Mennyire hosszú idő 1 hónap?

Kerek 1 hónapja, hogy nem frissítettük a blogot. Érkezett is pár udvarias jelzés, hogy “what the fák”.

Nos nem volt időnk blogot írni, mert az elmúlt 1 hónapunk nagyon szuper és intenzív volt, mert családunk néhány tagja vendégeskedett nálunk június közepétől egészen a mai napig.

Mi már hónapok óta készültünk erre a látogatásra, és ahogy kikerült a júniusi naptár a hűtőre, beírtuk a naptárba a “nevezetes” napot. Ezt követően Márk minden reggel odament a naptárhoz és megszámolta hányat kell még aludni.

Aztán eljött az érkezés napja és az életünk kibillent a megszokott kerékvágásból. A jó irányba. Állandóan rajtunk volt a mehetnénk, hogy megmutassuk a nevezetességeket, a kedvenc helyeinket és azt, hogy milyen az életünk a “AKanodában”.

Kicsi családunk az alábbi helyeken tette tiszteletét:

  • Toronto Downtown (többször is)
  • St. Lawrence Market
  • Kensington Market
  • Distillery
  • CN Tower
  • Ripley’s Aquarium
  • Casa Loma – szigorúan csak kívülről
  • High Park, Budapest Park, Sunnyside
  • A környékünkön lévő összes játszótéren, wading poolban és splash pad-en
  • Toronto Islands-en többször is
  • Egyszer magyar barátaink jóvoltából körbe vitorláztuk a Toronto szigeteket
  • Art Gallery of Ontario (AGO)
  • Banksy kiállítás
  • Pride felvonulás
  • Családi mozi Márk kedvéért
  • Ontario Science Centre
  • Royal Ontario Museum
  • Mindenféle bevásárló központ (Eaton Centre, Yorkdale Mall, számtalan Winners, stb.)
  • Igazi takeaway BBQ ebéd as Adamson Barbecue-től
  • Pho evészet Chinatown-ban
  • Hamburger sütés torontói magyar barátainknál

Toronton kívüli helyek:

  • Niagara Falls és Niagara on the Lake (szuper nap volt!)
  • Waterloo – iskolai beiratkozás Márknak
  • St. Jacobs Market – Waterloo mellett, itt egy magyar nénit is találtak a lányok (Éva néni) aki mangalica kolbászt is árul
  • Crawford Lake (Milton mellett), most bementünk a Huron hosszúházakba is és a nyári időszak miatt volt idegen vezetés
  • Lake Huron strandolás – Balm Beach Midland mellett, de csak Márknak vittünk fürdőruhát :-]
  • Lake Ontario strandolás – Fifty Point Conservation area (Hamilton)
  • Orangeville – Island Lake – kicsit pecáztunk, de Márkot jobban érdekelte a szabadtéri koncert.
  • Discovery Harbour a vicces nevű Penetanguishene településen – ez egy szuper korabeli angol erőd és éppen hagyományőrző napok voltak, kosztümös emberekkel, muskéta és tengeri csata bemutatóval.

*Én Toronto-n belül csak néhány helyen jártam, mert hétköznap dolgoznom kellett.

Este általában pihegtünk és sokkal intenzív szociális életet éltünk, közös vacsorával és az élmények megbeszélésével. Márk fürdött a figyelemben, mindig volt aki figyeljen rá, aki játsszon vele, szóval ő is imádta az elmúlt idő. Pár nap után rászokott arra, hogy minden megkérdezze: “Ma hova megyünk?”

Most elég szomorúak vagyunk, a családunk tagjait éppen viszi vissza a repülőgép, kb 15 perc és elhagyják Newfoundland and Labrador tartományt és ezzel Kanadát.

Mi meging hárman vagyunk és nem lesz időnk bánkódni, mert 2 hét múlva költözünk Waterloo-ba, utána két hét és itt van a családunk másik fele.

És hogy mennyire hosszú idő 1 hónap? Közhely, de nekünk egy szemvillanásnak tűnt.

Advertisements

Egy év úszás nélkül

Költözésünk előtt rendszeresen jártam úszni. Reggel felkeltem 5:45-kor, úsztam egy órát az exMalév uszodában, utána mentem dolgozni. Egy héten legalább 1x, néha kétszer is.

Amikor abbahagytam a munkát, akkor volt, hogy hetente 2-3x is elmentem. 2×15 perc vezetés, 50 perc úszás, 30 perc egyéb tevékenység (vetkőzés, zuhany és öltözés). 2 órán belül megvolt az egész program és egész nap nem fájt utána a hátam.

Edzésnaplóm alapján 2016-ban 56x voltam úszni, 2017-ben pedig 28 alkalommal, utoljára 2017.04.22-én.

Aztán elköltöztünk Torontóba és ez a jó szokásom megszakadt. Kanadában az úszás nem nemzeti sport, ebből kifolyólag vannak ugyan Community Centerek uszodával, de az egész nap fel van osztva az Aquafitness, gyerek úszótanfolyam és más programok között.

Van néhány hely a városban, ahol van legalább 25 méteres medence, vannak idősávok, amikor “Lane swimming” van, amikor nem össze vissza mennek az emberek, hanem az uszoda sávokra van osztva. Sajnos ezek a lehetőségek elég bolond időpontban vannak egy dolgozó embernek, pl kedd-csütörtök 3-5 óra között.

Ma szerencsém volt, mert a nagy meleg miatt (30 fok, de a pára miatt inkább 40-et érezni) nem mentem pecázni és egyben megfőni az Island Lake-re, ezért kitaláltam, hogy elmegyek uszodába. Kerestem egy fél órát az interneten és megtaláltam a Regent Park Aquatic Centre-t, ami tőlünk 15 perc autóval. Vasárnap 10:30 és 12:50 között van drop-in Lane swimming. Na gyerünk.

Az uszoda mostanában épülhetett és az Észak-Amerikai funkcionális kockához képest esztétikus és jó néz ki. Toronyházas környék, a parkolás elég meredek, de reggel 10 órakor még lehetett néhány helyet találni. Az uszodának parkolója nincs, oldd meg a környező utcákban.

Az uszoda mellett hatalmas játszótér, splash pad a gyerekeknek. A belváros 15 perc  busszal vagy villamossal, jól néz ki a környék (az alábbi szögből nézve).

20180617_11341120180617_11344520180617_113453

Ez a rész az átlagosnál gyorsabb mértékben fejlődik, az uszoda kelet felé eső oldalán 4-5 házat is építenek egyszerre. A Lake Ontario legfeljebb 1 km-re van délnek, mostanában kezdték fejleszteni az ipari kikötőhöz közel eső részt és teljes városnegyedet terveznek oda parkokkal, jó tömegközlekedéssel, vízparti sétánnyal és ez a környező részeket is húzza maga után. 2 év múlva majd jól néz ki a környék, addig por és káosz.

20180617_11362120180617_113618

Vissza az úszáshoz:

10:20 körül léptem be az uszodába, fizetni nem kell, mert a City tartja fenn a létesítményt. A hely európai szemmel szokatlan, 2 öltöző van, de Lane Swimming-re csak az egyiket nyitják ki, nincs női és ffi részleg. Saját lakatot vigyél az öltöző szekrényhez, kis kabinokban lehet átöltözni. Én nem vittem, de nyár van, alig volt nálam ruha, az befér a hátizsákba (Lásd kanadai vallások című sorozatunkat).

A nagy koedukált zuhanyzóban már 15-en állnak a zuhany alatt, persze fürdőruhában. Várják az uszodatér nyitását. Pontban 10:30-kor jön egy úszómester, kinyitja az ajtót és akkor lehet a medence térbe bemenni. Valamiért rohannak az emberek, nem értem, hogy miért. Jut hely mindenkinek.

