Egy biztos jele annak, még magyarok vagyunk

December 5 estéje van, és ez a kis csomagocska figyel az előszobánkban:

Ez a december elég nagy forgalmat hozott nálunk:

  • tegnap volt itt a fogtündér (először),
  • ma érkezett a magyar Mikulás,
  • holnap adjuk postára a Márk által saját kézzel írt és megcímzett levelet Santa-nak (fotó alább),
  • 18-án betölti a hatodik évét a kicsikénk,
  • és most kicsit össze vagyok zavarodva, hogy 24-én akkor ki is érkezik hozzánk. Valaki biztos fog itthagyni néhány ajándékot.

Az esti csizmatakarításra nem maradt idő, tudom, a mi gyerekkorunkban ez még fontos kritérium volt. Ez a fránya liberális nevelés. Igaz, azóta feltatálták a bokáig gumiból készült csizmát ami elég jól állja a szennyeződéseket. Ezt nem árultuk el a Télapónak. Azért van itt egy kis megrovás, ha virgácsot nem is tudott beszerezni a titkos éjszakai látogató: a rendetlenül hagyott lábbelihez Miku is csak ledobálta a nemcsoki jellegű ajándékot:

Santának egyébként nincs könnyű munkája, ha ehhez hasonló listákon kell kiigazodnia szegénynek:

A címzés a legcukibb. Konkrétan erre a címre kell feladnunk a levelet, ha választ szeretnénk kapni a Kanadai Postától khhhhm Santa Claus-tól.

Mint láthatjátok, a szépírás nem tartozik az elsős tananyagba. Sőt szerintem az egész iskolai curriculumból kimaradt. Vonalas füzet sem elvárás az iskolában (mi azért vettünk).

Mindenkinek csokimikulásban gazdag holnap reggelt kívánunk!

Hétköznapi sztorik

A vonzás törvénye

Szombaton este moziba akartunk menni. Napközben kinéztünk 2 filmet, amit mindketten szívesen megnéznénk. Igen ám, de a délután jó társaságban elszaladt az idő – először Márk tanult nagyon ügyesen biciklizni a parkban, aztán Tamás-Éva is csatlakoztak hozzánk a két kislányukkal. Mire hazaértünk, elvégeztük az esti teendőket Márk körül, és indulásra készen álltunk, elmúlt 8 óra. Ákos ránézett a moziműsorra, és kiderült, az egyik kinézett filmet 7-kor játszották utoljára, a másikat meg 10:15-kor és 10:30-kor adják. Ezen a ponton nagyjából lemondunk a filmezésről, éjfél után már moziban sem akartunk ülni, csak az ágyban aludni, öregszünk, na :D. Átterveztük a programot, bementünk inkább a belvárosba sétálni.

A belváros egy nagyjából 3 keresztutca hosszúságú szakasz a King streeten, ahol éttermek, sörözők, üzletek sorakoznak, széles járda és elkülönített bicikliút szolgálja az andalgók kényelmét. A vacsorán már túlvoltunk, ezért nem ültünk be egyik kedvenc helyünkre sem – szeretjük a Famoso Pizzeria-t és a Beertown-t, a My-Thai-t és az Abe Erb-öt is; ez utóbbi nem étterem, hanem kézműves sörfőzde bármenüvel. Vannak vicces helyek is, pl a Royal Highness, ahol kannabisz fogyasztáshoz lehet kellékeket vásárolni, sajnos füvet egyelőre nem, még nincs engedélyük az árusításhoz.

Ahogy ballagtunk az utcán, Ákos mondja: nézd csak, ott van a túloldalon egy mozi. És ki van írva a Yesterday – ez volt az egyik film a listánkon. Átmentünk megnézni a műsort. Bent egy kis művészmozi-szerűség fogadott, láthatóan irodai nyomtatóból származó moziműsorral. Nahát, 9:15-kor játsszák a filmet. És mennyi az idő? 9:05. Hajrá, álljunk be a sorba! De hol is adnak jegyet? Mert csak egy büfé állt a bejárattal szemben. Két fiatal srác szolgálta ki a sorban állókat, és a párbeszedekből hamar rájöttünk, belépőt is náluk lehet venni, a popcornhoz, kólához és sörhöz (!) hozzácsapva.

Jó fejnek tűntek a fiúk, és nagyon büszke voltam magamra, ugyanis elejtettem egy viccet, teljesen spontán, amin mindketten röhögtek. Meg a férjem is. Kb így zajlott a beszélgetés:

Eladó: Hi, how are you? (Szia, hogy vagy?)

Ákos: Good, thanks! Can I have two tickets and a middle size popcorn? (Jól, kösz. Kérek két jegyet, és egy közepes kukoricát)

E: For sure, which movie? Yesterday? (Persze, melyik filmre? A tegnapra?)

Timka: Yes, but for today, please. (Igen, de mára szóljon, légyszi)

E: 😀 😀

Ezután Ákos meg rákérdezett, milyen IPA sörük van. A másik büfés srác hosszan magyarázta, mennyire szereti ezt a fajtát, már otthon is ezt tartja, és mennyivel jobb, mint a másik.

Summa summarum, megrendeltük mi ezt a filmet az univerzumtól aznap estére, és jól is szórakoztunk rajta.

Szomszéd!

Egy hétköznap munka után beugrottam a drogériába néhány dologért. A pénztárnál egy nem különösebben kedves fiatal lány szolgált ki, itteni mércevel talan morcosnak címkézném. Meg sem kérdezte, hogy vagyok. Mindenféle felvezetés nélkül kérdezte: “What is your background?” vagyis kb: “Honnan származol?”. Én jó hangulatban voltam (épp vásároltam hahaha) vidáman vágtam rá, magyar vagyok. Hahhh! Mondja ő. Visszakérdezek, és te? Románia. Ó hát akkor mi szomszédok vagyunk! -Mondom, még mindig mosolyogva. “Igen”, mosolyodik el ő is, “csak annyit tudok magyarul hogy Micsinálsz?”.

Ahogy a kocsihoz sétáltam, sok minden eszembe jutott erről a rövid kis párbeszédről. Hogy mennyire nyilvánvalóan kívülállónak tűnt ez a kislány a negédes bájolgás hiánya miatt, és mennyire meglepett még engem is ez a direkt bekérdezés. Hogy a közös kelet-európai gyökereink milyen jól felismerhetőek. De már nekem sem komfortosak. Sokkal szívesebben csacsogok egy talán nem őszintén érdeklődő és vidám, de magát érdeklődőnek és vidámnak mutató pénztárossal. Aztán azon is gondolkodtam, emlékszem még azokra az időkre, amikor egy ilyen egyszerű beszélgetés is szorongással töltött el, és mennyit javult a reakcióidőm. Mennyire erőfeszítés-mentesen és észrevétlenül tudok benne lenni egy ilyen helyzetben.

Hiába, a legjobb nyelvtanfolyam és kultúrális különbség tréning maga az élet, meg persze a munkahely.

Abban is nagyon bízom, hogy eközben meg tudom tartani az empátiámat olyan embertársaimmal, akik majd később küzdik meg ezeket az akadályokat. Kicsit filozófikusra sikerült a vége, hadd tegyek ide egy vidámabb infót: Márkunk most már stabilan pótkerék nélkül biciklizik! ❤

9 tipp kanadai önéletrajz íráshoz

Mostanában volt szerencsém megnézni néhány resumét – barátokét és ismerősökét, akik megbíztak bennem és tanácsot kértek. Arra gondoltam, megosztom az általánosabb tanácsokat itt, a blogon is, hátha hasznos lehet az olvasóknak is.

Először arról, honnan szereztem ezeket az ismereteket, és milyen korlátai lehetnek az alábbiaknak. Még kis hazánkban a kétezres évek eleje óta foglalkoztam kiválasztással, először vezetői szerepben, elég toborzás-intenzív területeken (call center pl), később HR tanácsadóként segítettem cégeket, és egyéni karrier-tanácsadással magánszemélyeket is. Még a bevándorlásunk előtt elvégeztem egy torontoi non-profit cég önéletrajz-írás és LinkedIn tanfolyamát, elsősorban szakmai érdeklődésből, de személyes tanácsadást és mentoringot is kaptam, szóval személyes tapasztalás is volt benne. Érkezésünk után pedig egy úgynevezett bridging programmal kezdtem a karrieremet. Ez a rengeteg szakmai ismereten túl – pl munkajog, szakszervezeti jog és munkabiztonság – egy álláskeresési tréninget is tartalmazott. Mivel HR-esek voltunk, jó sok ismeretet megosztottak velünk a program szervezői és oktatói a miértekről, a háttérről is. Volt pl vendégelőadó az egyik legnagyobb ATS (automated tracking system) rendszer fejlesztőjétől, akit megbombáztunk mindenféle kérdésekkel – írok meg erről alább. És sok más gyakorlati szakember is. Innen a tudás – a 2 tanfolyam és a háttérismeretek segítettek összerakni egy képet arról, milyen pályázatok lehetnek sikeresebbek.

És akkor néhány korlát: mindezeket Ontario tartományban tanultam. Előfordulhat hogy más tartományokban más elvárások vannak. A munkajogi szabályok biztosan eltérőek, ezt tapasztalom a munkám során is, ahol részben Québec-i üzleti területet támogatok. A másik, hogy nem recruitment területen helyezkedtem el. Az első munkahelyemen kaptunk egy kiválasztási megbízást és ennek köszönhetően végigcsináltam egy komplett kiválasztási folyamatot – előszűréssel, telefonos interjúkkal, profil összefoglalókkal; de ez azért nem szignifikáns tapasztalat. Az aktuális munkakörömben szoros együttműködésben dolgozom a kiválasztási csapattal, ezért ismerem a folyamatot, de a praktikákra nincs rálátásom.

Ha még mindezek ellenére is tovább olvasol, itt jönnek a tanácsok ;-).

 

Tipp #1 Formátum

1 és 2 oldal közötti, Word vagy pdf formátumú, jól tagolt, tömör-velős önéletrajz a menő. Ha Word, akkor semmi ne kerüljön az élőfejbe vagy élőlábba – az ATS miatt. Ugyanezen okból nem használunk már nagyon összetömörített 1 oldalas önéletrajzokat sem. Ez akkor volt hasznos, amikor emberek olvasással végezték az előszűrést, és 4 másodperc jutott egy pályázatra. Ma már egyre kevesebb az emberi beavatkozás az előszűrésben (ahogy itt mondják, there’s no human left in human resources).

Az internetről lehet letölteni template-ket, ez segít a formázásban. Érdemes észak-amerikai, vagy kanadai mintákat keresni. Az EU önéletrajz nem annyira fog működni itt.

