuk, de nagy esélyt látok rá, hogy a helyzet tovább romolhat.

Az is egyértelműen a kanadai rendszer előnye, hogy a Walk-in praxisok száma nagy, az ellátás jónak tűnik és a nyitva tartás hosszú. Magyarországon vagy megvártuk, hogy kinyisson a háziorvosunk rendelése vagy mehettünk a felnőtt/gyermek ügyeletre. A Walk-in klinikák késő estig nyitva vannak, némelyik szombaton is, jó esély van arra, hogy nem kell Márkkal a kórházak sürgősségi osztályára mennünk.

Szakorvosi és kórházas tapasztalatunk szerencsére nincsen, de a jelentősebb különbség valószínűleg itt lesz. Költözésünk előtti két évben volt két műtétem Magyarországon, egy tervezett és egy sürgősségi és amit tapasztaltam az közel volt a retteneteshez. Itt a kórházak az ismerősök elmondása szerint rendben vannak, van ápoló személyzet, bár olvasni arról, hogy hosszúak a várólisták. Időnként itt is olvasni olyat, hogy egy rákos beteg hónapokat vár a diagnózisra és közben rosszabbodik az állapota, esetleg meg is hal.

Zárszó – Privát biztosítás

Bár vállalkozóként dolgozni egyre népszerűbb errefelé (is), de van előnye az alkalmazotti létnek. Munkáltatómnál pl van egy munkáltatói “csoportos” egészségi bizosítás, ami fedezi a legtöbb orvos által felírt gyógyszer költségét (nincs önrész és biztosítási összeg korlát) és a fogorvosi ellátás 80%-át. A biztosítás vonatkozik Timkára és Márkra is. Ez évente biztosan több ezer dollár megtakarítást jelent.

Ezen kívül kaptam egy VISA kártyát, amire a munkáltató évente rátölt egy megadott összeget és ebből lehet kifizetni azokat a ellátásokat, amiket nem fedez az OHIP rendszer vagy az előbb említett csoportos biztosítás. Pl a fogorvosi ellátás költségének nem fedezett 20%-át vagy a lúdtalpbetét költségét.

Jövő héten pl fogorvoshoz megyek, majd megírom, hogy mennyire bonyolult volt a rendszer. Még nem tudom, hogy saját zsebből fizetek és visszakérem a pénzt, vagy a biztosítóm adja oda az orvosi rendelőnek a pénzt. Minden esetre bonyolultabb volt eddig, mint Mo-on, ahol felhívom az orvost, kapok egy időpontot és beülök a székbe.

Ez a tél egy óriási közhely

Pontosan ettől a téltől óvtak minket a családtagok és a barátok mielőtt Kanadába költöztünk volna.

Az alatt a 3,5 év alatt, mióta Márk megszületett és mi Magyarországon éltünk összesen kb 4x havazott és nagyon kellett figyelni arra, hogy azonnal induljunk szánkózni, mert általában hamar elolvadt a hó.

A kanadai tél megoldotta ezt a kérdést, mert decemberben többször is havazott és az új rétegek a megmaradó régi hó tetejére hullottak, így egyre hízott a fehér takaró. Ez pedig jó dolog, mert többször is ki tudtunk menni Márkkal szánkózni.

Az utolsó nagy havazás december 23-ról 24-re éjszaka történt, azóta alig van felhő az égen, süt a nap és szikrázik a fehér hó. 

Aztán jöttek a hírek, hogy a szibériai hideg valamiért idejön Ontarióba. Nem értem, hogy miért nem marad Szibériában, ott úgy is megszokták a helyiek a hideget. Itt Torontóban enélkül sem láttunk nulla feletti hőmérsékletet már vagy két hete, de ma reggel már erre ébredtünk. -15 fok a ház fala mellett mérve nem annyira vicces…

20171228_090607

És ez még nem a vége, mert ez várható a közeli napokban.

Ha nem nézed meg a linket, mert nem akarsz olyanról olvasni, hogy Polar Vortex és Lake Effect Snow, akkor röviden ennyi a hír.  NAGYON hideg lesz és lesz még további havazás.

39304155192_ef2b69aaca_h

0 és -10 között még kimentünk Márkkal, de -10 felett nálam már létfenntartás van, azaz akkor megyünk ki ha muszáj. Dolgozni most nem kell menni, úgyhogy nincs nagy gond, az autó meg elvisz a boltig, vagy ahova menni akarunk.