3 életmentő nézi a kis 25 méteres medencét, 1 fő a jacuzzit, mert az iszonyú veszélyes hely. Fő a biztonság. 😀

A sávok sajnos elég keskenyek, van 2 lassú, 1 közepes és 2 gyors sáv és fura módon bal oldali közlekedés van. Ez még az angol múlt öröksége lehet. Én a gyors sávra neveztem be, mert kvalifikáltnak éreztem magam. Ki van írva, hogy ha egy hosszt 35 mp alatt leúszol, akkor mehetsz a gyors sávba. Megmértem és nekem kb 25 mp, tehát megvan az olimpiai kvóta.

Akikkel úsztam azok elég jól tolták, bukóforduló meg ilyesmi. A tempót fél óráig jól bírtam, utána már többször leúsztak. Hiába utoljára tavaly áprilisban voltam medencében. (Edzésnaplóm szerint 2017.04.22-én)

20180617_113334

Az élmény medence le volt zárva, ez a kanadai fafejűség ékes bizonyítéka. Ha Lane Swimming van, akkor nincs Leisure swimming és ez fordítva is igaz.

Úszás után lehet a jacuzziban lazítani, de én a tömeges áztatásnak sosem voltam híve, úgyhogy zuhanyzás (kicsit fura fürdőgatyában) és öltözés utána 15 perc alatt hazaérte

Mire Timka és Márk hazaértek a játszóházból, ahol Márk Liwiával bandázott, Timka pedig lengyel ismerőseinkkel, addigra már csináltam egy bajnok paradicsom levest és az eddig legjobb hamburgereket. Szuper fogadtatás az éhes farkasoknak. 😀

2. rész – Kirándulás Ontario Tihanyi félszigetére

Az éjszakát tehát egy motelben töltöttük Wiartonban. Az ágy rengett alattam egész éjjel, hol Márk dobálta magát, hol Timka, ezért aztán reggelre úgy éreztem, mintha semmit sem aludtam volna.

Ennek én voltam az oka, mert este hideg volt, feltekertem a termosztátot, de nem történt semmi, ezért úgy hagytam. Hát működött, csak elektromos fűtés volt és kellett neki pont annyi idő, hogy felmelegedjen, míg elaludtunk. Szóval bitang meleg volt egész éjjel és ezért dobálta magát a családom. :-/

A reggeli hőmérséklet a telet idézte, mert összesen 3 fok volt 7 órakor. Hogy miért? A Lake Huron nagy víztömeg, ezért nagyon hideg tavasszal és az óriási víztömeg lehűti a tavaszi levegőt. Ezért aztán a helyi cottage-ok alapfelszerelése a terasz melegítő gázégő és a takaró.

Ezen a környéken augusztusban van a legjobb idő, akkor állítólag gigászi 16-17 fokra is felmelegszik a tó vize. Egyszer Horvátországban búvárkodtam ilyen hideg tengerben, amikor a Bora utáni napokban a teljes vízoszlop felkavarodott. Hát akkor az 5 mm-es neoprén ruhában is nagyon hideg volt, kocogott a fogam a 45 perces merülés végére.

De vissza Kanadába, a Bruce félszigetre. Eddig próbáltuk Márkot távol tartani a gyors éttermektől, de reggelit a Tim Hortons-ban vettünk. Tetszett neki, de azóta még nem mondta, hogy a megint menjünk oda, úgyhogy nincs nagy gond.

Reggeli után elindultunk a Nemzeti Parkba, annak is arra a részére, ahonnan a Grotto legközelebb esik. A Grotto azt jelenti, hogy “barlang kultúrális jelentőséggel”. Itt egy öböl, szép sziklákkal és valószínűtlenül kék vízzel. A sziklák üledék képződés útján keletkeztek, és vannak kisebb barlangok is, amiket a víz vájt ki, de az emberek nem a barlangokért, hanem a tó+víz+sziklák látványért jönnek.

Népszerű turista látványosság, ezért előre be kell jelentkezni a Parknál és telefonon kérni kell egy parkolási engedélyt (minél előbb annál jobb, de előszezonban nekünk elég volt előző nap). A mi engedélyünk adott napon reggel 8-12-ig szólt, 9-kor érkeztünk, úgyhogy elég szoros volt az idő keret.

A Grotto a parttól egy óra sétára található, séta közben a látvány csodálatos:

20180521_09503520180521_10115420180521_093738

A Grotto kellemes pihenő hely a séta végén, igaz szezonban és szezonon kívül millió ember üldögél a sziklákon.

IMG_1381IMG_1391IMG_1392IMG_1394

A Grotto-tól visszafele nem a tóparti, hanem az erdőn keresztül vezető úton sétáltunk és ezen az úton ilyen szuper dolgokba lehet belefutni. Itt például két tó között van egy pár méter szintkülönbség és a víz egy zúgón keresztül rohan át az egyikből a másikba. Egy órát is elnéztem volna a vizet.

IMG_1408IMG_1410

A Grottózás után felkerekedtünk és a parti úton indultunk el. Itt futottunk bele a Lion’s head nevű kis településbe. Alig néhány százan lakják, kiesik a nagy látványosságok közül, de azért láthatóan próbálkoznak ide csábítani az embereket.

A hely neve abból adódik, hogy a település egy kis védett öbölben fekszik és az öböl csúcsánál vannak sziklák és az egyik állítólag hasonlít egy oroszlán fejére. Ha az embernek jó a fantáziája, akkor valóban bele lehet képzelni az egyik sziklába egy oroszlánt.

Nekem jobban tetszett a családias kis diner, ahol ebédeltünk, a kikötő (imádom a vitorlás kikötőket) és a védett homokos “strand”, ami mellett egy kis játszótér van, ahol a gyerekek kitombolhatták magukat.

Ez egy olyan hely, ahova érdemes szezonban is visszajönni, van egy kis motel is a parton, ahol el lehet lógni pár napot. Ebben a “faluban” pont úgy éreztem magam, mint májusban a Balaton partján bármelyik kis településen. Az időjárás csodás, a kikötőben már vízen a hajók, a hajók gazdái pedig készülnek a szezonra, de alapvetően lassú és csendes az élet.

IMG_1431IMG_1432IMG_1430IMG_1429IMG_1438

Ezzel nagyjából a túránk végéhez értünk, bár még kigurultunk Sauble Beach-hez és megálltunk a Sauble Falls-nál, de a gyerekek szépen egyesével bealudtak a kocsiban, mi meg Torontó fele vettük az irányt. A Sauble Falls (köv kép) maga olyan látványosság, amiért érdemes autóba ülni, de mi már csak keresztül rohantunk rajta az egész napos természeti orgia után.

IMG_1443

Elképesztően sokoldalú a Bruce félsziget. Innen indul a Bruce trail, a legszebb szakasza pont a félszigeten keresztül vezet, majd 890 km-el később a Niagara Falls-nál ér véget. Közben gyönyörű helyeken megy keresztül és persze a kevésbé izgalmas Ontario-t is meg lehet nézni (farmok, síkság). A magyar Kéktúra kanadai változata.

A Bruce félszigeten lehet erdőben túrázni, a tavat bámulni, vízeséseket nézni, sátorozni a nemzeti parkban, vagy csendes kis településeken lógni. Nálunk még napokig tartott WOW érzés, ezért aztán biztosan visszamegyünk majd, hogy többet lássunk belőle. Azt is tervezem, hogy ha Márk pár évvel nagyobb lesz, akkor elmegyünk egy kétnapos túrára, visszük magunkkal a sátrunkat és hálózsákunkat, ott alszunk a nemzeti parkban és bejárunk egy nagy szeletet.