Amit mindenképpen tartalmazzon a resumé:

  • Alapdatok: név, lakóhely (város), telefonszám (kanadai, vagy legalábbis +1 kezdetű), email cím, linkedin profil
  • Rövid, összefoglaló 1 mondat: kié ez az önéletrajz? Nem a reklám kedvéért, csak hogy adjak egy mintát, az enyém pl ez volt:
    Human Resources Business Consultant with 6+ years of broad experience and wide knowledge of financial services operations.
    A “broad experience” a külföldi munkatapasztalat pozitív átkeretezése – lehet bátran használni!
  • Készségek
    Bullet pontos felsorolás kerüljön ide, és lehet nyugodtan nagy jelzőket használni, ilyenekkel érdemes kezdeni a mondatokat:
    Expert in / Proficient in / Strong background in / Extensive .. experience / Exceptional .. skills / Excellent .. skills / Known to be ..
  • Munkatapasztalatok
    Részletek a tipp #5-ben
  • Végzettségek
  • Önkénteskedés – nagyon szeretik, ha ilyen tapasztalatod is van. Ha van gyereked, az iskolában mindig van lehetőség erre.
  • Egyéb készségek – nyelvismeret, számítógépes ismeretek, jogosítvány (ha a készségek között nem szerepel

Ontarioban az önéletrajz elnevezése: resume. Egyik bridginges csopitársam Saskatoonban helyezkedett el, ott a CV elnevezés az elterjedtebb. Ez lehet egy tartományok közötti különbség, és ilyen alapon az elvárt tartalom is lehet különböző. Ezért fontos, hogy kutassunk a megcélzott tartományban is a témában, ha az nem Ontario. Meg egyébként is, senkinek ne higgyetek el semmit, még nekem sem, ahogy Feldmár mondja ;-).

Tipp #2 Kulcsszavazás

Mi ez az ATS és miért érdekel minket?

Ezek a rendszerek az előszűrést végzik el, megkímélve a toborzókat az önéletrajzok olvasásától. A legtöbb rendszer könnyen paraméterezhető, és nem ritka az öntanuló funkció sem – nemrég volt is egy hír, hogy a google rendszere diszkriminálni kezdett egy kisebbségi csoportot – gyorsan le is állították. Az álláshirdetés kihelyezésekor a kiválasztással megbízott szakembernek két fő döntési pontja van: 1. Kulcsszavakat állít be, vagy 2. Az álláshirdetés szövegét, vagy ez ehhez hasonló belső dokumentumot használ az összehasonlításhoz. A 2. megoldás gyorsabb és könnyebb, nem kell tesztelni, ezért sokan használják. Az 1. megoldás esetén sem maradunk muníció nélkül: a kulcsszavak az állás betöltéséhez szükséges legfontosabb végzettségek, tapasztalatok, készségek közül kerülnek ki – ezek pedig megtalálhatóak az állásleírásban.

Mit jelent ez az álláskeresők szempontjából?

Két fontos dolgot. Egyrészt, kulcsszavazni kell a pályázatokat. Másrészt, minden hirdetéshez célszerű hozzáigazítani a pályázatot. Ez azt jelenti, hogy – ideális esetben – minden egyes pályázat különböző lesz. Ez rengeteg munka, ezért adok majd egy egyszerűsítő tippet is, de jöjjön előbb a perfekcionista verzió:

  • az első és legfontosabb lépés: győződjük meg róla, a munka nekünk való. Hogyan? Ideális esetben megfelelünk a követelmények legalább 70%-ának.
  • Ezután kikeressük az állásleírás legfontosabb kulcsszavait. Ezek lehetnek: szakmai kulcsifejezések, elvárt tapasztalatok, végzettségek, készségek. Mindenképpen gyűjtsük ki az ismétlődő szavakat/kifejezéseket, igéket is. A szuper-perfekcionisták a vállalat weboldalán is körülnézhetnek, és gyűjthetnek a céges kultúrára vonatkozó szavakat – milyen tulajdonságokat tart fontosnak a cég önmagával kapcsolatban, mit ír önmagáról, mint munkáltatóról
  • Majd a kigyűjtött kulcsszavakat beledolgozzuk a resuméba. Mindegyiket. Olyan apróságokra érdemes figyelni, ha pl 5 év tapasztalatot várnak el valamiben, akkor 5-ös számnak szerepelni kell a resuméban. Nem lehet 6, ha 6 éved van, az 5+. Az elvárt készségeket (skills) kivétel nélkül írjuk be. Na jó, nem mondom, hogy hazudj az önéletrajzodban – ezért nem maradhat ki a “nekem való-e?” kérdés mint 0. lépés.
  • Amint késznek gondoljuk a szöveget, olvassuk át alaposan még egyszer az egész dokumentumot. Győződjünk meg róla, nincs benne értelmetlen mondat, elírás, helyesírási hiba. Ne feledjük, a pályázatunk angol anyanyelvű pályázók profin megírt önélatrajzaival fog versenyezni.

És az egyszerűbb lehetőség

Ez akkor használható, ha egy bizonyos munkakörre szűkített a keresés. Például ha projekt menedzser állásokat keres valaki (mint az én férjem annak idején), akkor készíthet egy master resumét. Ez is hasonlóan készül, kb 10-15 álláshirdetést alaposan átböngészve, és megkeresve a legfontosabb kulcsszavakat, és azokat elhelyezve az önéletrajzban. Ezután lehet tömegesen küldeni a mastert minden projekt menedzser lehetőségre.

Az ilyen tűpontos célzást egy bizonyos pozícióra a munkáltatók is kedvelik.

Tipp #3 Releváns legyen!

A munkáltató szempontjából ideális az a jelentkező, aki pontosan abban szerzett tapasztalatot, amire a munkakörben szükség lesz. És pontosan azt szeretné csinálni, ami az álláshirdetésben szerepel. Ezt annyira komolyan gondolják, hogy sokszor – szerintem teljesen irracionálisan – inkább nem vesznek fel senkit, ha nincs megfelelő tapasztalattal rendelkező jelentkező. És az is előfordul, hogy olyan sokáig keresik az új munkatársat, hogy ezalatt egy kevésbé tapasztalt munkatárs megtanulhatná, amit az állás kíván.

Ami a jelentkező oldaláról fontos ebből:

  • Csak azokat a készségeket, tapasztalatokat szerepeltetjük az önéletrajzban, ami releváns az állás szempontjából.
  • Azokat viszont kiemeljük, részletezzük.
  • Általában nem relevánsak az állás betöltéséhez nem szükséges képzettségek sem, pl én nem tettem bele a HR-es pályázataimba a jógaoktató végzettségemet.
  • A magyar nyelvtudás szintén nem jelent előnyt itt, a “bilingual” arra vonatkozik, ha valaki angolul és franciául is beszél.
  • Ugyanígy az angol nyelvtudást sem kell beleírni, vagy nyelvvizsgákkal alátámasztani. Ha angolul írtuk a resumét, feltételezik, hogy beszéljük a nyelvet. A telefonos interjúból úgyis kiderül majd, milyen szinten.
  • Ha írunk cover lettert (nem szükséges, csak ha kérik), arról győzzük meg a munkáltatót, hogy pontosan ezt az állást keressük. Hátrányt jelent a folyamatban, ha azt a látszatot keltjük hogy a munka számunkra előrelépés, vagy épp visszalépés lenne.
  • Az önéletrajzunkból is úgy látszódhat, nem a megfelelő szinten pályázunk – érdemes ezt is elkerülni. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam, amikor kezdő szintű munkakörökre jelentkeztem sok év tapasztalattal. Ilyenkor azt döntsük el, van-e bátorságunk megpályázni ugyanazt a szintű munkakört, amit Magyarországon (vagy máshol) végeztünk. Ha nincs, inkább “butítsuk le” az önéletrajzot.

Tipp #4 Így kerülhető el a diszkrimináció

Kis hazánkban szokás fotót és személyes adatokat elhelyezni a resuméban. Itt egyiket sem várják el. Nyugodtan kihagyható az önéletrajzból az életkor, születési dátum, családi àllapot, vagy arra utaló jelek pl gyermekkondozási évek a tapasztalatok között. Helyette írjuk be a kurzust, amit a gyes alatt elvégeztünk, vagy ha túl hosszú/sok lenne a hiányzó időszak, használjunk funkcionális életrajzot.

Vannak olyan tanácsadók, akik szerint a teljes címet érdemes szerepeltetni a resuméban. Személy szerint ezt kifejezetten nem javaslom. Épp elég, ha a telefonszámunk spammerekhez kerül, nem tudhatjuk, ki és milyen célból hirdette meg azt a szupernek látszó állást. Ez volt az adathalászoknak szóló tipp, hogyan szerezhetünk ingyen leadet ;-).

Az interjúk során valószínűleg NEM fognak diszkriminációra okot adó kérdést feltenni, nem szokás. Ha mégis lenne ilyen, nyugodtan vissza lehet utasítani a választ – emiatt nem zárhatnak ki senkit a jelentkezők közül. Milyen információkat van jogod megtartani magadnak? Idézek a Human Rights Code-ból:

  • Age
  • Ancestry, colour, race
  • Citizenship
  • Ethnic origin
  • Place of origin
  • Creed
  • Disability
  • Family status
  • Marital status (including single status)
  • Gender identity, gender expression
  • Record of offences (in employment only)
  • Sex (including pregnancy and breastfeeding)
  • Sexual orientation.

Tipp # 5 Work experience

  • a pozíció elnevezéseket érdemes a meghirdetett álláshoz igazítani, így lesznek a tapasztalatok igazán relevánsak. Persze csak óvatosan, mert aztán lesz referencia ellenőrzés. (Tapasztalatom szerint a korábbi munkáltatók általában megértik az apróbb változtatásokat, de érdemes inkább előre egyeztetni, mint kész helyzet elé hozni őket.)
  • 10 évnél régebbi tapasztalatokat ki lehet hagyni a resuméból, már csak azért is, mert sok helyet foglalnak.
  • ha az álláshoz releváns tapasztalatunk 10 évnél idősebb, azt benne lehet hagyni
  • a kulcsszavazás a munkatapasztalatokra is vonatkozik: fejtsük ki a feladatokat, és csempésszük bele az álláshirdetésben talált kulcs-kifejezéseket
  • hasznos, ha eredmény oldaláról közelítjük meg a feladatokat – mihez járultunk hozzá, milyen eredményt értünk el, ha mérhető akkor számszerűen, mit sikerült csökkenteni/növelni?

Tipp #6 Minőség és mennyiség

A legnagyobb közhely, de igaz: a minőségre és a mennyiségre is érdemes koncentrálni. A statisztikák szerint 100 pályázatból 10 telefonos interjú és 1 betölthető állás lesz. Időben pedig 3-6 hónapos átlagos munkakeresésre lehet készülni – amennyiben nem túl nagy a verseny, és jól céloztuk be a magunkhoz illő munkakört. Szóval fontos a kitartás, a kis sikerek megünneplése, hogy lelkesen tudjunk tovább dolgozni a pályázatokon.

Önéletrajz tanácsadást akkor érdemes igénybe venni, ha már 100 resumét beküldtünk, és nem kaptunk választ. Vagy ha ingyen van :D. Ezt azért írom, mert PR vagy menekült státusszal is igénybe vehetőek ezek a szolgáltatások non-profit intézményeknél. Diákként az egyetemek career office-ában is. Használjuk ki! Személyre szabott tanácsadást kaphatunk.

Olyan fizetős szolgáltatást viszont, ahol egyszer megnézik és átírják a resumét, általában nem éri meg igénybe venni – hiszen úgyis minden pályázatnál hozzá kell majd nyúlni.