Azért sajnálom a dolgot, mert annyira jó volt a ropogós hóban sétálni Márkkal, meg hóembert építeni. Igaz, hogy olyan hideg volt, hogy nem tapadt a hó, csak egy kupacot tudtunk összehúzni és kineveztük hóembernek. Márk azért elégedett volt vele…

Néhány életkép az elmúlt napokból. Itt pl vendégségbe mentünk december 25-én  Scarborough-ba egy volt kollegámhoz. Az ilyen lakóövezeti mellékutakkal csak akkor foglalkoznak, ha már minden főút tiszta. Ez nem gond, mert csak lassan kell menni és nincs gond.

20171225_160117

Ez pedig Márk -10 fokos szerelésben. A kanadai gyerekeken nem láttam arcot takaró maszkot, de mi felvettük, mert a szél is fújt. Nekünk ez még csak az első telünk…

20171226_113356

A szánkódomb közelében van egy koripálya. Illetve kettő, mert az egyik egy bekerített hoki pálya, ahol csapatták páran, a másik meg a rekreációs koripálya. Márk negyed óráig megbűvölve nézte a hokipályán játszó gyerekeket. A hokit egyelőre nem támogatjuk, de január elején indul a kori tanfolyam neki és nekem is. Timka állítólag gyerekkorában korizott, úgyhogy ő magát fogja képezni. 😀

20171226_115750

Fehér karácsony

Amikor Kanadába költöztünk, akkor a munkatársaimmal gyakran beszéltünk arról, hogy mi vár majd ránk télen. A legtöbben azt mondták, hogy a karácsony Torontóban általában ‘naked’ azaz nincsen hó, de aztán megjön az is és itt is marad egészen áprilisig.

A valóság persze egészen másképpen alakult, mert már december elején jött egy rendesebb hóesés, de utána megenyhült az idő és elolvadt a hó. De pont csak néhány napig volt barna és szürke minden, mert a héten megjött egy újabb havazás, aztán ma 23-án megint egy és szentestére is ígérnek még 10 centi friss havat errefelé.

Délelőtt Márkkal elmentünk a közeli Canadian Tire áruházba, mert hiányzott pár konyhai eszközünk és jól elvertük azt a giftcard-ot, amit a főnököm nyomott a kezembe csütörtökön. Vettünk fém és műanyag edényeket, nyújtófát, nyújtódeszkát, mert múltkoriban a pogácsa készítés nem volt túl szórakoztató a megfelelő edények nélkül.

A forgalom gyenge volt, mert korán indultunk, plusz szakadt a hó. Régen vezettem hóban, de most nagyon élveztem. Az állandó 4 kerék meghajtás nagyon állat, úgy repeszt a kocsi, mint eddig egyetlen autónk sem. Nincs kipörgő kerék, csak egyenletes gyorsulás. Az persze más kérdés, hogy a megállás AWD-nél is pont olyan nehéz, mint egy fronthajtású autóval, szóval csak ésszel…

Az Avenue-n láttunk is egy balesetet, két autó csúszott össze, az egyik keresztben állt és két sávot zárt el, a másik szemben állt a forgalommal. Nekünk egy sáv jutott a háromból, de alig volt forgalom, szóval nem volt dugó.

A nap fénypontja a délutáni szánkózás volt. Délután kimentünk Gáborral, Mariannal és a gyerekekkel egy North York-i sulihoz szánkózni. Kicsit féltünk attól, hogy Márk még köhög és mi lesz ha belázasodik, de egyelőre nem tűnik betegnek. Fáradtnak annál inkább, mert nem volt délutáni alvás, kint volt a jó levegőn és járkált fel a dombon. A gyerekek imádták a szánkózást, alig lehetett őket elrángatni a helyszínről.

Néhány kép a délutánról:

20171223_131906Untitled20171223_13525420171223_142446

Kanadai hétköznapok 9.

Végre összeszedtem a telefonomról azokat a képeket, amiket szerintem még nem postoltam itt a blogon. Ez az az sorozat, ahol inkább csak képek vannak kevés szöveggel.