Kirándulás Ontario Tihanyi félszigetére

Eddig még csak két Nagy Tavat láttunk Kanadában, a Lake Ontario-t és a Lake Huron-t. A Lake Ontario itt van a kertek alatt, és sajnos néhány millió ember él a partján, úgyhogy a víz minőség nem annyira jó. Nem arról van szó, hogy nem átlátszó a víz, de a nagy városok látható és láthatatlan módon szennyezik a vizet, ezért aztán Torontó környékén nagy elszántság kell ahhoz, hogy az ember megfürödjön a vízben. Nekem már csak azért is, mert 18-19 foknál nem igen melegebb még a szélében sem.

Ha azonban az ember észak, észak-nyugatnak indul, akkor pár óra autózás után elér a Lake Huron partjára, ami más dimenzió. Tavaly már jártunk itt, akkor Midland-en voltunk a St. Marie among the Hurons nevű indián “skanzenben”.

A víz itt nagyságrendekkel hidegebb és kristálytiszta, nincs nagyobb város a tó partján, ipar és mezőgazdaság is csak óvatosan, ezért a Lake Huron állítólag az ökológiailag leginkább rendben lévő nagy tó. Mióta egyszer jártam itt, azóta vágyom vissza, az egyetlen visszatartó erő a 2-3 órás távolság, ami többnyire kizárja ezt a helyet a napi túrák célpontjai közül.

De aztán eljött a tavasz és Kanadában is van hosszú hétvége, ezért május vége fele, Viktória királynő szülinapja alkalmából kapott extra szabadnapot felhasználva  elindultunk a Lake Huron-hoz, annak is tisztán kanadai részére a Georgian Bay-hez (ez ugyanaz a tó, csak annak egy hatalmas öble).

Az út a szokásos Ontario farmland-en keresztül vezet, ahogy elhagyja az ember a GTA-t, úgy a forgalom normalizálódik, nagyon szép kis városokon keresztül vezet az út, de alapvetően csendes, sőt TÚL csendes itt az élet. Aztán jön a Bruce Peninsula és rögtön meglátszik, hogy itt már nem zöldség termesztésből élnek, hanem a turizmus hajtja a helyi gazdaság szekerét.

Ha beütöd a Google Maps-be, hogy Bruce Peninsula, akkor látni fogod, hogy ez a hosszú félsziget mélyen benyúlik a Lake Huron-ba és a félsziget vonalán további szigetek találhatók, melyek elválasztják a Georgian Bay-t a Lake Huron hatalmas víztömegétől.

georgian-bay-map-704

Ez a félsziget a Cottage Country része, azaz a fáradt GTA polgárok ide vonulnak vissza hétvégére, néhányan egész nyárra, hogy élvezzék a 16-18 fokos kristálytiszta vizet, az erdőket, a hűs éjszakákat és a meleg nyári nappalokat.

A főút mentén egymást érik a motelek, de a főúttól pár kilométerre mindkét irányba ott a tó és a parti kis településeken nem gazdaboltot találni, hanem éttermeket, kis panziókat, néhol hoteleket.

A félsziget csúcsán található Tobermory, ami a mi célpontunk volt. Ha a Bruce Peninsula a Lake Huron Tihanyi félszigete és a csúcsán Tobermory maga Tihany. Itt is van komp, és kikötő, de a hasonlóság nem áll itt meg. :-]

Szezonon kívül alig pár százan lakhatnak erre, de májusban elkezd duzzadni a tömeg, kinyitnak az éttermek és kávézók, van fancy édesség bolt, ahova a gyerek MINDENKÉPPEN be akar menni. Van lángos, hekk, pizza HELYETT hamburger, french fries, fish and chips, beaver tail és ja igen, pizza.

Első nap elment egy fél napunk az utazással, ezért csak délután érkeztünk meg Tobermory-ba. Bóklásztunk a parton, a tömeg előszezoni volt, azaz vállalható és nagyon kellemes hangulata volt a kisvárosnak. A település hamar bejárható, van egy kellemes belső kikötő, ahonnan a kishajók hordják át az embereket a ‘Fathom Five National Marine Park’-ba, azaz a környező szigetekre.

20180520_15164920180520_15192320180520_163428

A nap végéhez közel még besétáltunk a félsziget csúcsán lévő nemzeti parkba, ahol jártunk egy jó órát az erdőben, kisétáltunk a tóhoz, felmentünk a kilátóba.

IMG_1367

IMG_1365

Vacsorára is maradtunk volna Tobermory-ban, de a Fish & Chips helyen mondták, hogy sajna legalább 40-60 perc a kiszolgálás. A gyerekek miatt tehát felálltunk, beültünk az autóba és kerestünk egy kevésbé felkapott helyet az út mellett.

A low budget szállásunk Wiartonban volt, ami kb 60 km autózást jelentett Tobermory-tól. A motel egyszerű volt, de tiszta és az ágy elég nagy hármunknak. Eredetileg azért választottuk ezt a helyet, mert elvileg volt családi szobájuk kettő is, de mire foglaltunk az egyiket meg kiadták, úgyhogy nem volt kérdés, hogy barátainknak engedjük át a két különálló francia ágyas szobát, mert náluk mégis 2 gyermeket kellett elhelyezni. :-]

Volt már 10 óra mire Márkot ágyba dugtuk és számára szokatlan volt, hogy mi is ott vagyunk a szobában, amikor ő elalszik, mert kicsi gyermekkora óta a saját ágyában / saját szobájában alszik.

Nos Márk egy kicsit vergődött a szokatlan helyszín és felállás miatt, mi csendben olvastunk és vártuk, hogy végre elaludjon. Már azt hittük, hogy alszik, amikor kinyitotta a szemét, hogy szemrehányóan, de egyben érdeklődően megszólalt: “Ti tényleg EZT szoktátok csinálni ilyenkor?” Biztosan azt hitte, hogy mi ilyenkor felnőttes dolgokat csinálunk és neki azért kell lefeküdnie, mert ő még gyerek. Csalódott lehetett, amikor látta, hogy csak a tabletet/telefont nyomogatjuk. :-]

Következő részben a második napunkról lesz szó, amikor azért több mindent csináltunk és klassz helyeket láttunk.

A magyarok vagy a kanadiak dolgoznak többet?

Mikor már a 4. hosszú hétvégét nyomták a barátok és a családunk Magyarországon, akkor elgondolkodtam azon, hogy vajon többet dolgozunk-e Kanadában, mint az óhazában élő felebarátaink.

Vizsgáljuk meg ezt a kérdést egy kellően nagy mintából random módon kiválasztott személy, pl Ákos helyzetén keresztül. Ákos 41 éves, 1 gyermeke van és Kanadában (egészen pontosan Ontarióban) él és dolgozik.

  1. Ünnepek

untitled Magyarország

flag_ontario

Canada-Ontario

2018.01.01 Új Év 2018.01.01 New Year’s day
2018.02.19. Family Day
2018.03.15. Nemzeti ünnep
2018.03.30. Húsvét, Nagypéntek 2018.03.30. Good Friday
2018.04.02. Húsvét hétfő
2018.05.01. Munka Ünnepe
2018.05.21. Pünkösd 2018.05.21. Victoria Day (május 25-öt megelőző hétfő)
2018.07.02. Canada Day (hivatalosan mindig július 1, de akkor is adnak egy hétköznapot, ha a Canada Day hétvégére esik, mint pl idén)
2018.08.06. Civic Holiday (augusztus első hétfője)
2018.08.20. Nemzeti Ünnep
2018.09.03. Labour Day (szeptember első hétfője)
2018.10.08. Thanksgiving (ez is mindig hétfőre esik)
2018.10.23. Nemzeti Ünnep
2018.11.01. Mindenszentek
2018.12.25. Karácsony 2018.12.25. Christmas
2018.12.26. Karácsony 2018.12.26. Boxing Day
Összesen 11 nap   10 nap

Ontario vs Magyarország 10:11

A statutory holiday, azaz a “fizetett ünnepek” száma alapján tehát minimális a különbség Magyarország és Ontario között. Az viszont jól mutatja a kulturális különbséget, hogy míg Mo-on ha a szabadnap keddre vagy csütörtökre esik, akkor azt összevonják egy hosszú hétvégére és az extra napot valamikor le kell dolgozni.