Tipp #7 LinkedIn

Érdemes fordítani egy kis időt és energiát a LinkedIn profil kifényesítésére is. Egyrészt, mert itt fogunk kapcsolatokat építeni a Tipp #8-hoz. Ezen túl használhatjuk a profilt passzív álláskeresési lehetőségként, mintha egy fejvadász cég adatbázisába töltenénk fel az önéletrajzunkat. Annyival jobb a LinkedIn, hogy később is szerkeszthetjük a profilt. Ráadásul számíthatunk arra is, hogy a recruiter és/vagy a leendő vezető rá fog keresni a LinkedIn profilra interjú előtt.

  • Ha többféle állásra is pályázunk, a LinkedIn profilt úgy érdemes kialakítanunk, hogy a tapasztalatok egyezzenek meg a resuménkban lévőkkel. Kevesebb részletet érdemes a LinkedIn profilba tenni az egyes pozíciókkal kapcsolatban, hogy ha összehasonlítják a pályázatokkal (bármelyikkel), ne legyen különböző. Sokszor elég a cégnév és a pozíció.
  • Itt lehetnek 10 évnél régebbi tapasztalatok is, különösen ha jól hangzóak vagy relevánsak ahhoz, amit keresel.
  • A bemutatkozó sort használd ki teljesen, arra néznek elsősorban a toborzók. Írd bele ide azt is, ami szerenél lenni – ha többféle állást pályázol, akkor vagy minden állás elnevezést beleírsz ide, vagy találsz egy összefoglaló kaptegóriát. Ja, és ne tévesszen meg, hogy oda az aktuális pozíciót várja a rendszer, nyugodtan szinesítsd ki, mert a versenytársaid is ezt csinálják majd.
  • A neved után is tedd be az összes releváns akadémiai rövidítést, meg ami a diplomádhoz tartozik. Ha ismert nemzetközi certificate-d is van, kerüljön oda az is. (Bachelor: BA vagy BSc, Master. MA vagy MSc)
  • Próbálj szöveges ajánlásokat is szerezni ismerősöktől. Egyszerűen megkérhetsz néhány volt vagy jelenlegi munkatársat, hogy írjanak rólad, vagy írj Te is másokról, és néhányan viszonozni fogják.
  • A skilleket foyamatosan szerkeszd, ahogy térképezed fel, milyen készségeket várnak el a keresett pozíciókban. Minden készséget keress ki, add hozzá a profilodhoz. Folyamatosan endorse-olj másokat, így téged is fognak.
  • Ha átkattintasz a jobs menübe, találsz ott egy ilyet – “let recruiters know you’re open” ezt kapcsold be. Ha recruiterek aktív szűrést csinálnak, könnyebben találnak rá a profilodra, és fogsz kapni megkereséséket.
  • Állítsd át a linkedin URL-edet egyedire. Nem akarok egyetlen youtubert sem reklámozni, inkább javaslom, hogy írd be a “shorten linkedin url” keresőszavakat a youtube keresőbe, és válassz egyet – bámelyikből megtanulhatod 2-3 perc alatt, hogyan tudod átállítani.

Tipp #8 Networking

Azt is választhatjuk, hogy nem szenvedünk a pályázgatással. Aki szeret ismerkedni, és elsőre általában jó benyomást kelt másokban, annak mindenképpen ezt a módszert – és akár csak ezt (!) ajánlom. Egyes munkaerőpiaci kutatások szerint az állások kb 60%-át sosem hirdetik meg. Helyette a dolgozók ismeretségi köréből töltik be. És nem, itt most nem urambátyám rendszerre kell gondolni, hanem a professzionális kapcsolatok kihasználására. Példaként elmesélem Malini barátnőm történetét.

A bringing programon hangzott el, hogy a “hideghívások” és az ún. információs interjúk is hozzásegíthetnek az álláskereséshez. Malini rögtön belevágott: hideg megkereséseket írt LinkedInen, olyan bemutatkozó emaileket, amiket az ismerősnek jelöléskor lehet elküldeni az “I’d like to add you to my professional network” helyett. Merthogy ezzel a sablonszöveggel soha többet ne küldj meghívót, meg ismerősnek se! Malini teljesen kihasználta a rendelkezésre álló karaktereket, nem volt pushy, nem kért munkát, csak hogy összekapcsolódjanak. Amikor elfogadták az invitationt – és meglepően sokan elfogadták, küldött egy második levelet. Ebben azt kérdezte, találkozhatnának-e egy “coffee chat”-re, ami kb 30 percet venne igénybe? Azzal indokolta a kérést, hogy nemrég költözött a városba (nem azt írta h az országba!) és szeretné feltérképezni a piacot a szakmájában. Itt jött a második meglepetés: 10ből 3 ember beleegyezett. Egy héten belül. Ezután felkészült kérdésekkel, számítva arra, az emberek szeretnek magukról, a saját karrierútjukról mesélni. És kinyomtatott egy resumét is, hogy segítseget kérjen, hogyan módosítanák. Megvolt a három beszélgetés, utána mindenkinek irt egy köszönömöt. A következő hét hétben a 3-ból 2 beszélgetőpartner is megtalálta egy-egy pozícióval. Kikerülve az előszűrést és a telefonos interjút, rögtön a “hiring manager” asztalára juttatták a pályázatát. Hosszas interjú-sorozat után az egyik állást megkapta – egy startupnál.

Tipp #9 Álláskeresés Kanadán kívülről

Szinte mindenkinek megfordul a fejében, az Express Entry folyamat közben vagy helyett legegyszerűbb találni egy munkáltatót, akitől kapunk egy work permitet és így segít bejutni az országba. Írok néhány gondolatot erről is.

Hiányszakmák esetén lehetséges ez a módszer is, hiszen a munkáltatók valóban nem találnak alkalmas munkavállalót elérhető közelségben. Ilyen esetben hajlandóak extra költségek (mert az eljárás a cégnek pénzbe kerül) és kellemetlenségek (mert az ügyintézés és a külföldről toborzás sokkal nehezebb, mint a helyi) vállalására is. A hiányszakmákat a tartományok számon tartják, és előbb-utóbb felveszik a hivatalos hiányszakmák közé. Ilyen végzettséggel/tapasztalattal rendelkezők számára tartományi programokat indítanak, ezek pedig plusz pontot jelentenek az express entry rendszerben. Ez pedig sokkal jobb, mint a céges szponzoráció, a zárt work permit csak addig van életben, amíg a vállalat foglalkoztatási szándéka fennáll. A munkavállaló sem tud munkahelyet váltani.

Minden más – nem hiány – szakma esetén a munkáltatók jogosultak megkérdezni, dolgozhat-e a jelentkező legálisan Kanadában. És fel is teszik a kérdést a pályázati felületen, ez praktikusan azt jelenti, hogy legális munkavállalói vízum hiányában nem fogadják a pályázatot.

how-to-write-a-resume-step-by-stepforrás: https://novoresume.com/career-blog/how-to-write-a-resume-guide, ahol további klassz tippek olvashatók

Welcome to Canada? Mennyire befogadóak a kanadaiak?

Észak-Amerika és benne Kanada múltja szorosan összefügg a migrációval, ezért a társadalom alapvetően befogadó.

Ez volt az én képem Kanadáról, amikor azon gondoltunk Magyarországon, hogy melyik országba költözzünk. Most, hogy másfél éve élünk Ontario-ban, van már némi tapasztalatom az ügyben, de ezek megosztása előtt néhány adat arról, hogy mégis mekkora bevándorlásról beszélünk.

Bevándorlás volumene

immigration-numbers-historical-2016-2017

Forrás: https://ccrweb.ca/en/2017-immigration-levels-comments.

A grafikon a Kanadába érkező állandó lakosokat mutatja, akiknek a száma 2016-ra elérte az éves 300.000 főt. Az ideiglenes munkavállalási vízummal és tanuló vízummal érkezőket nem tartalmazzák a fenti adatok, velük együtt tehát még jelentősebb számú “jövevényről” beszélhetünk.

Kanada lakossága kb 36-37 millió ember, tehát évente a lakosság számához képest 0.8% bevándorló érkezik. Magyar méretre lefordítva ez plusz 78 ezer embert jelent évente. Olyan ez, mintha minden évben egy jelentősebb magyar megyeszékhelynyi (méretben valahol Székesfehérvár és Szombathely között) külföldi kezdene új életet Magyarországon.

(Megjegyzés: ehhez képest Magyarországról évente kb 25 ezer ember távozik.)

A bevándorlóktól való félelem ősi ösztön, a népvezérek évezredek óta könnyen harcba tudnak hívni az idegenek ellen, akik ugye elveszik a földünket és asszonyainkat. Kanadába évtizedek óta jelentős létszámú bevándorló érkezik, hogyan vannak ezzel a kérdéssel a kanadaiak?

Bevándorlás megítélése a politika szintjén

A jelenleg regnáló liberális Trudeau kormányzat támogatja az intenzív bevándorlást és a nyitott, befogadó társadalmat. A liberálisok voltak azok, akik pár éve elindították a szír menekültek befogadását és azóta Kanada be is fogadott összesen kb 60 ezer menekültet.

A következő cikk a liberálisok terveiről szól, jó nagy migrációs tervszámokat lehet látni 2021-ig, ezt a programot kapta fel a világsajtó azzal, hogy Kanada 1 millió bevándorlót vár. Igen ez igaz, de 3 év alatt. Persze a végrehajtás attól függ, hogy a 2019-es szövetségi választásokon sikerül-e a liberálisoknak megőrizniük a hatalmat.

Canada to raise immigrant intake to 350,000 in 2021: Immigration minister

Azt gondolhatnánk, hogy a skála másik végén álló konzervatívok (itt PC – azaz Progressive Conservative Party) bevándorlás ellenesek. De nem így van. Természetesen kritizálják a liberálisok tervét, de hát hogy nézne ki, ha egyetértenének ebben… A következő konzervatív bevándorlási politikát összefoglaló cikkben nem láttam számokat, csak általánosságokat, hogy a migránsok legyenek önnfenntartók, tegyék magukévá a kanadai értékeket, stb.

Conservative Party releases immigration plan as debate continues

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a konzervatívok sem egységesek, vannak közöttük kifejezetten bevándorlás ellenes körök, de a párt megpróbál a tömegekhez szólni és érhető, hogy óvatos véleményt ütnek meg. Hogy miért?

A következő cikket a Statistics Canada készítette és igen hosszú távon mutatja be a bevándorlás hatását Kanada népességére.

Population growth: Migratory increase overtakes natural increase

Egyetlen grafikon ebből a hosszabb tanulmányból:

c-g1-eng

Az ábrán az látszik, hogy már 1990 előtt is jelentős volt a migrációs jellegű népesség növekedés, de addig a természetes népesség növekedés végig nagyobb arányban növelte Kanada lakosságát, majd a kétezres évekre ez a trend megfordult és jelenleg a migráció adja a népesség növekedés nagyobb részét.

Érhető tehát a konzervatívok óvatossága, hiszen Kanadában több milló friss vagy első-második generációs bevándorló él aki nagy valószínűséggel nem migráció ellenesek és ezen emberek jelentős része kanadai szavazó. Óvatosan kell tehát fogalmazni, mert ki tudja, hogy az eldobott követ nem dobják-e vissza. Egyszerű politikai számítás tehát amit a konzervatívok csinálnak.

