Társas szórakozás karantén idejére 2.

Ebben a stresszes és otthon ülős időszakban szerencsések vagyunk, mert a kertünk vége egy erdő, ahova hetente többször is kimegyünk sétálni. De van egy kis szépséghiba, a “Gyere Márk, menjünk ki az erdőbe!” hívószó egyre kevésbé működik, mert Márknak kell valami konkrétabb dolog, amiért érdemes kimenni az erdőbe.

Ez a konkrétum pár hete még a szánkózás volt, mert az “erdőnk” egy dombos területen van, azaz a letapsott ösvényeken – már amelyik lejt – szánkóval is lehet lecsúszni. Van egy olyan lejtő, ahol akár 100 métert is lehet csúszni, biztonságos körülmények között.

De időközben a hó elolvadt és a vadállatok meg nem nagyon mutatják magukat nappal, hogy azokat nézegessük séta közben. Pedig a hóban talált nyomok alapján az erdő tele van őzzel, rókával, mosómedvével, helyi borzzal (skunk) és még sakállal is (coyote).

Erre a dilemmára született meg az ötlet, hogy akkor ne sétálni menjünk, hanem geocache ládákat keresni. Ehhez mindössze az kell, hogy beregisztráld magad a www.geochacing.com oldalon, letölts a mobilodra egy geocaching alkalmazást, melyek egy része fizetős, más része ingyenes és hajrá. Valójában ilyenkor sétálunk egy nagyot, de a keresés izgalma jól elterli Márk figyelmét.

A telefon a GPS vevő, a képernyő a térkép és máris lehet a környékeden lévő geoládákat (azaz geocache) megkeresni. De mik azok a geoládák?

Többnyire vízhatlanul záródó műanyag dobozok, melyeket a gazdája elrejt valahol egy erdőben, parkban vagy akár bent a városban és neked a térkép alapján kell megtalálnod. Az a vicces, hogy a ládákat tényleg eldugják, hogy elsőre ne legyen egyértelmű, hogy hol vannak a rejtekhelyek és ezért élmény legyen megkeresni őket, de nem az a cél, hogy a ládát senki se találja meg.

A következő képen egy átlagos geoláda látható, ami valójában egy műanyag tároló doboz, amiben hivatalosan egy napló kap helyet és kevésbé hivatalosan egy csomó kacat is. Mert az is szokás, hogy a ládákba a polgárok visznek valami apróságot és cserébe el is vihetnek valamit onnan.

Vannak olyan hivatalos tokenek (számozott tárgyak), melyeket a geocaching közösség az Interneten keresztül követ és ezek a tárgyak a közösség segítségével vándorolnak az egyik ládából a másikba. Ebben az a pláne, ha a tárgyak éveken keresztül “utaznak” és egyszer akár sikeresen átugorják az óceánokat és Kanadából pl Ausztráliába kerülnek át valaki jóvoltából.

20151212_134121-1024x576

Ha valaki nagyon extra élményt akar szerezni másoknak, akkor akár ilyen speciális rejtekhelyet is készíthet a saját ládájának:

Mi ilyen szuper ládákat nem találtunk, de pl az egyik kedvenc ösvényünkön már kb 20x alkalommal elsétáltunk úgy az egyik kis láda mellett, amit a gazdája egy korhadt fatörzs belsejében rejtett el. Mert az is a geocaching láda elrejtésének a lényege, hogy a nem beavatott sétálók ne találják meg a rejtekhelyet, mert esetleg elviszik vagy áthelyezik a ládát.

Mi az elmúlt 3 napban kb 10 ládát találtunk meg, a házunk pár száz méteres környezetünkben 7 db-ot, a közeli conservation area-ban (természetvédelmi terület) pedig 3-at.

A mostani körülmények között az a jó ebben a hobbiban, hogy Márk állandóan ládát akar keresni, ergo ki akar menni és az erdőben vagy egy nagy parkban nem kell attól tartani, hogy túl sűrűn lesznek az emberek. Tehát kiváló szórakozás, míg engedik, hogy rekreációs céllal is kimenjünk a házból.