Itt Ontario-ban nem variálnak ezzel ennyit. Jól látható az észak-amerikai praktikus hozzáállás: a Victoria Day, Civic Holiday, Labour Day és Thanksgiving alapból mindig hétfőre esik. Egyetlen kivétel a július 1. (Canada Day), ami hivatalosan mindig július 1., de ha az hétvégére esik mint idén, akkor adnak egy hétfőt helyette mint ‘observed Canada Day).

2. Éves szabadság

Mint említettem Ákos 41 éves, 1 gyermek édesapja. Magyarországon 28 nap alapszabadsága van, és a gyermeke után további 2 nap pótszabadság boldog tulajdonosa (lenne). Ez összesen 30 nap. Könnyű fejben tartani.

A kanadai rendszer nagyon kapitalista, itt Ontario-ban az alapszabadság 10 nap azoknál a munkavállalóknál, akik még nem dolgoznak 5 éve egy munkahelyen és 15 nap akik már legalább 5 éve egy munkáltatónál dolgoznak. Ez persze csak a tartomány által előírt minimum, a munkaszerződésben ettől el lehet térni.

A kevesbé megbecsült munkakörökben, ahol nem számít a munkavállaló elégedettsége, ott általában csak ennyit adnak. Azoknál a cégeknél, ahol számít a munkavállalók tudása, mondjuk úgy, hogy minősége, ott mindig több nap jár.

Ákos előző munkahelyén például 15 nap alapszabadságra volt jogosult, ezen kívül 3 nap person day-off-ra és 10 nap betegszabadságra. A personal day off olyan nap, amit akkor vehet ki a munkavállaló, ha olyan dolgot akar intézni, amit munkaidőben nem tud, pl hivatalos ügyintézés, orvos, vagy ha történik valami a családban. A munkáltató nem szólhat bele, hogy ezeket a napokat mikor veszi ki a munkavállaló. Ha azonban év végére marad personal day off, akkor azt nem lehet következő évre vinni, úgyhogy itt nagyon figyelnek a munkavállalók arra, nehogy ott maradjon parlagon a 3 nap. Ellenben azt nagyon nem illik bevallani, ha valaki ebből a 3 napból megy nyaralni. Ez is nem is nagyon lehetséges, mert ha valaki nem egyesével veszi ki a “Személyes napokat”, akkor elég rondán fognak ránézni.

Időközben Ákos munkahelyet váltott és jelenleg egy nagy biztosítási/pénzügyi multinál dolgozik. A szerződésében 20 nap általános szabadság (vacation day) szerepel, további 5 nap personal day off és 10 nap 100%-osan fizetett betegszabadság. A betegszabadságot nem számolom, tehát Ákos 25 napra jogosult, ami 5 nappal kevesebb, mint Mo-on.

Ha Ákos kellően kitartó lesz a munkahelyén és nem megy arrébb egy házzal, akkor néhány évente növekszik majd a szabadnapjai száma. Ellenben az életkorral nem növekszik a szabadnapjai száma. Érhető tehát, hogy a munkáltatónak miért áll érdekében extra napokat adni 2-5 vagy 10 év után.

3. Munkaterhelés, work-life balance

Talán majd egyszer írok a kanadai néplélekről, addig elég annyi, hogy a kanadai emberek meglehetősen öntudatosak és tartják vagy próbálják tartani a határokat. Jelenlegi munkahelyemen az emberek 95%-a a munkaidő kezdete előtt 2 perccel érkezik, és a munkaidő végén feláll és hazamegy.

Azt tapasztalom, hogy a kanadainak a munkahely mindig is az a hely lesz, ahova a megélhetésért megy. Először fura volt, hogy ezt a nézetet a munkavállalók nyíltan vállalják és hangot is adnak neki. Nincs az a fura helyzet, mint Mo-on, hogy ott is ezt gondolja nagyjából mindenki, de szégyen ennek hangot adni a munkahelyen.

Másfelől eddig azt tapasztaltam második munkahelyemen, amit inkább tartok kanadainak, mint az előző munkahelyem, hogy ha az emberek bejönnek a munkahelyre, akkor dolgoznak. Persze elég gyakran mennek kávézni, de a szünetek rövidek, az ebéd funkcionális (mint egész Észak-Amerika) és nincs internetezés és elintézek ezt azt nap közben.

Ezt onnan is lehet látni, hogy ha valami használt cuccot akarsz venni a Kijiji-n és dolgozó ember van a vonal másik végén, akkor azt fogja kérni, hogy munkaidő idő beszéljetek, munka közben többnyire meg kell elégedni egy rövid SMS váltással.

Végül egy friss összehasonlítás az átlagos munkaórák számát illetően. Nagyjából azt éreztem, hogy bár kultúrálisan elég különböző Magyarország és Kanada, de a szabadságok/munkaórák tekintetében ezt a két ország fej-fej mellett van.

Which nationalities work the longest hours?

 

Kerek 1 éve élünk Kanadában

2017. június 6-án szállt le a gépünk Torontóban, ,ennek apropóján írom le, ami az eszembe jut.

Nehéz volt eljutnunk Kanadába, kb 3 év előkészületünkbe került és ebből az utolsó 9 hónap volt a legidegőrlőbb.

2016. október óta nem volt munkahelyem (még jó, hogy a saját elhatározásomból), jó karriert adtam fel és egészen 2017. márciusig nem lehettünk biztosak benne, hogy nem jön-e közbe valami probléma az állandó lakosi státuszunk megszerzésével kapcsolatban. A kanadai bevándorlási hatóság sötétben tartott minket egészen az utolsó pillanatig. Ha nem fórumozok más reménybeli kanadai migráncsokkal, akkor fogalmam se lett volna, hogy hol tartunk.

Az utolsó 1 évben a családunk már tudta, hogy költözünk, nehéz volt úgy megélni a közös időt, hogy mindenkinek ott volt a gondolataiban, hogy vajon hány hónapot, hetet, napot és végül hány órát töltünk még együtt.

Az utolsó egy hónap üvegkemény volt. Pakoltuk a lakást, kerestünk bérlőt, eladogadtuk és/vagy elajándékoztuk a dolgaikat, kijelentkezés a hivataloknál, stb. Nagy fizikai megterhelés volt és sok érzelmi köteléket kellett elvágni.

Emlékszem, ahogy az utolsó napokban ülök a teraszon, nézem ahogy Márk a kertben játszik valamivel és azon gondolkodom, hogy normális vagyok? Biztos ezt akarom? Képes vagyok feladni mindezt? Érzelmileg és fizikilag mélyponton voltam.

Emlékszem arra is, hogy az utolsó két hétben annyire stresszesek voltunk, hogy alig aludtunk Timkával. Tisztán látom, hogy fáradtan fekszünk az ágyban hajnali 4 órakor, mert az agyunk nem hagyott aludni minket.

Az első kanadai napok még élénkebben élnek bennem. Leszálltunk a hosszú út után kimerülve, átmentünk a több órás bevándorlási és vám procedúrán, megérkeztünk a szállásunkra és akkor rám szakadt a realitás.

Márk kimerülve alszik egy matracon, ülünk Timkával a kis garzonban, kajánk semmi, én meg elindulok egy boltot keresni. Annyira testen kívül voltam, hogy álltam a zebránál és fogalmam sem volt, hogy mit mutat a lámpa. A magyar agyam a zöldet kereste, de itt nem volt olyan. Aztán jött egy ember és bátran átment az úton és kb így telt az első pár hónap. Figyeltem, hogy mit csinálnak a helyiek és én is azt tettem.