Példa egy rossz konzervatív taktikára: mivel a kétezres években a konzervatív Harper kormány is szépen növelte a gazdasági bevándorlók számát, ezért a bevándorlás mint jelenség ellen nehezen érveltek volna, ellenben a 2015-ös választási kampányban megpróbálták kihasználni a világszerte jelenlévő muszlim ellenes hangulatot és olyan marginális dolgokkal próbálták megszólítani a kritikus szavazókat, hogy szerintük a muszlim nők nem viselhetnek niqab-ot azaz teljes arcot takaró hagyományos konzervatív viseletet az állampolgársági ceremónia alatt. Ez akkor nagy felzúdulást keltett Kanada szerte amit a liberálisok jól kihasználtak. Nem ezért, vagy nem csak ezért, de akkor a liberálisok nyertek.

A konzervatívok mostanában láthatóan óvatosabbak és mivel 2019-ben újra választások lesznek, ezért nem tesznek egyelőre semmilyen korlátozó jellegű kinyilatkozást, de én arra számítok, hogy ha a kanadaiak jövőre leszavazzák az amúgy népszerűtlen liberális kormányzatot, akkor én ezekre a változásokra tennék nagyobb tétet:

  • Egy új konzervatív kormány várhatóan le fogja állítani a szír humanitárius bevándorlást vagy minimálisra csökkentik a volumenét,
  • visszafogják a családegyesítés alapján befogadott állandó lakosok számát, különösen a hagyományosan alacsonyabb jövedelmű ázsiai bevándorlók körében,
  • esetleg nehezítik az állampolgárrá válás feltételeit, pl növelik azt a jelenleg nettó 3 éves időszakot, amit az állandó lakosnak Kanadában kell élnie, mielőtt állampolgár lehet talán nehezítik a nyelvi feltéteket vagy nehezítik az állampolgári vizsgát,
  • talán-talán még a magasan képzett bevándorlók számát is csökkentik valamelyest, bár ez utóbbira nem tennék nagyobb összeget.

Ettől függetlenül szerintem a bevándorlás mint jelenség megmarad, ellenben a gazdasági bevándorlói keretszámok _esetleges_ csökkentésével a bevándorlási ponthatárok növekedni fognak, de a magasan képzett, fiatal, angolul és franciául beszélő embereket a jövőben is szívesen fogadják majd Kanadában, mert ezt diktálja az ország gazdasági érdeke.

Támogatások bevándorlóknak

Kanadában azt is tudják, hogy nem elég beengedni a “migránst”, segíteni kell neki abban, hogy gyökeret eresszen, mert különben csak a gond van vele, pl bűnözni fog. Ennek megelőzésére a legjobb megoldás, ha gyorsan munkába állítjuk.

A mi esetükben inkább a feleségemnek van tapasztalata ebben a témában. Ő gondos versenyzőként már az indulásunk előtt igénybe vett egy a kanadai kormány által finanszírozott pre-arrival service-t. Ez egy e-learning program volt, ami önéletrajz írási tanácsokat tartalmazott, úgy emlékszem volt valami kultúrális vonatkozás is benne és még egy kanadai mentora is volt, aki nem volt valami megbízható. A tapasztalatok alapján nem tartom nagyon hatékonynak ezt a távolról segítünk megoldást, de az látszik, hogy már onnantól van valamilyen támogatás, hogy a polgár megkapta az állandó lakosi státuszát, de még nincs Kanadában.

Aztán amikor megérkeztünk, akkor Timka néhány hónap után keresett magának ún. bridging course-t. Ezeket vagy a tartományi vagy a szövetségi kormányzat finanszírozza, a program értéke több ezer dollár, de csak minimális hozzájárulást várnak el a hallgatótól (esetünkben 500 CAD), de azt is vissza lehet kapni különféle ösztöndíj programon keresztül.

Ő egy 7 hetes HR kurzust végzett el az Access Employment szervezésében. Ez nagyon hatékony volt több szempontból is, helyi munkaügyi szabályozást tanultak, segítették a pályázásban, állás lehetőségekre hívták fel a figyelmüket, ahol az Access-nek többnyire volt valamilyen szintű személyes kapcsolata és segítették a kapcsolati háló építését.

Megfigyeléseink azt mutatják, hogy a hallgatók döntő többsége talált állást a kurzus elvégzése utáni mondjuk fél évben, igaz, hogy többnyire nem az induló országbeli tapasztalatnak és korábbi karrier szintnek megfelelően.

Ilyen kurzusok vannak más szakmákban is, mint például adminisztráció, egészségügy, mérnöki szakmák, stb, érdemes tehát utána nézni, hogy hol milyen kurzus indul. (Nem alapvető, hogy az új kanadai lakóhelyének közelében indul az érkezés időpontjához passzoló releváns kurzus, Timkának pl Torontóból Mississaugába kellett átutaznia, ami autóval volt vagy 2×1 óra naponta).

Összességében mi úgy látjuk, hogy Kanada elismeri, hogy a bevándorlás fontos és áldoznak rá anyagilag, hogy beillesszék a bevándorlókat. Hogy eleget vagy keveset és hogy mennyire hatékonyan abban nem foglalnék állást, mert nem kerestem erről adatokat.

Mennyire multi-kulti Kanada?

Kanadában pont ugyanúgy jelen van az urbanizáció, mint bárhol a világon. A különbség annyi, hogy itt nem csak az országon belüli urbanizációval kell számolni, hanem az országon kívül érkező bevándorlók is növelik a városokat.

Mert hova megy az új bevándorló? A nagyvárosokba, ahol van munkalehetőség és már ott van az azonos területről érkező bevándorló diaszpóra ami aztán tovább erősíti a beáramlást.

A következő cikk bemutatja, hogy mi az 5 legnépszerűbb bevándorló célpont Kanadában (igaz, csak 2013-as adatokkal):

Canada’s Top Five Immigration Destinations

A fenti cikk szerinti 5 legnépszerűbb bevándorlási célpont nem meglepő módon többnyire átfedésben van a legnagyobb kanadai városok listájával:

  1. Toronto – 81 691 fő
  2. Montreal – 43 944 fő
  3. Vancouver – 29 506
  4. Calgary – 17 602
  5. Winnipeg 11 114

Mit jelent ez a városoknak és az oda vándorló tömegeknek?

2017. júniustól volt szerencsém 14 hónapig Torontóban élni új kanadaiként. Elképesztő, hogy az utóbbi évtizedekben Torontó mennyire multi-kulturális várossá vált. Ezen cikk szerint a lakosok 51%-a nem Kanadában született és ezzel Torontó az egyik leginkább ‘diverse’ város a világon.

Torontóban senkit sem érdekel, hogy valaki külföldről jött. Az utcán, munkahelyeken mindenfelé idegen (nem angol vagy francia) beszédet hallani és erre fel sem kapja a fejét a polgár. Torontóban az sem nem számít, ha valaki a saját nyelvén telefonál az utcán, vagy beszél gyerekéhez vagy más családtagjához a boltban, sőt kíváncsiságból néha azt is megkérdezik, hogy milyen nyelvet beszélsz.

Torontó azonban nem egyenlő Kanadával és ha az ember elmegy egy kisebb városba, mint ahol pl jelenleg élünk (Waterloo), akkor ott már több lesz a fehér kanadai. Nálunk ez kb 75% és a látható kisebbség “csak” 25%, de Torontóhoz hasonlóan itt sem kapják fel a fejüket az emberek az idegen szó hallatán.

Mi van a gyerekekkel?

Nagyon aggódtunk amiatt, hogy 3,5 éves gyermekünk hogyan illeszkedik be egy idegen országban úgy, hogy nem beszélt angolul. Már Magyarországon angolra jártunk vele, hogy szokja a koncepciót, hogy nem csak egy nyelv létezik. Aztán ahogy megérkeztünk daycare-be írattuk egy hónapra, hogy a suli előtt legyen valami minimális angol tudása.

Aztán az iskolában kiderült, hogy alaptalan volt a félelmünk. Volt néhány nehezebb hónapunk, mert az igen kommunikatív gyermekünk teljesen frusztrált volt, hogy nem értik őt, ezért ő is átment azon a 2-3 hónapos nehéz időszakon, amit több Kanadába költöző új bevándorlótól hallottunk, de az iskolai fogadtatás példás volt.

A tanár nénik hozzászoktak, hogy egy kanadai iskola egy kis bábel, ahol nagyon sok nyelvet beszélnek. De segítették Márkot, figyeltek rá és arra is, hogy mi milyen jelzéseket adunk és mit kérünk. Tapasztalatunk alapján az oktatásban alkalmazzák a ‘Diversity is our strength’ mottót, ezért még arra is felhívták a figyelmünket, hogy otthon magyarul beszéljünk Márkhoz, mert úgy is megtanul majd angolul és ne hagyjuk, hogy elveszítse a nyelvét. Példás hozzáállás.

És valóban úgy történt, ahogy mondták, Márk decemberre már folyékonyan kommunikált az iskolában, persze az ő 4 éves szintjének megfelelően és azóta is csak kapkodjuk a fejünket, hogy mennyire természetesen vált/válik kétnyelvűvé.

Welcome to Canada? Valójában mi van a fejekben?

Kanadában nehéz őszinte véleményt hallani. A gyerekek már ovis koruktól tanulják, hogyan kell úgy véleményt mondani, hogy az semmiképpen se legyen bántó, azaz kis túlzással azt tanulják, hogyan ne mondjanak direkt véleményt.

Tehát ha szóba elegyedsz egy kanadaival, akkor az akcentusod miatt úgy is hamar szóba kerül, hogy honnan jöttél és lesz sok awesome, rosszabb esetben interesting (magyarul ez annyit tesz, hogy k unalmas), de nem fogod megtudni, hogy mit gondol rólad, mint bevándorlóról. Másfelől, ha egy kanadai nem keresi veled a kapcsolatot, akkor nem kell feltétlenül azt gondolnod, hogy nem kedvel téged, mert a munkahelyi, szomszédi, stb kapcsolatok sokkal felszínesebbek errefelé.

Szóval nehéz azt érzékelni, hogy v a l ó b a n mit gondolnak a kanadaiak a bevándorlással kapcsolatban, ezért érdemes ilyen cikkeket olvasni:

What do Canadians think about immigration levels? Four poll results

Canadian attitudes toward immigrants, refugees remain positive: study

Ha beleolvasol ezeket a cikkekbe, akkor látszanak ellentmondások. Az egyik kutatás azt hozza ki, hogy a megkérdezettek 40%-a gondolja, hogy a bevándorlási keretszámok magasak lennének. A másik kutatás meg azt mondja, hogy 49% szerint a liberálisok bevándolási tervei túl magasak.

Olvastam már pár ilyen összefoglalót és nekem az az általános benyomásom, hogy a kanadaiak alapvetően értik, hogy miért van szükség bevándorlásra. Ha nem jönnek a munkás kezek, akkor nem lesz nem lesz elég takarító, nővér, orvos, bankár, informatikus.

A Top3 ország ahonnan a benvándorlók érkeznek a Fülöp-Szigetek, India, Kína, ahol a kultúra nagyon különbözik a kanadaitól, ezért a régi kanadaiak aggódnak azon, hogy mi lesz a “hagyományos kanadai értékekkel”. Ezt az aggodalmat minden kutatásban lehet látni.