Nost ha nektek is gondot okoz, hogy milyen indokkal csaljátok ki a családod a jó levegőre, akkor ajánlom nektek a geoládázást.

Társas szórakozás karantén idejére 1.

Unom már a Covid-19 témákat, de ez a bejegyzés inkább arról szól, hogyan lehet ezzel a helyzettel valamit kezdeni.

Múlt héten már futótűzszerűen terjedtek a járványt megelőző megszorítások egész Kanadában és szűkebb otthonunkban Dél-Ontarióban is. A munkahelyemen péntek estére (03.13.) megszülték, hogy hétfőtől mindenkinek erősen ajánlott otthonról dolgoznia.

Nem mondták (még), hogy kötelező az otthoni munka, de a munkatársaim 99%-a magától is úgy döntött, hogy megfogadja a tanácsot.

A munkahelyi konditerem is bezárt, moziba vagy kocsmába csak a legbátrabbak mennek (most már oda se nagyon, mert bezárták a mozikat is) de ami még jobban fáj, hogy az erősen ajánlott “social distancing” miatt a barátainkkal sem tudunk találkozni.

Ha tényleg csak 2-3 hétig tartana ez az egész helyzet, amennyire időre ezeket a korlátozásokat egyelőre bevezették, akkor még kibírható lenne, de mindenki tudja, hogy több hónap izoláció elé nézünk.

Ez pedig nagyon rosszul hangzik, mert ahogy barátainkkal eddig szinte minden héten volt valami programunk, hol korcsolyázni mentünk, hol szánkózni, máskor egy szülinapot ünnepeltünk, vagy hol a fiúk, hol a lányok mentek el este kocsmázni.

Sőt számunkra a hónap egyik legjobban várt eseménye a hó végi társasjáték parti, ahol átalában 15-20 ember összejön és a kemény maggal jobbnál-jobb játékokat játszunk immáron kb 1,5 éve. A társaságot és az eseményt annyira szeretjük, hogy családilag is e köré szervezzük az aktuális elfoglaltságunkat. De ha “social distancing” van, akkor ugrott a játék és a beszélgetés is.

De ha a remote work manapság lehetséges, akkor a remote boardgame-nek is lehetségesnek kellene lennie nem? Ezért rákerestem, hogyan tudna a core-baráti társaságunk társasjátékot játszani az Interneten keresztül.

És igen, a Tabletop Simulator pont erre van kitalálva.

Ez egy olyan virtuális “keretrendszer”, ami gyárilag 10 féle klasszikus játékot tartalmaz (sakk, blackgammon, poker, stb), de az az extra benne, hogy 41 olyan társasjátékot már kiadtak rá, melyeket Interneten keresztül lehet játszani.

Köztük az egyik kedvenc játékunkat a Blood Rage-t, ami egy viking témájú stratégiai társasjáték, ami nem csak izgalmas, hanem szép is. A dobozban komplett viking harcosok rejtőznek, sőt mitikus szörnyek is, amiket a viking klánok tudnak csatába hívni a saját oldalukon.

Ezek a képek a dobozos, valódi játék néhány bábúját mutatják be.

pic2453070

pic2693831

pic2713921

A Tabletop Simulator beszerzése anyagilag sem megterhelő, mi a 4 licenszet tartalmzó csomagot vettük meg, ami 67 CAD-ba kerül és ezen kívül elég egy embernek megvennie az egyenként 8-10 dollárért a letölthető társasjátékokat, hogy a teljes csapat tudjon vele játszani.

A Tabletop Simulator egyetlen hátránya, hogy a játékok nem scripteltek. Tehát minden bábút, kártyát és kis kütyüt bárhova lehet mozgatni a virtuális táblán és a program nem szabályozza, hogy mit hogyan és hova tegyél. A játékszabályokat tehát a csapatnak ismernie kell, úgy mintha az eredeti társasjátékkal játszanátok.

De ugye onnan indultunk, hogy a fizikai találkozás most nem lehetséges, úgyhogy ha nem csak a Netflix-et akarod nézni esténként, akkor ülj a gép elé, pattints fel a sört, kapcsold be a Skype-ot és próbáld ki barátaiddal a Tabletop Simulatort.