Arra is emlékszem, hogy tavaly június 6-án esett az eső amikor érkeztünk. Esett az eső, a torontóiakat ez nem érdekelte. Kutyát sétáltattak, futottak, bicikliztek a Lake Ontario partján.

Ezt azért mondom, mert éppen mostanában vettem észre, hogy kevésbé vagyok háklis az időjárásra. 15 fok van kint és Márk pólóban van az iskola udvaron? Ok, hát a többi gyerek is. Esik az eső? Akkor vegyünk fel egy kabátot, de ha nem szakad, akkor azért sok mindent lehet csinálni.

A sok stressz mellett volt valami nagy szabadság is ebben az első időszakban. Leszállsz egy országban ahol majdnem senkit sem ismersz és hova indulsz? Balra vagy jobbra? Lényegében mindegy, mert így is úgy is nulláról kezded a dolgokat. Nem sok minden köt, bárki lehetsz, bármit tehetsz.

Van egy csomó jó emlékem is az első hónapokról. Mondják, hogy a külföldi újrakezdés nagy önismeretet ad. Ezt én is így gondolom. Magyarországon apró dolgok ezek, de Kanadában minden új volt. Amikor szeretünk egy helyi telefonszámot, nyitottunk bankszámlát, rájöttünk, hogyan lehet jegyet venni a villamoson, amikor újra vizsgáztunk Kreszből és vezetésből, vagy amikor 3 hét alatt találtam munkát, igaz nem a legjobb munkáltatónál, de azóta már ez a kérdés is megoldódott.

Csomó olyan dolog, ami megtapos és egyben épít is. Pont mit az edzés. Ha egyszer lefutottál egy olyan távot amit korábban nem, akkor már tudod, hogy ezt is meg tudom csinálni és ez jól esik.

De jön a kényelmetlen kérdés amit gyakran felteszek magamnak. Otthon érzem magam Kanadában? Még nem…. A test hamar átér 7000 km-re, de a szívnek idő kell, mire megérkezik. Éppen a napokban beszéltünk futólag egy anyukával a suli játszóterén. Ők litvánok, de orosz nemzetiségűek. 7 éve vannak itt és a hölgy 4 év után jött rá, hogy otthon érzi magát Kanadában. Hazalátogattak Litvániába és rájött, hogy amire emlékszik az már nem otthona és rájött, hogy ő már az új életében van otthon.

Hogy lesz ez nálunk? Ez nagyon sok mindenenen múlik. Mikor talál Timka olyan munkát, ahol jól érzi magát, mikor lesz igazi pszichológus amiért olyan sokat tanult, mikor lesz saját házunk, amire a gazda szemével tudok majd nézni, nem pedig úgy, mint egy bérlő.

Az első évforduló kapcsán többször gondolkodtam azon, hogy vagyok jelenleg Kanadával. Arra jöttem rá, hogy egyre jobban kijövünk egymással. Nehézségek? Még mindig rengeteg. Pozitív élemények? Egyre több. Megcsinálnám-e újra? Igen.

 

 

Kajakos testalkat

Mai bejegyzésünk sok héttel ezelőtt kezdődik, amikor megjött a várva várt tavasz és bennem hétről hétre egyre nagyobb lánggal égett a horgászláz. Tudom, hogy ezt az érzés a nem horgász olvasók nehezen értik meg, de hát valaki erre gerjed, valaki meg a bélyeggyűjtésre.

Tavaly arra is rájöttem, hogy azokon a vizeken amiket ismerek nehéz vagy inkább lehetetlen a partról pergetni, de még mindig sajnálok kiadni napi 100 dollárt motorcsónak bérlésre. Gondolkodtam azon is, hogy veszek egy hordozható csónakot, de nem találtam megfelelő típust.

Aztán a horgász kajakok irányába terelődött a figyelmem, ezeket már Mo-on is nézegettem egy időben, de mindig meggyőztem magam, hogy a csónak kényelmesebb.

Még most is kényelmesebb lenne, de ha az embernek nincs állandó horgászhelye, illetve a kikötőhely bérlés pont ugyanolyan zsebbe-nyúlós érzés, mint a motorcsónak bérlés, akkor marad kajak, mint az egyetlen autó tetőn szállítható alternatíva. (Esetleg a gumicsónak, de azt összerakni és szétszedni még macerásabb ügy.)

Nézegettem az apróhirdetéseket, estéként néztem a Youtube videókat, aztán szembejött egy használt Current Design Tailfin kajak 750 dollárért. Az új ára 1300 körül van HST-vel, úgyhogy a 750-es árral elégedett voltam.

(Most egyesek fogják a fejüket, hogy nem akar bérelni, de vesz egyet 7,5x annyiért? Az a tervem, hogy jövőre veszek egy rendes motorcsónakot és akkor kb ennyiért továbbadom a kajakot.)

Tehát 3 hete szombaton reggel összepakoltam, elmentem Oakville-be és megvettem a kajakot, amit rögtön ki is akartam próbálni. Mindent vittem magammal, de a horgászbotokat otthon felejtettem. :-/ Úgyhogy szomorúan hazavittem a kajakot és az első próbára ma került sor.

Az utazás eseménytelen volt, a kajakot sem hagytam el a tetőről, a parkolóban pedig kajakos horgászok hordái vártak. Legalább 4-en készülődtek, ezért aztán volt segítség akivel leszedtük az amúgy nem könnyű kajakot az autó tetejéről.

Az időjárás viszont nagyon gáz volt, a szél nagyon fújt és tiszta felhő volt az ég. Nincs még rutinom hogyan kell ehhez öltözni és én eléggé fáztam.

Nos néhány gondolat azoknak, akik valaha kajak horgászaton gondolkodtak:

  • Tényleg viszonylag könnyű fel és lerakni az autóra az kajakot, de jobb, ha valaki segít. Most már 10 perc alatt rögzítem gurtnikkal.
  • Fura, hogy a kajak alján lyukak vannak, ahol bejön a víz. Először azt hittem, hogy ezek azért vannak, hogy ott folyjon ki, ha beesik az eső vagy becsap a víz, de igazából ha beleülsz a kajakba, akkor a lyukak pont vízszintbe kerülnek és ha mondjuk a kajak elejében kotorsz, akkor vízben állsz. Ezt nem értem.
  • Az evezés marha sok vizet hoz be, a cseppektől teljesen elázott a cipőm, nadrágom. Ha jó idő van, akkor nem számít, de tegnap reggel nagyon hideg volt vizesen. Sok kajakos eleve neoprén ruhát vesz fel alulra. Nekem is van egy neoprén csizmám, majd legközelebb kipróbálom.
  • A sit-on-top kajak marha jó dolog, kényelmes a szék, jó kajakból horgászni, közel a víz, nagyon jó élmény, sokkal közvetlenebb, mint egy csónakból.
  • Rájöttem, hogy csónakban mindig széllel háttal álltam és kihasználtam a szelet, hogy messzebbre dobjak. Kajakban ez nehezebb, mert a horgony az orrban van, tehát a kajak széllel szemben áll és így te is. De rájöttem, hogy át lehet fordulni a másik irányba, rá lehet térdelni a székre, illetve fel is lehet állni, mert elég stabil a cucc. Így messzebb tudtam dobni és több halat is fogtam.

A pecáról:

Erős szél fújt, egy USA-ból jött front utóhatásában voltunk. A máskor áttetsző víz zavaros volt, ami jó jel, mert a halak nem látják mit művelsz. Először Abu 20 gr-os támolygó villantóval kezdtem, volt rá pár ütésem. Fogtam egy kis csukát, de éreztem, nem az igazi.

Próbálkoztam gumihallal, de annak nem volt elég nagy rezonanciája és a fenékre nem lehet leengedni a tuskók és a sűrű növényzet miatt.