Ezen kívül Európa és az USA egyre inkább befele fordul és a Trump-i idegen ellenes politika hatására Kanadába eddig már 30.000 (!) menedékkérő érkezett az egyébként nem őrzött kanadai-USA határon keresztül és egyre több cikk van arról, hogy ez milyen ellátási gondokat okoz Torontóban és Quebec-ben és mennyibe kerül ez Kanadának.

(Plusz az intenzív városi népesség növekedés felfele nyomja az ingatlan árakat, ami sok embert hátrányosan érint.)

Ezen történések együttes hatására a több évtized óta változatlan szintű elfogadás fordulóban van és fogadnék arra, hogy egy konzervatív fordulat esetén egyre több nyíltan negatív véleményt lehet majd hallani a bevándorlással kapcsolatban.

Az, hogy ez mennyire lesz olyan, mint a Trump-i vagy Orbáni politika azt még nem lehet látni. Kanada egyre inkább egy olyan sziget, ahol még nem ütötte fel a fejét a nyílt bevándorló ellenesség, de számomra kérdés, hogy mennyire tud ilyen maradni egy teljesen más világtrend mellett.

Hátrányt jelent a karrieredben, ha bevándorló vagy?

Ebben a témában már nem annyira pozitívak a gondolataim, mint a kanadai befogadással kapcsolatban általánosságban. Aki országot vált, az nagyon ritkán tudja a korábbi karrierjét törés nélkül folytatni. Esetleg csak akkor, ha egy világcégen belül vált országot és pozíciót, de ha előbb országot vált és utána keres munkát (mint mi), akkor nagy eséllyel lejjebb kerül a ‘corporate’ táplálék láncban.

Plusz a látszát ellenére Kanada sok tekintetben rendkívül konzervatív ország és ez a munkatársak kiválasztásánál is érződik. Az a bevándorló, akinek nincs USA vagy kanadai tapasztalata nehéz hónapok elé néz a munka keresésnél. Ráadásul a kanadai megélhetés drága, azaz sokan a meglévő tartalékok felélése helyett inkább alul pozícionálják magukat, mert alacsonyabb szinten több a lehetőség és nagyobb az elhelyezkedés esélye. Ez ellen a bevándorlással foglalkozó HR tanácsadók egyébként óva intenek.

Én senior IT Projekt Menedzserként pont két szinttel lejebb dolgozom, mint Mo-on az előző munkakörömben, ahol 100 emberért és közel milliárd Ft-os éves büdzséért felelős adminisztrációs igazgatóként dolgoztam (de azért, hogy hosszú távon jobb lehetőségeink legyenek, ezt nem bánom).

Ha azonban megvan a releváns kanadai 6-12 hónapos tapasztalat, akkor kinyílnak a lehetőségek és már lehet azon dolgozni, hogyan lehet a korábbi karrier szintnek megfelelő helyre kerülni.

Ez persze nem lesz könnyű, mert belülről látva néhány nagy multi céget, a vezetők tudatosan vagy sokszor tudatlanul elfogultak, és a vállalatoknak nagy erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a fehér+kanadai+férfi vezetők mellett a nők, a látható kisebbségek és a bevándorlók is szerephez jussanak. Néhány cég erre nagyobb hangsúlyt fektet, mint mások, de a mélyen gyökerező attitűdöt csak hosszú évek, esetleg évtizedek alatt lehet megváltoztatni.

Konklúzió

Csak röviden, mert úgy látom, hogy ez egy hosszú bejegyzés lett.

  1. Egy bevándorlónak Kanadában jelenleg jó esélye van, hogy sose szembesüljön azzal, hogy nem akarják őt az országban látni és hogy ez mennyit fog változni, az a közvetkező évek történésein jelentősen múlik.
  2. A nagyvárosok könnyebb terep egy bevándorlónak, de ennek ára van, mert ezek a helyek, főleg Toronto és Vancouver nagyon költségesek tudnak lenni, ezért ez nehezítő tényező az új kanadaiaknak.
  3. Az álláskeresés szintén kemény dió, de nem azért, mert valaki bevándorló, hanem mert a kanadai tapasztalatot elvárják a helyi munkáltatók. Ha azonban valaki elhelyezkedett, akkor jó esélye van a fejlődésre, de fel kell készülni minimális tudatos vagy jelentősebb tudat alatti hátrányos megkülönböztetésre.

A fiatalok most már látják, hogy érdemes itthon maradniuk…

Eddig tartózkodtam attól, hogy a magyar politikai helyzettel kapcsolatban nyilvánítsak véleményt. Először is mert nem élek az országban, másodjára meg ki hallja amit én mondok…

De ez a nyilatkozat annyira kemény, hogy nem bírom ki:

Böröcz László: „A fiatalok most már látják, hogy érdemes itthon maradniuk”

Tudom, hogy a mundér védelmében, azaz az exkluzív jólétért cserébe a Fideszes politikusoknak gyakran olyan dolgokat kell mondaniuk, mint pl ezek:

“2030-ra utolérjük Ausztriát”

“A CEU nem is ment el az országból”

“Mi a rossz abban, hogy Mészáros Lőrinc a saját tehetségéből jutott előre?”

Lehet, hogy a 42 évemmel én nem tartozom a “fiatalok” kategóriába, tehát ránk nem érvényes amit Böröcz László állít, de ha mégis beleférünk a kategóriába, akkor mi nem tervezzük, hogy visszaköltözünk Magyarországra. Ez valahol szomorú, ha arra gondolok, hogy mit hagytunk hátra, de szerintem inkább érhető.

Sőt annyira komolyan gondoljuk, hogy Kanada jobb alternatíva mint Magyarország, hogy 2018-ban a mozdítható vagyonunk maradék részét is Kanadába hoztuk és már a házunkat is áruljuk, hogy itt vegyünk egy házat és ezzel végre komoly(abb) gyökereket eresszünk.

Nem akarok olyan kijelentést tenni, hogy “én ugyan soha nem megyek vissza Magyarországra”, mert ki tudja mit dob a gép, de ha minden úgy történik, ahogy tervezzük, akkor az életünk másik felét nem Magyarországon éljük le.

Kedves Böröcz László, ha ennyire jó a migrációs trend, akkor nyilván nincs szükség a túlóra szabályozás módosítására, a nyugdíjak vásárló értékét a következő 20-30 évben is simán jelenértéken tartja a kormány, hiszen az aktív emberek száma nem csökken a kedvezőtlen demográfiai folyamatoknak ÉS a folyamatos kivándorlás miatt. Illetve az egészségügyben és oktatásban sincs krízis, mert van elég orvos, ápoló, jól képzett tanári kar.

Ennek ellenére nem varrnám a kormány nyakába az összes migrációt, mert ez egy világtrend és a gazdasági válság és deviza hitelek szerintem nagyobb hatással voltak a migrációra, de a magam nevében annyit elmondanék azért, hogy a mi esetükben a Magyarországon látott intenzív antidemokratizálás, az oroszokhoz történő közeledés, az egészségügy és oktatás helyzete és mindezek eredőjeként gyermekünk jövője miatt érzett aggódás nagy súllyal esett latba.

Fogorvosi ellátás, hogy megy ez Kanadában?

Fogorvos nélkül lehet élni, de hosszú távon nem érdemes.

Kanadai költözésünk előtt Timkával mindketten elrendeztük a függő orvosi ügyeinket, köztük fogorvosi viziteket, régi tömések rendbe tételét, tudva, hogy ezeket Kanadában drágábban tudjuk majd intézni.
Aztán nem is volt annyira szörnyű a helyzet, mert első kanadai munkahelyemen 6 hónap után jogosulttá váltam az egész családra érvényes 100%-os gyógyszer térítésre, 80%-os fogorvosi költség visszatérítésre és kaptam kb 1500 dolláros általános egészségügyi keretet egy évre.

Mire letelt a 6 hónapos várakozási idő, addigra éppen aktuálissá vált egy vizit. Kerestünk tehát egy közeli fogorvosi rendelőt, ami Torontóban elég könnyen megy, mert a fogorvosi ellátást nem téríti az Ontario Health Insurance, a magán ellátás pedig drága, ezért az orvosoknak igen jövedelmező és így Torontóban minden jelentősebb sarkon van egy vagy akár több rendelő.

Helyi tapasztalat híján a magyar ellátáshoz szokott agyam nehezen szokta meg, hogy az első vizit nem úgy meg, hogy bemegyek, belenéznek a számba és ha már ott vagyok, akkor essünk is neki pl a fogkőnek.

A menet a következő: mielőtt kinyitom a szám tájékoztatás arról, hogy mit fognak csinálni és mennyibe kerül. Ha mehetünk tovább, akkor alapos kikérdezés, egy  tucat  röntgen, majd tájékoztatás, hogy mit találtak, majd prioritási sorrend és kezelési terv felállítása. Mindent részletesen elmagyarázva, nehogy félreértés, azaz per legyen belőle.

Nekem nem volt semmi extra dolog a számban, évek óta rendszeresen járok fogorvoshoz. Ami tömött fogam van, az még a szocialista kor maradványa, illetve annak, hogy viszonylag későn kezdtem a fogaimmal igazán törődni.

A fogorvos itt jó “szélszes”, azaz állapottól függetlenül találnak valami drága ügyet, amit sürgősen rendezni kell. Nekem pl mindenki szabályozni akarja a fogaimat, először is mert jó pénz benne, másodjára mert a Kelet-Európai csálé fogsor errefele ritka. A másik amivel az agyamra mennek, bár igazuk van, hogy a gyökérkezelt fogra korona kell. Ok értem, hogy eltörhet a fog, de ha 10 éve nem tört el, akkor miért most akarna. Mindegy, lassan beadom a derekam, de ez egy másik sztori.

Mint említettem, hogy ha van valami amit felfedeznek és kezelést igényel, akkor azt tutira nem azonnal lesz megoldva. A fogorvosi iroda beküldi a biztosítónak a becslést, pár nap mire visszajön az eredmény, hogy a biztosító mit térít. Többféle biztosítás van, kivételek, térítési korlátok, önrész, stb. A választ nem kell megvárni, saját kockázatra lehet biztosítói visszajelzés nélkül is dönteni a kezelés elfogadásáról, de a ez ritka, ezért nem is értik a rendelőben, hogy te nem akarsz visszajönni még egyszer. De mindegy mit akarsz, ha kell pl fogat tömni és fogkövet eltávolítani, az még két látogatás lesz.

Néhány tapasztalati szám a költségekről.

  • Sima vizit, egy fog egyszerű tömése – 200 CAD
  • fogkő levétel, dentál higiéniai vizsgálat – 150 CAD
  • gyökér kezelés – 1500 CAD (ez nekem volt, volt egy elcseszett gyökér kezelésem Mo-ról, amit újra kellett csinálni)
  • korona – 1100 CAD

Nyilvántartásom szerint 2018. január óta, azaz kevesebb mint egy év alatt kb 7.000 CAD-ot fogászkodtunk el. Nem árt tehát a felkészülés.

Jelenleg a munkáltatómon keresztül megvásárolt biztosításunk van, amiért igazi pénzt nem fizetünk, hanem a benefit rendszeren keresztül lehet egy keret erejéig mindenféle biztosítást választani. A családi biztosításunk, mint a legtöbb fogászati biztosítás 80%-os térítést nyújt, amibe a rendszeres felülvizsgálat, a dentál higiéniai ellátás, a sürgősségi ellátások, mint a tömés, gyökérkezelés tartozik bele.