  1. Ez a fehér nem hó, hanem só. Itt Torontóban, de egész Ontarióban nem viccelnek a sózással. Miután elolvadt a hó és a jég az összes járdán vastagon áll a száraz só. A cipőkön és csizmákon is vastagon áll a só miután megszáradtak és ezért néz ki úgy egy 5 éves kocsi alváza, mint Magyarországon 10 év után. Alulról tiszta rozsda az össszes autó.

20171215_083433

2. Ez a kép még ősszel készült Port Hope-ban. Port Hope a Lake Scugog partján áll. Ez a hely a szokásos hamburgert és sültkrumplit tudja, de humorérzékük és jó sörük legalább van. 😀

20171009_165001

3. Halloween napján fotóztam. Vannak akik keményen tolják, ezt a háromfejű farkas mozgott is és a szájából füst gomolygott. Sajnos olyan képem nincsen, nyúl voltam megkérni az embert, hogy kapcsolja be újra a kedvemért. 😛

20171031_174428

4. College megállóban díszítés. A hoki itt nemzeti vallás, ha beülsz egy kocsmába, akkor 99%, hogy az NHL liga meccseit tudod nézni (már ha érdekel). Ezek a játékosok a dekoráción a Toronto Maple Leafs mezét viselik. A Maple Leafs az NHL-ben játszik, hazai pályájuk az Air Canada Centre, ahol Guns n Roses koncerten voltunk Timkával.

20171127_195649

5.Ezt felismeri valaki? Segítek: Hülye Járások Minisztériuma. A kocsma a Boor street-en van, nagyon közel a Magyar Főkonzulátushoz.

20171025_083834

6. Nem vagyok jó fotós, plusz a telefonom is egy olcsó vacak. Azt szeretném ezel a képpel illusztrálni, hogy ahogy véget ért a Halloween, eltűntek a tökök és szellemek és máris kezdetét vette a karácsonyi kivilágítási láz. Ilyenkor a különböző környékeken különböző fokig diszítik fel a házakat. Ez a díszítés viszonylag szolíd helyi mértékkel mérve, hamarosan majd postolok egy viccesen kinéző utcáról.

20171116_184346

Helló Winter 2.

Tegnap este 5 óra körül kezdett havazni és valamikor ma délelőtt hagyta abba. Kb 10 centi hó esett Torontóban, a forgalom nem bénult le, de ahogy láttam a munkatársak jelentős része inkább el sem indult otthonról. Lehet, hogy ezért nem állt be a város.

Az én munkám sajnos folyamatos jelenlétet kíván, különben nem tudom koordinálni a projekteket, ugyanis nálunk nincs kultúrája annak, hogy válaszolunk az e-mailre. Ezért aztán reggel elindultam dolgozni, de nem lett volna reális a Midtown-ból megüzenni, hogy bocsi, de behavazódtam. :-] Légvonalban nincs 10 km a távolság a belvárosig, ahol az iroda van.

Ma én vittem Márkot a JK-be, ez jó apropó arra, hogy bemutassam mi az ovis divat errefelé.

20171212_074352

A kabát-sál-sapka, hótaposó alap darab Magyarországon is. Ha bejönnek a mínuszok, főleg ha esik a hó, akkor elvárják, hogy a gyerekre snowpants-et, azaz sínadrágot adjunk.

Ha van snowpants, akkor lehet hason csúszkálni az iskola játszóterén (erre érkezett tegnap Timka), nem árt tehát mindenből kettőt tartani, mert nem biztos, hogy úgy jön haza a gyerek, hogy ugyanabban a ruhában másnap is lehet újra iskolába küldeni.

Figyeljétek a kesztyűt, amit Márk egyébként másodkézből kapott. A kétujjas kesztyű helyi neve “Mitten” és általában alkarközépig ér, hogy ne menjen alá a hideg és a hó. Ilyen Mo-on korábban nem láttam.

Ha jön a -10-20, akkor az emberek elkezdik az arcukat is takarni. Ez többnyire egy extra sálat jelent szorosan az arcra tekerve, de kapható külön arcmaszk is, illetve a jobb télikabátok kapucnijában van bevarrt maszk is. Márknak is vettünk egy teljes arcot takaró polár maszkot, erre még nem igen lesz kapszükség, éjszaka “csak” -10 körül lesz, bár a szél eléggé fújt.