Cseréltem 66-os Sebille Flat Shat-re, fogtam vele egy kb 12 cm-es csapó sügeret (itt yellow perch). Aztán beszakítottam. Majdnem sírtam, még nem tudom, hogy Kanadában lehet-e kapni Sebille-t.

Végül megtaláltam a szuper csalit, Rapala SJSR 9, azaz shallow jointed shad-rap 9 cm. Pont ebben a színben itt:

rapala_jointed_shad_rap_shad

Ez azért volt jó, mert a vízinövények felett  jött, nem kopogott le az aljzatra, és meg lehetett állítani és ilyenkor lebeg egy helyben. A kapások főleg akkor jöttek, amikor megállítottam a csalit vagy megindítottam. Folyamatosan húzott csalira csak ütések voltak, de nem ragadtak oda.

Nézzük, hogy mit fogtam. Kb 10 halat, volt köztük egészen kicsi csuka és nagyobb is, a legnagyobb kb 50 centis volt. Volt 3 óriási törpeharcsa, itt channel catfish. Legalább 50-60 deka volt mindegyik és akkorát vertek a csalira, mint egy rendes hal. Fura, hogy Magyarországon ritkán lehet ilyet pergetve fogni. Volt, hogy fogtam a magyar vizeken is, de 10 év alatt kb 3 db-ot.

Jött egy bitang nagy Black Crappie (kb 30 centi), ami Magyarországon nincsen. Azért nem  a saját képet tettem ki, mert a peca elején még eléggé szokatlan volt az ingatag kajak és a telefon bent volt a drybag-ben (biztos ami biztos).

Ez a hal átmenet a naphal és a fekete sügér között. A part szélén lehet fogni 10 centiseket rogyásig, a nagyobbak úgy látszik bent vannak a nyílt vízen, mert rájuk már kevesebb veszély leselkedik.

Black_Crappie

Fogtam két fekete sügért is, mindkettő kiugrott vagy 1 méterre a vízből, ahogy az amcsi pecás videókon láttam. A nagyobbikról van képem is. Nem volt egy óriás, de jó kapást csinált.

20180602_131630

Délutánra kisütött a nap, a naptej a kocsiban volt. Elhúztam, hogy kimenjek érte, meg is égett a kezem és az arcom. Tanulság, ha kajakkal horgászol, akkor MINDEN legyen nálad, mert ha kievezel és vissza, akkor elázol, elvesztesz fél órát.

Érdekes módon a délutános műszakban is volt hal, sőt több volt a kapás, a szél is csitult, meleg volt, szóval nagyon jó peca volt.

Még néhány kép, sokat nem csináltam. Majd veszek egy telefon drybag-et és akkor kéznél lesz a telefon.

A következő képen látszik, hogy erre a kajakra lehet oldalsó pontoon-t tenni, ami nagyon jó stabilitást ad. Könnyű le és felszerelni és az egész kiegészítő 5 kiló. Profi munka!

Illetve megfigyelhető a képen a kormánylapát, ami csak a prémium kajakokon van, de nagyon hasznos segítség. Így utólag örülök, hogy nem a Basspro-ban kapható Ascend kajakok egyikét vettem, mert azoknál nincs kormánylapát, azaz az evezővel kell kormányozni, ami sebesség veszteséghez vezet. Beszéltem egy Ascendet használó pecással, ő nagyon szidta a kajakját, hogy pörög evezés közben mint a körhinta.

20180602_12583220180602_12583820180602_142343

10 dolog amit szeretek benned Torontó

Hónapokkal ezelőtt a Határátkelő blogon arra kérték a külföldön élő magyarokat, hogy írjanak 10 olyan dolgot, amit szeretnek abban az országban, ahol élnek. Mások listáját olvasta az én agyam is megindult.

Nem Kanadáról írok listát, mert bár Torontó Kanada része, de Torontó nem egyenlő Kanadával. Először is Torontóban a lakosok 50%-a nem Kanadában született és ezzel a BBC szerint a leginkább multikulti város a világon.

www.metronews.ca/news/toronto/2016/05/16/toronto-the-diverse.html

Felelőtlenség lenne tehát Torontó és Kanada közé egyenlőségjelet tenni, nem is teszem ezt ezért.

  1. Nem kell autóba ülnöd, hogy a zöldben sétálhass

Torontó nagy részére igaz, hogy könnyen elérhető távolságban van egy-egy nagy kiterjedésű zöld terület, melyek nagy része ráadásul nem a hagyományos négyzet vagy téglalap alakú mesterséges park, hanem gyakran emeletes ház mélységű, akár néhány száz méter széles vízmosás, szakadék, vagy ahogy itt hívják Ravine.

A mi utcánk túloldalán ott van a Nordheimer Ravine, a másik irányba pár villamos megállóra a Rosedale Ravine. Ezek a „szakadékok” kiépített sétautat rejtenek, akár több km-t is lehet úgy gyalogolni, hogy az ember nem lát emeletes házat. Van olyan összefüggő parkrendszer, ahol 10 km-et tud az ember kerékpározni északról délre, hogy végül az Ontario tónál lyukadjon ki.

 

  1. A Lake Ontarió

Apropó az Ontario tó. Érkezésünk után egy hónapot laktunk a Budapest Parktól 5 perc sétára, ami az Ontario tó partján van. Imádtunk a júliusi estéken kimenni a játszótérre, ahol Márk elfoglalta magát a játszótéren, mi meg néztük a hatalmas vizet. Olyan volt, mint Siófokon nyaralni. Leszámítva persze, hogy a nyári szezonban alig van olyan nap, amikor annyira alacsony a coli bacik száma, hogy veszélytelenül lehet a tóban fürödni. Az Ontarió tó mellett nagyon sok ipari létesítmény és város van, ami nem tesz jót a vízminőségnek, de a látvány szuper!

 

  1. Látszik a fejlődés

Biztos itt is van korrupció, de Torontóban élve azt látom, hogy az adónkat úgy költik el, hogy nekünk is jusson belőle. Az utak a kemény tél ellenére meglepően jó állapotban vannak, szedik a szemetet, a havat rendszeresen letolják az utakról, járdákról, a játszótéren nincsenek törött játékok, mindenütt ott van az ivókút, a WC, amiben van papír és szappan, a City sok community centert tart fenn, ahol szinte ingyen lehet sportolni és télen minden városrészben van egy koripálya fűtött öltözővel.

  1. Torontóban jó migránsnak lenni

Ha ezt a kijelentést elolvasom megint, akkor érzek benne egy kis ferdítést. Saját tapasztalat alapján tudom, hogy új életet kezdeni akkor sem jó és könnyű érzés, ha az ország ahol élsz befogadó és nem kényszerből jöttél.

Ettől eltekintve azonban eddig még nem éreztem a bőrömön, hogy nemkívánatos lennék a városban, illetve az országban ahol élek. Ez pedig nagy dolog, mert kevés olyan hely maradt a világban, ahol a jövőt hasonlóan látják/kommunikálják, mint errefelé.

Persze vannak itt is olyan kutatások, melyek mutatják, hogy az átlag kanadai nem túl boldog a bevándorlás túlzott mértékétől, de a többség tisztában van vele, hogy ha nincs bevándorlás, akkor nem lesz aki az idős szülőket gondozza és általánosságban mindenki rosszabbul fog élni kicsit vagy nagyon az alacsonyabb GDP miatt. Ezért tehát az átlag kanadai lehet, hogy puffog magában, de legrosszabb esetben nem keresi a társaságod. Jobb esetben meg azt mondja, hogy jó hogy jöttél, mert miattad is erősebb lesz ez az ország. Diversity is our strength.