Ha Blood Rage nem tetszik, akkor biztosan van még olyan játék a másik 40 között ami tetszeni fog.

Itt pl egy Youbube videó, hogy lehet Warhammert játszani a Tabletop Simulatorral.

Update 2020.03.28:

Túl vagyunk egy teljes Blood Rage Party-n, íme a tapasztalatok:

  • Azt nem sikerült megfejteni, hogy a TTS szerver melyik része fut lokálisan és mi az ami a felhőben van, a szombat esti játékunknál háromszor fagyott a ‘privát’ virtuális szerverünk valami központi hiba miatt. Először a két játékos társamat vágta ki, majd röviddel utána engem is (én voltam a host). Végül este 10 óra fele elmehettek a népek aludni, mert utána nem volt gond, de érdemes az állást rendszeresen menteni. Ez elég fájdalmas, mert én nem találtam quicksave funkció-t, de ha van mentés, akkor lehet onnan folytatni a játékot, ahol megszakadt.
  • Szintén múlt szombaton jöttem rá, hogy szinte minden létező társasjátékot le lehet tölteni a TTS-re ingyen. A Steam-en belül van egy szekció, ahol az ún. MOD-ok letölthetők. Gyorsan le is szedtem a 7Wonders-et, Ticket to Ride-ot és még 10 másik játékot. Egy-egy játék akár 10 verzióban is fent van, az egyes verziók minősége eltérő. Játék előtt tehát érdemes egy fél órát rászánni arra, hogy megnézzétek milyen a játék minősége, vannak-e benne hibák. A fizetős modok (lásd fenti link az eredeti blogbegjegyzésben) annyival jobbak, hogy ott biztos lehetsz benne, hogy működő verziót töltesz le. Akinek kevés az ideje és nem sajnálja a kb 8-10 dollárt, válassza azt a verziót.
  • 1

3. Az az állításom sem teljesen igaz, hogy a játékok nem scripteltek. Vannak olyan verziók, amelyekben gombnyomásra felállítja a gép a kezdő állást, de a játékmenetet a játékosoknak kell menedzselnie, mint a való életben. A szabályokat tehát el kell olvasni és meg kell értenie minden játékosnak.

Bölcsességemtől megfosztva

Már 7 évesen tudtam, hiába nézegetem Farkas Bertalan fényképét, belőlem nem lehet majd űrhajós. A fogaim miatt, ugyanis már akkor volt egy tömött, és nem is tudom nyilvántartani, mostanra van-e még tömetlen. Hiába a csoportos fluoridos öblögetés alsóban az iskolában, a rendszeres fogmosás, egyszerűen nem jók a fogaim.

Valamikor év elején kezdtem el tapasztalni bal oldalon hátul-alul rágásnál néha benyillaló fájdalmat. Ellátogattam a fogorvoshoz, aki végigkopogtatott, de nem találta a forrást. Az egyetlen ötlete a röntgen alapján az volt, hogy a bölcsességfogam nyomja az előtte lévő fog gyökerét. És ez előbb-utóbb problémákhoz vezet.

* ez nem az én röntgenem, de hasonlóan nézett ki

Ekkor tudtam meg a fogászati asszisztenstől, hogy Kanadában nem szokás bölcsességfogakat tartani az ember szájában. Általában fiatal felnőttkorban eltávolítják mind a négyet (egyszerre). Az asszisztens ránézve a röntgenemre, ezt találta mondani: “jé, megvannak a bölcsességfogai”. Mondom, persze hogy megvannak. Sosem törtek át az ínyemen, de érezthetően ott vannak.

Beutalt hát a fogorvos egy szájsebészhez, hogy távolítsa el ezt a rosszalkodót. Mit mondjak, nem voltam túl lelkes. Csak azért lett időpontom, mert a fogorvos egyenesen átküldte a sebész asszisztenséhez a beutalót, aki felhívott. Először március 6-ra írtak be. Amit aztán át kellett szerveznem, mert Márk előző nap beteg lett, Ákosnak meg aznap reggel volt egy fontos megbeszélése. Akkor még úgy volt hogy elutazunk, ezért átszerveztem márc 23-ra. Ez viszont munka szempontjából egy nagyon előnytelen dátum volt nekem – az első munkanap 1,5 hét szabi után; sok előre látható feladattal.