Kis szépséghiba, hogy a kesztyűt, sígatyát nem tudja egyedül felvenni. A kesztyűnek túl hosszú a szára, a snowpants-et pedig nem tudja bepatentolni. Szerencsére gondosak a nevelők, mert mostanában minden rajta volt, amikor úgy mentünk érte, hogy az udvaron voltak.

Milyen volt az őszi időjárás Torontóban?

Mielőtt Kanadába költöztünk volna egy csomó csodálkozó tekintettel találkoztunk Magyarországon, amikor arról beszéltünk, hogy Torontóba költözünk. Volt aki kimondta, volt akinek csak az arcán láttuk a kérdést: “Normálisak vagytok?”

Én is szívesebben költöztem volna Olaszországba vagy Spanyolországba, de nem így alakult…

Június elején szállt le a gépünk Torontóban és rögtön koppantunk egy nagyot, mert a nyár érdeklődés hiányában elmaradt. Erről korábban már írtam.  Az időjárás felelős szeptember rájött, hogy túllőt a célon és szeptemberben olyan nyarat csinált nekünk, amire mindig is vágytunk. A napokban nézegettem a fényképeket és ezt a képet szeptember 24-én lőttem a Woodbine Beach-en:

20170924_110354

A szeptember ugyanis parádés időjárást hozott, végig egy szál ingben jártam dolgozni, hétvégén meg rövidnadrágban. Minden héten vártuk, hogy majd jön az igaz ősz, de az csak nem jött és szeptember végén melegebb volt az Ontario tó, mint amilyen egész nyáron volt. A legmelegebb hétvégén kimentünk egy napra strandolni a legjobb strandos élményünket éltük át. Nagyon messzire sem kellett menni, mert a Woodbine Toronto-n belül van, kb tizenkilométerre a lakásunktól Scarborough-ban.

Az október is nagyon kellemes volt, alig esett az eső szinte minden hétvégén lehetett kinti programot szervezni. A fényképek pontosan mutatják, hogy mikor hogyan öltöztünk.

Október 8-án Kitchener-ben voltunk elő-Halloween party-n egy kollegámnál aki azóta sajnos már más cégnél dolgozik. Emlékszem, hogy a napon megfőttem a farmeromban. Itt éppen tököt farag a családom és Márk 5 percre van attól, hogy egy darázs megcsípje a fülét. Ez után kb egy hétig még akkor is sírva fakadt, amikor egy légy elszállt mellette. 

IMG_20171008_151139

Október közepén tököt vettünk Port Hope-hoz közel. Napsütés és jó idő, igaz a rövid nadrág már nem volt elég akkoriban.

IMG_0329

Október 22-én a Toronto szigetekre mentünk. Nap közben még pólós idő volt (a napon), igaz a reggel és az este már hűvös volt.

20171022_121846

Novemberben már igazi ősz volt, hűvös reggelek és hűvös esték, de gyakran volt 9-10 fok na közben.

Kivéve November 10-én, amikor ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen hamar lehet téli idő  Észak-Amerika ezen részén. Aznap reggel -10 fokos windchill-re ébredtünk, ekkor bántam meg először, hogy Kanadában élünk. :-]

Aznap vettem először télikabátot és azóta is úgy maradtam. Volt néhány nap amikor melegem volt a kabátomban, de annyira jól elpakoltam az őszi dzsekimet, hogy nem volt kedvem előkotorni.

A magam megnyugtatása végett az időjárást folyamatosan összehasonítottam a magyar hírekkel és azt látom, hogy az ősz melegebb volt Torontóban, mint Magyarországon. Ez azonban hamarosan meg fog változni, mert itt december eleje óta a nulla körül van a hőmérséklet és állítólag holnap jön az első komoly hóesés. Ruhával azt hiszem felkészültünk, mindenkinek van hótaposója, sínadrágja, Márknak teljes arcot takaró sapka-sál kombója, bár eddig ő reklamált legkevesebbet az időjárásra. Hogy lélekben felkészültünk-e arról majd beszámolok a későbbiekben.

A helyiek tapasztalata alapján arra számítok, hogy a tél hosszabb és keményebb lesz és amikor Magyarországon már régen farmerdzsekiben lehet járni, akkor itt még mindig télikabát lesz rajtunk. No majd meglátjuk…