20180324_163851

  1. Small time Canada, azaz a vidék varázsa

Izé ez nem Torontóra igaz, hanem a vidékre, de nem tudom kihagyni. Egyszerűen imádom a vidéki Kanadát. Ha jó idő van, akkor fogjuk magunkat és elmegyünk a városból a természetbe. 1 óra vezetésre már a vidéki Kanadát láthatjuk a farmokkal, órási pick-up-okkal, kétszer egy sávos utakkal, fenyőkkel, tavakkal és kis boltokkal.

Gyönyörű parkok, tiszta környezet, séta egy gyönyörű tó körül vagy az erdőben, a hátizsákból elővesszük a szendvicset, leülünk egy piknik asztalhoz, körbe a fenyők, a gyerekek rohannak és jól érzik magukat.

20180520_164231

  1. Egészségügy

Közhely, közhely, de ez van. Kanadában az egészségügy nagy része „ingyenes” (valójában az adónkból fedezi Ontario tartomány). Ha érdekel a téma, akkor tessék megnézni a blog bejegyzést, amit erről írtam.

Mennyivel jobb a kanadai egészségügyi rendszer a magyarnál

Itt is vannak bosszantó dolgok, hosszúak a várólisták, a szolgáltatások egy része csak privát úton érhető el, de van egy működő egészségügy orvosokkal, ápolókkal, működő és felszerelt kórházakkal. Ehhez sok minden kell, magyar szintű adónyomás (azzal a különbséggel, hogy itt a többség befizeti az adóját), bevándorlás – hogy legyen elég ápoló és orvos és persze kormányzati akarat.

  1. Oktatás

Ebben az ügyben nincs hosszútávú tapasztalatunk, ezért én csak arról a kis szegmensről írok amit eddig láttam. A fiunk lassan 4,5 éves és imád Junior Kindergartenbe járni. (A JK az általános iskolán belül működik). A költözésünk utáni időszak kemény volt, aggódtunk, hogy Márk hogyan fog az angollal boldogulni, hogy fognak vele a suliban bánni, de az első hetek után láttuk, hogy ő legalább a lehető legjobb helyen van és nem kell aggódnunk. A tanárok azóta is figyelnek rá, nekik az a fontos, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni.

Lehet mondani, hogy könnyű a tanároknak Kanadában, biztosan megfizetik őket. Az átlagos tanár fizetés az Internet szerint 52.000 CAD, ami nem számít kiemelkedő fizetésnek. Mégis elhivatottságot és figyelemet lehet látni.

  1. Bűnözés, biztonság, rendőrség

Torontó nagyváros és egy nagyvárosban van bűnözés. Itt is vannak olyan környékek, ami az átlagosnál szakadtabb, vagy több a drogos hajléktalan és alapvetően nem érzi magát jól az ember, de mégis a város maga biztonságos.

Hallottuk egy magyar házaspártól, hogy a környékükön nem zárják az ajtókat és most valami körlevél az iskolából, hogy mégis jó lenne, ha zárnák az ajtót, mert volt egy besurranásos lopás az utcában.

Amikor megállunk egy nagy mall parkolójában és eszembe sincs kivenni mindent a csomagtartóból, ahogy Magyarországon ahhoz hozzászoktunk. A telefonom nyugodtan maradhat a tartójában ha ott felejtettem, nem fogják beverni érte az ablakot.

  1. Az emberek udvariasak és (többnyire) kedvesek

A kanadai emberek udvariassága nagyon jó imidzs az országnak és többnyire igaz is. Én nem tudom ezt hogy érték el Torontóban is, mert itt a lakosok 50%-a bevándorló, de az udvariasság valahogy ragadós. A metró általában dugig van, mégis figyelnek arra, hogy ne álljanak keresztbe előtted. Vagy ha mégis, akkor arrébb mozdulnak, ha látják, hogy leszállnál.

Állsz a botlban a pénztránál és mindig van valaki, aki szívesen szóba elegyedik veled. Nem filozófiai elemzés mélységű párbeszéd, csak pár mondat, de emiatt közelebb érzed magadhoz az embereket.

A boltban, étteremben extra udvarias a személyzet. Itt egy közepes krimóban is megfelelő odafigyelést és néhány kedves szót kapsz. Ez persze üzlet, de akkor is jól esik.

Kimész a természetben és sétálsz egy parkban? Az emberek nyíltan rádmosolyognak és rádköszönnek. Ha már kint van az erdőben és jó napja van, akkor azt akarja, hogy ez látszódjon és a te napod is jobb legyen ezáltal.

  1. A rendszer a bizalomra épül

Amikor Magyarországon pénzügyi adminisztrációban dolgoztam, akkor foglalkoztunk 10%-ot az átlagos folyamattal és utána 90%-ban azon gondolkodtunk, hogy az extra eseteket hogyan kezeljük, a csalási kísérletet hogyan akadályozzuk meg. Kanadában kitalálják az átlagos folyamatokkal és az extra esetet meg nem oldják meg.

A rendszer alapvetően a bizalomra épül, minek túlbonyolítani… Címbejelentés? Nem kell a tulajdonjogot bizonyító okirat. Vigyél két névre és címre szóló számlát és ráírjuk a jogsidra, hogy ott laksz. Minek ennél több, ha átvetted a leveleket. Ha nem laknál ott, nem tudtad volna átvenni ugye…

Bevándorló vagy és családi pótlékot igényelsz a gyerek után? Írd be ide ebbe a mezőbe, hogy mennyi volt a jövedelmed ahonnan jöttél. Igazolni kell? Nem. A következő évben majd az adóbevallásod után fogjuk megállapítani. Akkor már úgy sem tudsz valótlant állítani.

Ez volt a 10-es lista, pár hónapja írtam, csak nem tettem ki. Most, hogy megint elolvastam még mindig igaznak érzem, ezért aztán megosztottam a blog olvasóival.

Szuper kirándulások Torontón kívül

A hosszú télen megfogadtuk, hogy ha egyszer tavasz lesz, akkor nagyüzemben fogunk kirándulni. Ezt eddig be is tartottuk, magyar barátainkkal rendületlenül járjuk a “környéket” és általában egy napot a hétvégékből kirándulással töltünk. Ma 4 különböző helyszínről fogok rövid beszámolót írni sok képpel.

(Bocs, ha a képeken nem látszik sok arc, de barátaink gyermekeiről nem akarunk képeket felölteni.)

Morningside Park

A Morningside Scarborough-ban van, ami lényegében kelet-Torontó. Nem igazán egzotikus túra célpont, mert a “városon” belül van, de a park nagyon tágas, és közepén egy kellemes kis patak csörgedez. Van játszótér, mosdó (csak főszezonban van nyitva), lehet sétálni, köveket dobálni a patakba. A részvétel ingyenes.

Mi március közepe-vége fele voltunk és szépen sütött a nap, viszonylag enyhe idő volt.

A park nem vadregényes, de vannak olyan részei, ahol el lehet felejteni, hogy az ember Torontóban van. Sétáltunk egy kiadósat, a gyerekek utána játszótereztek.

Ezen a kiránduláson senki sem lépett/esett vízbe. (Hogy ez miért fontos? Hamarosan meglátjátok.)

20180318_11194020180318_11212020180318_11283620180318_11295120180318_11311920180318_120232

Forks of the Credit

Április elején volt egy rövidebb időszak, amikor azt hittük, hogy már jön a tavasz. Ez végül nem következett be, mert később érkezett egy kemény téli időszak, amiről már írtam korábban. De az április eleji kirándulásunkkor ezt még nem tudtuk…

A Forks of the Credit kb 1 órára van tőlünk észak-nyugati irányba. Ha jobban meggondolom, akkor a legtöbb rövid autózással elérhető park ezen a környéken van, mert itt húzódik a Niagara Escarpment, amit egy sziklás dombság, mert  hegységnek azért nem hívnám. Ez a lankás, hosszan húzódó sziklás vonulat megtöri dél Ontario unalmas síkságát és szuper kis parkok vannak egymástól pár kilométeres távolságban.