Aztán eldöntöttük, a Covid-19 miatt mégsem utazunk. Újra telefonáltam, és megegyeztünk 16-ában. Ez tegnap volt. Jelentem, egy bölcsességfoggal kevesebbel írok. És most épp elterelem a gondolataimat a fájdalomról.

Így történt a procedúra. 1-re mentem oda, itt Waterlooban tényleg működik a 10 perces szabály (=bárhova eljutsz 10 perc alatt kocsival). Így még meg tudtam ebédelni, Márk biztatott hogy egyek többet, mert ki tudja mikor tudok legközelebb bármit magamhoz venni.

10 perccel korábban érkeztem ahogy kérték, ki kellett töltenem egy-két papírt a beavatkozás előtt. Közben hallgattam, ahogy a 2 recepciós sorra hívja a bejelentkezett ügyfeleket, és mondja le az időpontokat a következő 2 hétre. Mától ugyanis azok a szolgáltatók is bezártak, akik hétvégén még hezitáltak. Kaptunk emailt a könyvtárból, Márk edzéséről, a fogorvostól. Nem kockáztatják a fertőzést, szerintem jól teszik, ha most a profit elé helyezik a biztonságot. Az asszisztens hölgy aki bekísért kb 5 hónapos terhes volt. Kicsit beszélgettem vele, ő azt mondta nagyon parázik hogy megfertőződik, mert sok ember fordul meg a rendelőben.

Jött az orvos, megvizsgált, majd részletesen elmagyarázta, milyen lehetőségek vannak és mik a kockázatok. Abban maradtunk, nem húzza ki a teljes fogat, mert 2 érzőideg lenne az útjában. Kettévagja inkább, így a hosszú és idegeknek útban lévő gyökér bent marad, de a problémát okozó fogtest eltűnik. Megkérdezte, mit terveztem a következő 2-3 napra, és felkészített hogy lesz duzzanat az arcomon. Jól jött ez a koronavírus (na jó, ez rossz vicc), úgyis itthonról dolgozom, maximum nem kapcsolom be a kamerát a megbeszéléseken.

A telefonos bejelentkezésnél már tisztáztuk, nem kérek altatást, ezért belém tolt 2 nagy szuri érzéstelenítőt. Ez a kérdés meglepett. Hozzá voltam szokva, ezeket a döntéseket az orvosok hozzák meg. Itt még tanácsot sem nagyon adnak, hiába kérdeztem az előnyökről-hátrányokról és hogy általában hogy csinálják. Így is meg úgy is, attól függ mit szeretnék. Bár nem voltam sokszor altatva életemben, és akkor is csak rövid időre, arra jutottam hogy nem fognak hiányozni még az altatás esetleges utóhatásai is a várható fájdalom és duzzadás mellé.

Hamar elzsibbadtam, még a magyar fogorvosomtól tanultam hogy ha mozgatom a számat, gyorsabban beüt (nyit-zár mozdulat). Az orvos, miután fejkendőt és fejlámpát szerelt magára, először csak óvatosan megnyomkodta az ínyemet hogy hatott-e már a szer. Nem éreztem semmit, így belekezdett – a fogsorom közé tolt egy gumi állagú tartórudat keresztbe, esélyem nem volt beljebb zárni a számat. Majd vágást ejtett, érzésem szerint többet is, és megszemlélte az ellenfelet. Ezután felkészített hogy hangos és rezonálós lesz: jött a fúró, vagyis érzésre inkább fűrész. Nem éreztem semmit, azon kívül hogy egyre mélyebbe nyomta az eszközt. Majd mondta, lesz egy roppanás – és tényleg. A fűrészelést-roppantást még négyszer ismételte, közben folyamatosan érdeklődve hogy jól vagyok-e. A negyedik reccs után kiemelte a gonosz nagy nyomkodós bölcsességfogat. Kaptam 2 öltést, egy tampont a számba, és felírta a recepteket – fájdalomcsillapítót és antibiotikumot.