Mindezért a munkáltatói programon keresztül 1.500 dollárt fizetünk évente. Ha a piacról vesszük meg, akkor is kb ennyibe kerül, de akkor igazi pénzbe kerül. Megéri tehát biztosítást kötni, mivel az éves díj 4-5*-ösét költöttük el fogorvosra.
A fogpótlás, korona általában a komolyabb, másik szintű biztosítás téríti, de csak magasabb díjért, nagyobb önrésszel (pl 50%) és éves térítési limittel, ami legfeljebb 1000-1500 CAD / év. Erre az én biztosításom nem terjed ki.

Azonban Timkának is van hasonló munkáltatói kerete, amiből választott egy olyan kiegészítő fogászati biztosítást éves 800 dolláért, ami az én biztosítás által nem térített 20% önrészt téríti. Ezen kívül a nagyobb beavatkozások esetén is segít egy kicsit (pl korona), de legfeljebb a korábban említett 1.000 dollár / év keretig.

A költségek elszámolása nem bonyolult, de igényel egy kis szabadidőt. A fogorvosi rendelőben elkészítik a számlát, amit te ott azonnal kifizetsz a hitelkártyádról, de a fogorvosi iroda az Interneten keresztül beküldi a biztosítóhoz a számlát és ha megadtad a számlaszámod a biztosítónak, akkor másnap a számládon van a 80%. (Feltéve, hogy a kezelésed megtérítik. Éppen ezért érdemes előre elküldeni a kezelési tervet a biztosítónak, bár a válasz akár 3-4 napot is igénybe vehet.)

A többi 20% visszaigényléséhez sajnos kézzel kell az igényt felvinni egy online rendszeren keresztül, a kifizetés ilyenkor fene tudja miért, de lassabb. Szkennelt papírokat nem kérnek, de a rendszer egészen biztosan végez keresztellenőrzést. Pl ha olyan számla 20%-át kérem vissza, amit korábban egy fogorvos küldött be, akkor az sima liba, de volt olyan, hogy a napot elütöttem és mivel a fogorvos más adatot adott meg, így a kifizetést megtagadták.

Na egyelőre ennyit a kanadai fogorvosi biztosítás rejtelmeiről és a várható költségekről. Remélem hasznos olvasmány volt.

Egy kanadai bevándorlásról szóló cikk margójára

Ma olvastam ezt a blog bejegyzést a Határátkelő blogján: A tíz legkeresettebb foglalkozás Kanadában. A blog bejegyzés ezen a valamivel hosszabb cikken alapult (Link).

Korábbi döntésünk, hogy a Juharszirupblog nem lesz kanadai bevándorlási tanácsadás még mindig igaz, mert a mi példánk csak egy az N db bevándorlási lehetőségből amivel Kanadában állandó lakosi státuszt lehet szerezni, illetve a szabályok változnak, én pedig csak időnként követem őket.

Azonban amikor elolvastam a Határátkelő által szemlézett írást, akkor azt a gondolatom támadt, hogy aki ez alapján a cikk alapján hoz döntést a kanadai bevándorlásról, vagy próbál tájékozódni a bevándorlási rendszert illetően, az könnyen téves következtetésre juthat.

Nézzük tehát azt a kiegészítést, amit a cikk mellé tennék:

  1. A hiányszakma előnyt jelent a bevándorlásnál?

Nem akarok vitatkozni a hiány szakmák listájával, valószínűleg tényeken alapul, de attól még, hogy találsz egy NOC-ot, amiben van tapasztalatod és az éppen rajta van a hiányszakma listán, attól (sajnos) nem leszel előnyben az állandó lakosi státusz megszerzése során, egészen pontosan a bevándorlási sorrendet eldöntő Express Entry rendszerben.

Az Express Entry pontrendszerében (Link) a fiatal, lehetőleg több diplomás, angolul és/vagy franciául igazoltan tudó embernek van előnye. Ha a jelölt az életkor, iskolai képzettség, nyelvtudás területén nem átlagon felüli pontértékkel rendelkezik az EE-ben, akkor is van esély kanadai tanulmányi és/vagy munka tapasztalattal, esetleg Kanadában élő testvérrel előrébb jutni az EE rangsorban, de azért nem jár pont, hogy valaki a hiányszakmák egyikében dolgozik.

Reménybeli bevándorlóként és a keresett szakmák egyikének művelőjeként én inkább a tartományok bevándorlási programját (Provincial Nomination Programs) nézném meg közelebbről, mert ott állandóan van több-kevesebb nyitott stream, ahol bizonyos szaktudású embereket várnak. Pl az legtöbb tartománynak vannak egészségügyi dolgozóknak szóló állandóan nyitva álló programja, de olvastam korábban kamionsofőröknek kiírt programról (nem vagyok benne biztos, hogy ez még mindig megvan), jó eséllyel lehet ilyen programot találni képzett kétkezi szakemberként (villanyszerelő, gázszerelő, szakács, stb), néhol van IT szakembereknek szóló stream, stb.

Alap igazság, hogy azokban a tartományokban, melyek kedvelt bevándorlási célpontok, ott kevesebb a speciális bevándorlási program, mert ezek nélkül is van elég jelentkező. Ilyen például Ontario, British Columbia, Quebec esetleg még Alberta. A kevésbé népszerű célpontok mint Manitoba, Saskatchewan és az Atlantic Canada (Nova Scotia, New Brunswick, New-Foundland and Labrador, Prince Edward Island) általában több speciális programot tartanak fenn, de ezek a tartományok kevésbé népesek és ezért várt jelentkezők száma is alacsonyabb, ezért pl csak időlegesen nyitnak meg egyes programokat, majd ha megtelik a jelentkezők száma, akkor lezárják.

Ezeket a tartományi programokat pár nap olvasás után át lehet látni, én is ezt tettem és így kötöttünk ki Ontario-ban úgy, hogy az Ontario Human Capital Priorities Stream-ben nem volt semmilyen előny/követelmény valami speciális munkatapasztalat.

Nem megyek bele részletesen, hogy a tartományi programoknak milyen viszonya van a Federal Skilled Workers, Federal Skilled Trades, Express Entry-hez. Ez egy nem annyira könnyű téma elsőre, bár némi olvasással ez is teljesen átlátható. Csak annyit mondanék, hogy sikeres tartományi “nominálás” azonnali meghívást jelent az állandó lakosi kérelem beadására az Express Entry rendszerben attól függetlenül, hogy ott hány pontunk van. Megéri tehát ezeket a programokat bújni, főleg hiányszakmában meglévő tapasztalat esetén.

2. Milyen előnyt jelent, ha valaki mégis a hiányszakmák egyikben dolgozott Magyarországon?

Ha sikeresen vetted az állandó lakosi státusz megszerzésének nehézségeit és már itt vagy Kanadában, akkor keresett szakmai ismerőjeként a munkakeresésed könnyebb lesz. Hangsúlyozom könnyebb, de nem könnyű. Néhány szubjektív megjegyzés az egyes hiányszakmákhoz:

  • Általános munkás (bármi, de főleg gyári), órabér $15.90 és $18.39 között.
  • Targoncakezelő, órabér $16.59 és $19.42 között.

A minimálbér Ontarioban 15 dollár. A megadott sáv felső határa, mondjuk 20 dolláros órabér kb 40.000 dollárt bruttó jövedelmet jelent évente. A minimálbér itt is minimálbér, ennyi pénzből nagyon nehéz megélni, de erről majd a 3. pontban írok.

  • Üzletkötő, éves fizetés $52,000 és $62,000 között, junior pozíciókra.

Az üzletkötői munka Kanadában legalább olyan nehéz, mint Mo-on. Nehezítő tényező, hogy a kommunikáció stílusa teljesen más, helyi módon kell angolul értened és beszélned, illetve valószínű, hogy nulla kapcsolati hálóval kezded. Az üzletkötők iránti kereslet nagy, könnyen találsz munkát, de pénzt is fogsz keresni? Ha igen, akkor mikor éred el a szintet, hogy önfenntartó vagy? Mennyi tartalékod van, hogy ezt elért? Ezeket a kérdéseket érdemes átgondolni.

  • Könyvelő, $63,000 és $75,000 közötti éves fizetés.

Ez a fizetési sáv már jobban hangzik, de ugye tudod, hogy ha könyvelő akarsz lenni, akkor ehhez Kanadában speciális képesítés kell, mint a világ legtöbb országában? Lehetsz könyvelőket segítő  ‘number cruncher’ speciális helyi végzettség nélkül is, de várhatóan alacsonyabb szintű munkát kell végezned addig, amíg meg nem szerzed meg a kanadai végzettséget ÉS nincs mondjuk 6-12 hónap kanadai tapasztalatod. Utána már kiváló eséllyel indulhatsz egy ilyen állásért.

Olvastam egy Fülöp szigeteki fiatal ember blogját (Link), aki még odahaza megszerzett egy kanadai könyvelői dezignációt és érkezést követő 2 héten belül talált munkát. Ehhez azonban tűpontos orientáció és felkészülés kellett, illetve az is, hogy ez a fiatalember olyan helyre költözött, ahova kevesebb új kanadai megy, tehát kisebb a verseny, mint mondjuk Torontóban.

  • Mérnök vagy műszaki project manager, az éves fizetés $74,000 $92,000 között.
  • Business analyst, $73,000 és $87,000 közötti fizetés évente.
  • Software mérnök, $83,000 – $99,000

Ezek a munkakörök itt is jól fizetett munkának számítanak. Ha külföldi tapasztalatod van ezekben a szakmában, akkor viszonylag kevés idő alatt (pár héttől a pár hónapig) jó eséllyel el tudsz helyezkedni. A legfontosabb a releváns szakmai tapasztalat, főleg az IT munkáknál. A magas szintű nyelvtudás arányosan csökken, hogy mekkora kereslet van az adott munkakörre. Tapasztalatom szerint egy IT fejlesztő közepes angol szintű tudással is el tudja magát adni.

Ha úgy érzed, hogy az Express Entry rendszerben nem vagy esélyes a PR-hoz szükséges 420-440 pont elérésében, de kitartó vagy és jól építesz interneten kapcsolatot, esetleg még hajlandó is vagy pénzt szánni a munkakeresésre, és kiutazol Kanadába pár hónapra, akkor találhatsz külföldről is kanadai munkát. Vannak olyan cégek, akik annyira nehezen találnak IT-s vagy mérnöki munkaerőt, hogy hajlandóak végigcsinálni neked/érted a ‘Work Permit’ igénylési folyamatot. Ismerek pár olyan embert mindenféle nációkból, aki ilyen módon érkezett Kanadába, de ezeket a munkahelyeket elég időigényes felderíteni.

Nézzük a Work-permit veszélyeit. Ha nem kiemelkedő tehetség vagy, hogy a Google vagy más jó cég vegyen fel, akkor lehet, hogy olyan munkahelyen kötsz ki, ahol nem azért keresnek keresnek külföldön embert, mert iszonyatosan bővülnek, hanem mert Kanadában nincs annyira jó hírük és/vagy rossz a munkahelyi légkör és ezért nagy a fluktuáció és folyamatosan tömni kell a lyukakat. Erre viszont csak akkor jössz rá, amikor már kiköltöztél.