A ‘Forks of the Credit’ a Credit folyó mellett terül el, ami egy frankó pisztrángos víznek tűnik. Mivel még szezon előtt voltunk, pecást nem láttunk, de elég sok táblát lehet látni, hogy milyen fajta pisztrángok élnek a folyóban, ami hol 20 méter széles, hol csak 5 méter, ezért kimélyítette a medrét és őrjöngve rohan.

A patak egy völgy mélyén folyik, jó kis kaptatók vannak a környéken, ahol a nagyokat lehet túrázni és lihegni. Még egy szép vízesés is van, a Cataract Waterfall. Mi nem tudtunk közel menni, mert a kilátó platform átalakítás alatt van.

A kirándulásunk napján az időjárás nem volt az igazi, bár sütött a nap, de fújt a szél és a végére megjött az eső is. Az utolsó képen lehet látni, hogy itt bizony még tél vége volt, a kis tó ami egy szélvédett kis mélyedésben volt be volt fagyva.

Az egyik gyerkőc rálépett a jégre (csak a szélén) és beszakadt alatta a vékony jég és a gumicsizmája tele lett vízzel. Szerencsére közel volt a parkoló. Lillát az apja az ölében vitte az autóhoz. Lilla 15 perc  cipelés után mondta, hogy “Apa, mikor öntöd ki a csizmámból a hideg vizet?” A helyzet ellenére jót nevettünk ezen.

Itt jöttünk rá, hogy Márk jól terhelhető, mert kb 4 órát sétáltunk szinte folyamatosan és egy szó nélkül végigjött a távon. A szép képekért Nóra volt a felelős. Köszönjük!

20180331_105035Forks of the Credit-9Forks of the Credit-25IMG-d32585ff24a57c7874eaf4b1ca6d2b50-V

Monocliffs Provincial Park

A Monocliffsnél pár héttel később jártunk, közben volt egy Torontón belüli kiadós (5 órás) sétánk az Evergreen Brickworks-höz. Itt tavaly már jártunk autóval.

A Monocliffs park sokszínű, van kaptatós hegyi ösvény, nyugodtan kanyargó patak melletti csalitos és lehet szép “tengerszemek” mellett lehet piknikezni, kilátóból leselkedni.

Itt esett meg, hogy egy kis tó mellett piknikeztünk, amiből eredt egy kis patak, és ami felett a srácok ugráltak oda-vissza. Tutira vettem, hogy valamelyik beleesik. Végül ők megúszták, de Zsófi (6 éves) csak belelépett a tóba és megmerült a gumicsizmája. Ezek után Gábor (apa) egész nap a nyakában hordta Zsófit. Ez még több óra sétát jelentett aznap. Másnap többen is érdeklődtünk Gábor nyaka és dereka felől, de csodálatos módon megúszta a dolgot és járóképes maradt.

A fakóbb képeket az én telefonom csinálta, a szép éles képeket Nórának és Canon gépének köszönhetjük.

20180429_16084820180429_121253MCPP_2018.April-720180429_120052MCPP_2018.April-1120180429_125348MCPP_2018.April-30

 Presqu’ile Provincial Park

Aktuálisan legutolsó túránk az eddigi legmesszebb vitt Torontótól. A Lake Ontario partján autóztunk 2 órát észak-kelet irányba a Presqu’ile Parkhoz, ami egy szép nagy félszigeten helyezkedik el. A parkban kb 14 km sétaút található, de ezen a túrán csak egy pár órát sétáltunk.

A hely tavasszal a madár megfigyelők paradicsoma, lehetett is látni gumicsizmás, távcsöves embereket bőven.

Megérkezés után mi is a madár megfigyelő ösvényen mentünk végig egészen az Owen point-ig, ahonnan jó a kilátás a tóra és a közeli szigetekre, ahol ezer szám fészkelnek a madarak. Mi főleg sirályokat láttunk, illetve visszafele a parton sétáltunk végig, mert az erdei ösvényünk több helyen víz alatt állt.

20180505_113839

Presquil Provincial Park-10Presquil Provincial Park-14

Itt találtunk nagy halcsontvázat, a parton ropogott a talpunk alatt a millió zebra kagyló héja (ez egy invazív kagylófajta, ami teljesen elszaporodott a Nagy Tavakban) és az egyik lápos, elöntött részen egy Easter Ribbonsnake-et is láttunk. Ez nem mérges kígyó, de azért jó nagy bír lenni és imádja a lápos területet, mivel főleg békával táplálkozik. Jó volt, hogy a gyerekek néhány méter távolságból láthatnak ilyen városban nem túl gyakori állatot.

Márk egyszer elbotlott, úgyhogy beleült az egyik sáros tócsába. Nem volt vészes a helyzet, megszáradt rajta a nadrág. Az egyik kislány, Lilla is így járt.

Ez után a 2 órás kör után piknikeztünk és közben egyik gyerek persze megmerült az egyik tócsában. Valahogy ezeket a kirándulásokat nem lehet ilyen kisebb balesetek nélkül megúszni. :-]

A második attrakció a mocsári sétaút volt, ami azt jelenti, hogy egy természetesen lápos területen keresztül építettek egy hosszú deszka hidat, amin km hosszan lehet végig sétálni és a lápos terület élővilágát megfigyelni. Az egész tanösvénynek olyan hangulata volt, mintha az ember a Tisza tavon sétált volna a Tiszavirág tanösvényen.

20180505_135412

20180505_142108Presquil Provincial Park-37

Végül kiautóztunk a félsziget végéhez a világító toronyhoz, de a kiállítás be volt zárva, mert a tornyot tatarozzák. A gyerekek dobálták a kavicsokat a tóba, építettek kavicstornyot, mi felnőttek meg szívtuk magunkba a látványt. Egész tiszta volt az idő, ezért a 60-70 km-re lévő túlpartot (USA) is lehetett sejteni. Tisztán persze nem láttuk, csak a partvonal volt éppen látható.

20180505_153729

A hazafele út eseménytelen volt, Márk kb 5 perc után elaludt és csak az Avenue Rd-on ébredt fel, ami 20 percre van otthonról.

 

Kanadai hétköznapok 11.

Rendezgettem a fotóimat és találtam pár képet régebbről, amiket szerintem még nem tettem ki. Kanadai hétköznapok sorozatunk újabb darabja:

1. Waterloo 2018.05.02. A parkoló sarkában még nem olvadt el a “gleccser”. Igazából már nagyon jó idő van jó pár hete, nem sugallnám, hogy ‘Meanwhile in Canada’. :-]

20180430_161132

2. Ezt a hétvégén lőttem, amikor a St. Clair-Bathurst-höz közel voltunk egy játszótéren. Indián totemoszlop az egyik kertben, mintegy díszítésül.

20180506_161046

3. Willkommen Kultur

20180324_163851

4. Ilyet sem láttam még, hogy a brutál sok kalóriával reklámozzanak egy ételt. De itt ilyen is van. A Paramount Foods egy igényes gyros-os, finom kajákkal és jó kiszolgálással. Nem kérdezik meg 2x, hogy “Mit is mondtál, hagyma és csípős jöhet”?

20180317_135848

5. Néha kicsit túltolják a Safe Environment koncepcióját. Munkahelyen szokás, hogy nem szabad parfümöt vagy erős illatú kozmetikumot használni. Kipróbáltam és vettem illatmentes kézkrémet. Nem is rossz.

20180227_082454

6. Ki kér egy kis finom Debrezinit?

20180228_164623

7. Ez volt már? Nem emlékszem… St. Lawrence Market, European Delight büfé. Főleg kelet-európai ételek vannak, van magyar töltött káposzta is. Nagyon megörültem, ki is próbáltam a vega változatot és nem volt jó.

20171219_12255320171219_12544220171219_125700