Kaland #1

Összességében ez eddig sima ügy volt. A gyógyszertárban indult a kaland része a napnak. Itteni szokás szerint a patikus elkérte a recepteket, és megkért, foglaljak helyet amíg előkészít mindent. Ücsörögtem, várakoztam. Egyszer csak 3 fős család sétált be – fiatal lány maszkban, fiatal srác, és egy anyuka. A gyógyszertár másik felében háziorvosi rendelő volt, megosztva a várakozót. A fiatal pár leült tőlem kb 6 m-re, anyu intézte a bejelentkezést. Amiből kisebb pánik lett. A recepciós felállva a székből arra utasította a lányt, fáradjon be a mosdóba, az lesz az elkülönítő. Először arra gondoltam, biztos valami gond van az immunrendszerével, ezért nem engedik hogy más betegekkel várakozzon. De kb egy perc után újabb utasítás érkezett: anyu is menjen szépen utána, mert érintkeztek korábban. De előbb kapott egy maszkot. A srác ekkor úgy döntött, ő inkább odakint várakozik, mint harmadikként az egyszemélyes mosdóban. Én is elgondolkodtam, talán inkább kint várok, no persze jó messze a fiútól, ez tuti Covid-gyanú.

De nem jut idő kiosonnom, szólít a patikus.

Kaland #2

Kezdi magyarázni a gyógyszerek használatát. Az antibiotikum gyorsan megvan, az egyetlen különleges instrukció az, egyek mindig amikor beveszem. Mondjuk ebbe rossz belegondolni, talán bébipapit, szívószállal.

Jön a fájdalomcsillapító. Azzal kezdi, ez egy narkotikum, az erős fájdalom csökkentésére. Mondaná tovább, de visszakérdezek: ugye nem opioid? De igen, mondja. Kérnék valami mást, mondom. Érdekesen reagál, mivel nem adtam több magyarázatot. Ez nem egy erős ópium-tartalmú szer, válaszol, de tud adni valami recept nélkül kaphatót helyette. OK, mondom, nézzük meg. Ajánlja az Ibuprofein tartalmú Advil erősebb változatát. Háát, a koronavírus miatt az sem jó alternatíva, legalábbis egy neten terjedő pletyka szerint: egy orvos arra figyelmeztet, az Ibuprofein ronthat a tüneteken. Naponta csekkolom, erről még nem jelent még meg cikk megbízható forrásból. Azért jobb az óvatosság. Vissza szegény patikushoz, még egyszer elmondja, nem olyan erős ez a Codein, meg van benne más hatóanyag is. Végignéz rajtam, folytatja: ha túladagolástól tartok, tud adni hozzá egy Naloxone szettet, ingyen van. Felröhögök, nem vagyok heroinista, csak köszi, nem is szeretnék elindulni az arra vezető úton. Kicsit latolgatjuk a lehetőségeket, arról győzköd, jobb ha van nálam valami erősebb, maximum nem veszem be, vagy csak egy szemet ha már nem bírom tovább. Végül elhozom, a Advilt is, Covid-19-et remélem nem.

Miért nem akartam az ópioidot? Itt Kanadában elég sok problémát okoznak a morfium-tartalmú fájdalomcsillapítók. Mint a mellékelt ábra mutatja, elég könnyű egy műtét, sérülés vagy krónikus fájdalom esetén hozzájutni, simán felírják az orvosok. A gond azzal van, hogy könnyű hozzászokni. Aztán emelni kell az adagot, mert a korábbi kis mennyiség már nem hatásos. Ezt még talán mindig felírják. Egy idő múlva viszont a betegek a feketepiacon kezdik beszerezni az erősebb anyagokat, és itt jön a képbe a Fentanil. Rengeteg függő van, és mint minden utcai drog, az anyag néha szennyezett, ettől is halnak meg, és ott a túladagolás is, mint veszély. Lejönni róla kb olyan mint a heroinról – nem is sikerül mindenkinek.