Ha Work Permit-tel dolgozol Kanadában, akkor amíg nem leszel jogosult az állandó lakosi státuszra (évek), addig elég nehéz időszakod lesz, mert nem válthatsz munkahelyet akkor sem, ha rosszul érzed magad. Illetve találhatsz egy másik céget, aki hajlandó Work Permit-et intézni. De ők jobbak lesznek, mint ahol addig dolgoztál?

A business analyst marjójára: tapasztalt BA, BSA-ként könnyebben találhatsz munkát, ha van valamilyen Kanadában elismert nemzetközi certificate/designation a kezedben. A BA, BSA rendkívül keresett madár errefelé is.

  • IT project manager, $92,000 és $114,000 között évente.

Ez vagyok én. PMI-PMP és PMI-ACP projekt menedzser ‘képzettséggel’ érkeztem, 3 hét alatt találtam munkát, de az első munkahelyemen már az első hónap után tudtam, hogy nem maradok sokáig, 6 hónap kanadai tapasztattal a “zsebemben” már eséllyel pályáztam egy jó céghez, azonos munkakörbe, több fizetésért. Az indulás előtti tanulás, felkészülés nagyon kifizetődött.

  • Ügyfélszolgálati munkatárs, éves fizetés $37,000 $43,000 között.

Rengeteg telefonos munkahely van, jobb és kevésbé jó cégeknél. Ha nincs más, akkor kezdésnek jó. Főleg akkor, ha nagy cégről van szó és a kezdeti időszak után cégen belül lehet oldalra és felfele mozogni. Az tehát sokat segít, ha nagy céghez jutsz be, ahol a magasabb szintű külföldi tapasztalatod releváns lehet (pl egyezik a szektor, stb). A jó angol kommunikáció fontos, mert telefonon keresztül anyanyelvi és akcentussal beszélő embereket kell megértened. Itt nem középfokú nyelvtudásra van szükség. A munkarend lehet hektikus, hétvégi és esti munka rendszeres, de feleségem révén több emberről hallottam, akik belső HR ügyfélszolgálatosként kezdték egy nagy banknál, majd néhány hónap után feljebb/oldalra léptek tovább.

3. Mire elég a fizetés?

Attól még, hogy hiányszakmáról beszélünk nem biztos, hogy azért kell az ember mert nagyon jól megfizetett a munka. Lehet, hogy pont azért hiány a szakma, mert nem lehet jól keresni vele. Lásd manufacturing szektorban dolgozó munkás az első helyen van.

Ha valaki minimálbért keres, akkor abból egy nagy városban, mint Torontó, nehéz kijönni. Valami külső kerületben, kevésbé jó környéken lehet egy kis lakást bérelni, vagy másik megoldás, ha több ember összeáll, de családosként ez nem alternatíva. Ha egy család két felnőtt tagja együtt keres mondjuk két minimálbért, ami kb 80.000 dollár, akkor jobb a helyzet, de ennyi pénzből is erősen kell takarékoskodni.

Ennek kapcsán gondolkodtam rajta, hogy a magyar és a kanadai béreket hogyan lehet összehasonlítani. Arra jutottam, hogy ha a korábbi magyar családi nettó jövedelem két-két és félszeresét megkeresi a család Kanadában, akkor kb azonos életszínvonalon lehet élni mint az Magyarországon megszokott volt. Kétszeres kell az azonos szintű “napi” megélhetéshez, 2,5x ahhoz, hogy a gyerek tudjon egyetemre menni, beleférjen egy jelzáloghitel, vagy nyugdíj megtakarítás. Ez erősen szubjektív vélemény, de támpontként megteszi.

4. Záró gondolatok – avagy a kanadai tapasztalat fontossága

Saját bőrömön tapasztalatam, hogy a kanadai munkáltatók mennyire komolyan veszik a kanadai tapasztalat meglétét. Ha TÉNYLEG_NAGYON keresett szakmád/tudásod van, akkor a kanadai tapasztalat kevésbé fontos, de egyébként nagyon is az.

Az én munkaköröm (IT Projekt Menedzser) rajta van a 10 legkeresettebb munkakör listáján, mégsem volt annyira egyszerű az első időszak. Mint korábban írtam szinten azonnal találtam munkát,  így az érkezést követő 4. héten már dolgoztam. Utólag azonban látom, hogy csak olyan munkáltatók jeleztek vissza, akik nem annyira jó review-kat kapnak a Glassdoor-on vagy éppen a fizetés volt az átlagosnál alacsonyabb. Az okot már leírtam korábban.

Kellett 6 hónap helyi tapasztalat, hogy az újabb jelentkezéseimre már olyan cégek is válaszoljanak, akik az első körben válasszal vagy a nélkül elutasítottak. A “második körös” munkakeresésem 2 hónapot tartott, ennek köszönhetően találtam meg  kezdtem a jelenlegi munkahelyemen. Ezt az ún “kanadai befektetési” időszakot is érdemes belekalkulálni a kezdeti időszakba még akkor is, ha valaki hiányszakmával a “zsebében” érkezik.

Megvan a munkám!! :DDD

Képzeljétek!! Az szavakkal nem lehet leírni, mennyire boldog vagyok, és mennyire rettegek – elég fura így egyszerre. No de a sztori, a kíváncsi olvasóknak.

Emlékeztek még Alex nevű oktatómra a HR Bridging Programról? Munkajogot és sokszinűség menedzsmentet (de fura ez így magyarul, diversity management, na) oktatott nekünk, és a program lezárásakor beszéltünk arról, hogy esetleg szüksége lenne rám. El is látogattam az irodájukba még karácsony előtt, egy nem-interjú beszélgetésre. Ezen egyébként azóta is röhögök, mert tulajdonképpen ez mégis egy interjú volt, de valahogy kevésbé izgultam az elnevezés miatt. Itt átnézte a resumémat, együtt átnéztük a munkakörhöz tartozó feladatokat, és mindketten feltettük a fontos kérdéseinket – ő a tapasztalataimról, én a munkahelyről és munkakörről. Akkor abban maradtunk, hogy akkor tudunk továbblépni, ha a potenciális vevőknél lévő ajánlatok közül 2-3 szerződéssé változik. És nem ígértünk semmit egymásnak.

A január eleji boldog új évet kívánós, és a beszélgetést megköszönős e-mailemre válaszolt, hogy még nincsenek hírek, de további ajánlatok viszont mentek ki, úgyhogy bízunk a legjobbakban. Én bíztam is, meg nem is, és közben aktívan pályáztam, mert egy ilyen bizonytalan ígéretre nem alapozhatok. És ennek így utólag nagyon örülök, mert nyertem vele: interjú-tapasztalatot, telefonos és személyes interjúm is volt; kicsiszoltam az önéletrajzomat, és a végére már találtam egy módszert, amivel kicsit fel tudtam gyorsítani a perszonalizálást. Ez alatt azt értem, hogy minden alkalommal az álláshirdetéshez igazítottam a resumét, kihangsúlyoztam azokat a tapasztalatokat, amikre szükség lehet a munkakörben, és elhelyeztem benne az Applicant Tracking System által vélhetően keresett keresőszavakat is. Mert itt nincsen humán faktor a kiválasztásban, vagyis lassan már emberek sem, megoldja a gép. Több HR-estől hallottam már, hogy “no human left in human resources”.

A networking is egész jól beindult, voltam speed mentoring eseményen egy építőipari cégnél, bejelölgettem a LinkedIn-en mindenkit, akivel interjúztam, beszélgettem coachokkal, és a Human Resources Professional Association (HRPA) éves konferenciája melletti kiállításra is ellátogattam, ahonnan kb 30-40 db névjegykártyával tértem haza. Meg egy csomó reklámajándékkal. Ezért mentem vissza másnap is. :DDD. No meg a kispajtásaimmal bandázni:

543e3462-a582-4e42-b771-c2a11d8dc1488e9542a4-d607-46de-873e-f9d896a67882IMG_0520(1)

IMG_0519(1)IMG_0514(1)

Az utolsó képen a fiatalember túrógombócot fogyaszt – reklám szemfedőben. Az elemlámpát is ő használja, de mi kapcsoljuk ki, miután elaludt ;-).

Vissztérve a fő történtre, ezután pár hétig nem is zaklattam Alexet, mert lekötöttek ezek a tevékenységek. Aztán egyszercsak befutott tőle egy mail, hogy beszéljünk, mert az egyik legnagyobb ajánlatot elfogadta az ügyfél. Akkor éppen egy telefonos interjúra készültem a Toronto Hydronál, ami a megtévesztő neve ellenére a helyi áramszolgáltató. Igen, amikor itt számlákat fizetsz, vagy lakást veszel ki, a “Hydro” az az áram. Azt hiszem azért, mert az áramtermelés jelentős része vízierőművekből származik. A telefonos interjú alapján a TH mást választott, utóbb tudtam is azonosítani, hogy mit ronthattam el. Alex viszont telefonon elmesélte, hogy kb miről szól a projekt, és hogy befutott egy második is, majd rá 3 napra elküldött egy ajánlatot.

Miért írok ajánlatot? Az offer itt a szerződéskötés előtti lépés a kiválasztásban, amikor írásban is megerősíti a munkáltató, hogy alkalmazni kíván, és elküldi a munkaszerződés lényeges feltételeit – pl a fizetést, szabályzatokat, szabadnapok számát, kért munkakezdési időpontot, egyéb juttatásokat, stb. A jelentkezőnek ezután 3-5 munkanapja van átgondolni, hogy elfogadja-e, vagy kíván-e tárgyalni valamelyik feltételről, ami itt szinte elvárás. Én is szerettem volna tárgyalni, és a kis nyaralásunk miatt jeleztem, hogy csak 20-án tudok kezdeni, de ezen a héten még szívesen bemegyek egy beszélgetésre.

Átovastam az elküldött 11 szabályzatot – itt nem viccelnek a jogi kérdésekkel – összegyűjtöttem a kérdéseimet, és szerdán reggel elindultam Mississaugaba. Ja igen, ott van az iroda, úgyhogy ez csak autóval kivitelezhető elfogadható idő alatt, kb 40-50 perc az utazás egy irányban, forgalomtól függően. Azt hittem, időben indulok el, de közben leszakadt egy kis hó, úgyhogy a 9-10 óra közötti megígért érkezésem helyett 10:45-re sikerült abszolválni a dolgot, mert az átlagsebességem – nem viccelek – 28 km/h volt az autópályán. És még halálfélelmem is volt, mert ugyan a mi autónk nem csúszkál a téli gumiknak és a négykerékmeghajtásnak köszönhetően, de a sofőrök egy részének halvány fogalma sincs, milyen felszerelésekkel, és hogyan kell téli körülmények között vezetni. Biztos a migráncsok :-)). Most komolyan, láttam olyat, hogy az idióta keresztben becsúszott a kereszteződésbe a piros lámpánál, majd óvatosan visszatolatott a zebrára a gyalogosok között, és a zöldnél meg elstartolt ezerrel – persze megint nem bírta egyenesben tartani a kocsit. Az emelkedőkön rendszerint nem bírnak felmenni az autók, és csúsznak ki oldalra. ÖÖÖ megint elkalandoztam.