A műtét másnapján

Ma reggel már megvolt az első megbeszélésem, a csapatom nagyon megértő, nem várják el hogy ma dolgozzak. Azért ebéd (jajj!) utàn bejelentkezem majd egy kicsit, ne maradjak le nagyon. Addig is jegelem a fél arcom, mert úgy nèzek ki mintha egy mandarin lenne a pofazacskómban. Eléggé feszít.

Az orvos most hívott, van-e kérdésem, hogy vagyok, jegeljem, megadta a számát amin elérhető. Így is lehet, emberien, empatikusan, kedvesen.

Mi minden történt mostanában

Jó régen tettem ki az utolsó bejegyzést, van annak már vagy három hete. Elég sok minden történt azóta, nézzük szépen sorjában:

Koronavírus helyzet a munkahelyen

A koronavírus helyzet egyre jobban begyűrűzik az életünkbe. A munkahelyemen kb egy hónapja letiltották azokat az üzleti utakat melyek Ázsiát érintették (azaz Ázsián belül vagy Ázsia-Európa, Ázsia és Észak-Amerika között). Ez akkor még bátor lépés volt, mert nem volt látható jele annak, hogy a járvány kijutott volna Kínából.

Persze a legtöbb ember már akkor is látta, hogy egy ilyen járványos betegség nem fog megállni a kínai határon és a menedzsmentnek igaza volt abban, hogy nem csak a kínai, hanem az indai, Fülöp-szigeteki utakat is megtiltották. A cégüknek ezen a két helyen van egy-egy nagy IT operációja, a vezetők jönnek mennek a két ország között és az utakat általában jó előre lefoglalják, tehát amit februárban letiltottak, annak igazából az év későbbi részében van nagyobb hatása.

Azóta már nem lehet repülni még Montreál és Toronto között sem, de vonatozni pl még lehet. (ez egyébként rossz ötlet, téves biztonságérzetet ad).

Szerintem nincs messze a bejelentés, hogy ezt is meg fogják tiltani, sőt a Toronto-Waterloo távlatban sem lesz lehetőség arra, hogy a kollegák személyesen találkozzanak egymással. Pedig vannak olyan vezetők bőven, akik pár napot Torontóban és pár napot Waterlooban dolgoznak, mivel mindkét helyen vannak beosztottjaik.

Ezen a héten hétfőn arra mentem be, hogy minden szinten elszórtak 50 db kézfertőtlenítős flakont. Jó lenne tudni, hogy hol vették, mert mindehonnan kifogyott ahol jártam…. Ezen kívül feltöltötték az eddig üres telepített adagolókat, ahonnan fertőtlenítő kendőt lehet vételezni és minden mosdó ajtó mellé kitettek egy falra szerelt papír adagolót, hogy papírral nyisd a kilincset, amit nem értek, mert csak befele kell a kilincshez nyúlni, kifele csak kilököd az ajtót a karoddal.

De ez a felkészülés nekem elég ijesztő volt, mert még közelebb éreztem magam az egész problémához.

A kollegák is érzik a fokozódó helyzetet, mert tudatosan vagy tudatt alatt, de egyre kevesebb ember jár be az irodába. Hétfőn-kedden mindig elég sokan dolgoznak az irodából, de most kb félház volt ahhoz képest, mint ami szokott lenni.

És senki sem reklamál, szerencsére nálunk elég története és kultúrája van az otthoni munkának. Csak egy példa: a megbeszélést szervező ember automatikusan beteszi a ZOOM linket minden meghívóba és nem is kérdezik meg tőled előre, hogy bejössz vagy behívsz. Kivéve, ha a megbeszélés mondjuk pénteken van, mert akkor a szervező néha érdeklődik, mielőtt foglal egy tárgyalót, ahova aztán senki sem megy be.

Én egyelőre nem változtatok a rutinomon, H-K-SZ bent vagyok, a többi napot otthonról dolgozom, kivéve, ha nincs vagy csak 1-2 megbeszélésem van, mert akkor otthon maradok.

Ez szerintem pár héten belül változhat, mert jövő héten tavaszi szünet van Ontarióban, és ahogy hallom, rengeteg ismerős család megy külföldre. Amikor visszajönnek, akkor szerintem lesz egy ugrás a fertőzöttek számában és akár még az iskolákat is bezárhatják. Akkor lesz igazi szellemház az irodánk. Fogalmam sincs, hogy azokban a munkakörökben, ahol jelen kell lenni, hogyan fogják megoldani a dolgot…

Nyaralás –> törölve

Immáról hagyomány nálunk, hogy mi a tél végén február-márciusban megyünk nyaralni. Eddig kétszer voltunk Kubában az előző években, de idén úgy döntöttünk, hogy itt az idő, hogy felfedezzük az Észak-Amerikai kontinenst.

Ezért január elején foglaltunk egy utat Los Angeles-be, pont a márciusi szünet idejére. (Ezt nálunk nem hívák tavaszi szünetnek, mert a március még téli hónapnak számít. Haha, na jó mégse.)

Egy baráti házaspár férfi tagjának volt arrafele tervezett üzleti útja és a terv az volt, hogy a családja is vele tart és nekünk is szóltak, hogy van-e kedvünk velük menni. Nos volt, de a várhatóan fokozódó víruspara miatt úgy foglaltunk, hogy lemondhatóak legyenek a szállások.

A helyzet közben egyre fokozódott, mi sokat gondolkodtunk, hogy menjünk vagy ne menjünk és végül úgy döntöttük pár napja, hogy nem megyünk. Annak ellenére döntöttünk így, hogy a Jetblue csak a február vége után foglalt utak esetén mondta, hogy ingyenesen lemondhatók és átfoglalhatók más időpontra, tehát úgy állt, hogy mi bukjuk a januárban kifizetett 1700 dolláros repülő jegyeket.

Ami egyébként felháborító, mert aki januárban még nem látta, hogy ez a helyzet hova fajul, az szívjon, aki meg most márciuban a járvány közepén foglal, annak van rugalmassága. Persze, hogy értem, az a lényeg, hogy MOST eladjanak minél több jegyet, mert a cash-flowjuk elég rosszul alakulhat mostanában.

Aztán az USA-ban is berobbant a para, tegnap a CNN-t néztem edzés közben és az amerikaiak is mostanában jönnek rá, hogy mégsem olyan fasza csávók, mint gondolták és náluk is egyre több a beteg országszerte, úgyhogy tegnap éjszaka pár légitársaság, köztük a JetBlue úgy döntött, hogy nagyobb rugalmasságot enged és már a mi utunkat is le lehetett mondani. Pénzt nem kaptunk vissza (naná), de egy ígérvényt igen, hogy felhasználhatjuk az 1700 dollárunkat majd egy újabb foglalásra 1 éven belül. Nos meglátjuk, hogy a JetBlue túléli-e az egy évet.

És végül az időjárás

Mint említettem, dél-Ontarióban a március még téli hónap, de nem lehet panaszunk az időjárásra. Márciusban ugyan esett 10 centi hó az egyik estéről reggelre, de ez hamar el is olvadt, sőt a hónapok alatt felhalmozódott hó is szépen olvadásnak indult a néha már 10 fokos kánikulában.

IMG_20200304_124357

Persze aki itt él pár éve az tudja, hogy jön még kutyára úthenger.

Márciusban átlagosan 17-18 centi hó esik Torontóban, amiből eddig 1.5 centi esett, sőt áprilisban is várható további 5 centi. De az átlag kanadai lakos azért bizakodik és rögtön rohan a szabadba, ha a hőmérséklet ilyenkor eléri a 10 fokot. Ez nem vicc, tegnapelőtt szép napsütés volt délután és ahogy jöttem haza, ember tömegeket láttam akik sétáltak, vagy futottak vagy bicikliztek. Mi is előkerestük Márk átmeneti kabátjait, esőnadrágját, gumicsizmáját és hamar beláttuk, hogy a kabátok kivételével mindenből újat kell vennünk. Megint 😀