Végigbeszéltük Alex-szel a kérdéseimet, ez nem módosított semmit az írásos részén, de begyűjtöttem néhány szóbeli ígéretet a fizuemelésre, szabadság és munkaidő iránti rugalmasságra vonatkozóan. Kicsit alulfizetve kezdek majd a próbaidő alatt, de még így is többet fizet, mint a Call Center végleges fizuja lett volna. És szépen lassan be tudjuk majd szerezni a hiányzó berendezési és használati tárgyakat, talán eljutok fodrászhoz is. Hahaha, most már pénzem lesz rá, időm nem ;-).

Ezután megmutatta az íróasztalmat, ahol ez várt:

IMG_0539

És egy beüzemelt számítógép, laptop, mailbox, orientációs mappa, előkészített névjegykártya rendelés. Kaptam oktatást a szoftverekhez, kulcsokat az irodához, és dolgoztam is egy kicsit egy ajánlatadási folyamaton. 4-kor el kellett jönnöm, mert egy CKE2 tesztre (ez az első lépés egy Ontarioban elfogadott HR bizonyítvány felé) felkészítő előadásra rohantam Bramptonba.

Ja, a lényeg. A munka HR tanácsadás lesz, egy változásmenedzsment projekten és egy szervezetfejlesztésen fogunk biztosan dolgozni a következő néhány hónapban. Alex több helyen is tanít, ebben a szerepében is kell majd helyettesíteni idővel, és az ajánlat, amin dolgoztam, egy dolgozói elégedettség-felmérés.

Summa summarum, február 20- kezdődik az új kaland. 19-e itt nemzeti ünnep, ezért keddi napra esik a munkakezdés. Drukkoljatok!

Az első igazi állásinterjú

Ez is megvolt.. ezen a gyönyörű (khmmm taknyos, később erősen havazós) hétfő reggelen.

Az ünnepek óta ma először 7 órakor ébredek, készülődés, Márk 45 perces szokásos reggelijének nagy részét is végigkövetem, felkapok valamit, rohanás a before school programba reggel 8ra, hogy legyen időm elkészülni. 8:20ra érek haza, az idegszálaim feszülnek, hogy fogok így elkészülni? Nem veszek szoknyát, lefagynak a virgácsaim. Küzdök a hajammal kb 20 percet, aztán inkább összecsatolom – ma nagyon megmakacsolta magát. 9 előtt 5 perccel beülök a kocsiba, a waze 9:38-at jelez érkezési időnek, majd 9:39-et, majd 9:40-et, ahogy a 401 autópálya felé araszolok. 9:40-re tényleg látom az épületet (mapsen már megkerestem, hogy néz ki). Feltérképezem a parkolást, baszki fizetős, a 2 dolcsis gomb beragadt, az csak egy óra, korán van még, lehet hogy kevés lesz. Nyomkodom a 6 dolláros gombot, az nem mozdul. A 10 dollárost meg lehet nyomni, de 2-es jegyet ad. Baszkibaszkibaszki. Nyugodt vagyok, ellazultam, kezdjük előről. Bankkártya be, ki, 10 dolláros gomb nyomkod ötvenszer. Ad egy 6 dolláros ticketet. Röhög, hát ezt most hogy? Vissza a kocsihoz a jeggyel, qrvára fúj a szél, a kezemet már nem érzem, pedig csak 20m-t sétáltam. Be az épületbe, nézem a regisztert, nincs rajta a cég. Wtf. Telefon nyomkod, ha a házszám 515 és nem 505. A másik épület, pont ugyanilyen, újabb 30m séta, jégkocka vagyok. Itt regiszter sincs, google barátom árulja el, hogy 6. emelet. A recepciós pult üres, körülnézek, leülök az előtérben és tárcsázom a HR-est. Késik, most van a parkolóban, kéri a kis türelmemet, ráérek, felolvadok. Befut, menjek vele. Kicsit izgulok, felkészültem, vajon mit kérdez mindjárt. Másik jelölt ül a váróban, a HR-es az ő türelmét is kéri, és engem kísér be először. Leülünk, hoztam-e önéletrajzot? Hoztam. Akkor kéri. Meséljek magamról. Mesélek. Relevánsan, az álláshoz kapcsolódóan. Ő is mesél a cégről. 10 perc múlva elnézést kér, telefonál egyet. A főnökét hívja, van itt egy jelölt, kéne vele találkoznod, hol vagy? Ja, még nem értél be. 30 perc, ok. Meg tudnám várni? Meg, persze. Akkor bekísér a dolgozói ebédlőbe, ott van tévé (pffffff). Becsukom a két oldalnyi kérdéssel teleírt füzetemet, bután bámulom a híreket. Meg ne kérdezd, hogy mik a mai hírek! Passz. 10 perc múlva befut a csávó akivel a váróban találkoztunk. Ő is a főnökre vár. Milyen állásra jelentkeztél? HR generalist. Fantasztikus, akkor versenytársak vagyunk. Hogy tetszik a cég? Jó, jó, hasonlót csinálok most is, csak itt kevesebb a fizu. Hát igen, az kevés. Hol vagy most? UPS. Jó? Igen, de csak 1 éves szerződésem van, hamarosan lejár. Jön vissza az anyuka szülési szabiról. Aha, sajnálom. Nem gond, sok pályázatot küldök, sokat interjúzom. Ma is lesz még 2 interjúm, úgyhogy sietek. Te, láttad a glassdoor-on milyen rossz értékelése van ennek a cégnek? 5-ös skálán 2,7. Láttam, de minden Call Centerben ez van, a sales rep-ek lehúzzák a céget. Ugyanezek a problémák általában. Nálunk is. Ja, jó.

Jön a HR-es, itt a főnök, mehet előre a csávó? Hát jó, sok sikert. 10p múlva beinteget, neked is sok sikert. Főnök elnézést kér, nem tudta hogy  ma interjúzni fog, de ez most fontos, úgyhogy megszakított 1-2 dolgot. Ülök a főnök előtt, valami spanyol neve van, mi is? Azt mondta a coach-om hogy szólítsam a nevén. De mi a franc a neve? Ha megtenném, hogy bemutatkozom, persze, jól megy, mint egy verset, úgy fújom. Beugrik, hogy lelkesedés, elkezdek nagyon lelkesedni. Csak releváns, CC-s tapasztalatokról beszélek. Kiválasztás, több mint 500 interjú, blablabla. Bólogat. Mit szerettem az elmúlt 5 évben? Mesélek, több cégnél, érdekes sokszínű feladatok, flexibilis (basszuskulcs). Mit értek ez alatt h flexibilis? Aaaaaaammmmmm magam osztom be az időmet, nem mikromenedzselnek, tudom a feladataimat, önálló vagyok. És ha már voltam ilyen flexibilis munkakörben, akkor hogy tudnék újra egy cégnél dolgozni? Jajj nem lenne az gond, eddig is bejártam az irodába, csak 3-4 különböző irodába. Miben kérnék segítséget? Remélem még el tudok tölteni egy kis időd a HR-essel mielőtt távozik, megnézném hogy mit hogy, gondolom a toborzás, fluktuáció a legnagyobb kihívás, és hogy képben legyek, legyen kihez fordulni ha elakadok. Nagyon nyitott vállalat vagyunk, hozzám bármikor lehet jönni, minden nap van meeting, minden hozzám tartozó vezető ott van, mindenki tud mindenről. Great! Mi is a pozíciója, kedves Miguel (heuréka!)? VP (=vice president), az összes menedzser nekem riportál, és még a Jamaikai, Indiai, és Costa Ricai CC is. Van-e kérdésem. Rengeteg, mennyi ideje van. Ja, nekem nem sok, mert lejár a parkolójegyem. Akkor a legfontosabbakat. Szépen válaszolgat, elköszönünk, kikísér. Tényleg, hamar hazaérek? Hamar.

Rossz érzéseim vannak. Nem kellett volna az a flexibilis. Meg párszor kerestem a szavakat. Néha furán nézett. Amikor eszembe jutott, tükröztem. A kommunikációnak több, mint 85%-a testbeszéd. Ha már szóban nem voltam valami jó. De interjú gyakorlásnak kiváló volt. Majd összeírom, tanulok belőle, hasznos. Vezetek, közben ömlenek a telefonra az emailek meg a Whatsapp üzenetek. A Bridging-es csoporttársaim. Mi van, mindenki unatkozik hétfő reggel? Hazaérek, nem hamar. 40 perc. Ebédidő. Sütök egy kis édesburit, tegnapról van sült csirke. Sül a krumpli a sütőben, írok gyorsan Mauricenak (az ACCES-es job developer). Harmadik mondat, csörög a telefon, Maurice. Röhögünk. Mesélek. Aggódom. Nem volt valami jó. Azt sem tudom, hogy nekem tetszik-e. Kicsit messze van. Tömegközlivel egy óra lenne. Szar a bér. Valahol kezdeni kell. Igaz. Szervezetlen volt. A cég? Nem, a HR-es. Hát ő már kifelé. Igen. Miért is? Nem tudja már vállalni az ingázást. 1 évet lehúzott, most már nyílnak ki az ajtók. Ja, igen. Csak 1 év. Megsült a buri, ki a sütőből. Akkor ezért az utolsó kérdés, hamar? Azért hív, mert van itt még valami. Hosszan mondja, megnézzük, messze van, entry level. Azért elküldi, nézzem meg.

OK, akkor ebéd, na végre. Leülök a kaja és gép elé, megnézem az állásleírást, nem tetszik, fogalmazom a levelet, csörög a telefon. Maurice, nagyon röhögünk. Hallod te amikor elkezdek gépelni? Felhívtam őket, megkérdeztem hogy tetszettél-e. Nem tudom mit csináltál velük, el vannak ájulva. Azonnal betettek a short listbe. Szerintem az első helyen vagy. Ma prezentálják a CEOnak, holnapra várható a visszajelzés. Ha igen, és tetszik az ajánlat, készülj rá hogy szerdán kezdeni kell. A HR-es csak január 24-ig van. Addig kell az átadás-átvételt lezongorázni. Tudd, hogy nem kell elfogadnod, csak ha tényleg jó az ajánlat. Sok sikert. Na tessék, hideg ebéd.

A csoporttársból lett barátok gratulálnak. Bizonytalan vagyok, vagy mégsem?

Hétfő este. Dilemmázás.

Lezárult a 7 hetes HR Bridging Program

Gyorsan elszaladt ez a 7 hét, december 18-án zárult le a brigding program tantermi része az ACCES Employment-nél. Sok szempontból intenzív időszak volt: minden nap ingáztam 1,5-2 órát Torontobol Mississaugaba és visssza; napi 8 órában hallgattam és kommunikáltam angolul, amit főleg eleinte nagyon megterhelőnek éreztem; folyamatosan kaptunk a feladatokat; és nem tudtam ezeket a feladatokat nem komolyan venni. A tantermi rész zárult le, de a segítségnyújtás az álláskeresésben csak most indul igazán. Segítséget kapunk egy job developer-től, egy nyelvi coachtól, egy az álláskeresést és a munkahelyi beilleszkedést segítő coachtól, egy networkinget elősegítő connectortól, és ajánlottak 2 további programot is: egy nőknek szóló karrierépítő, és egy szakmai vizsgára felkészítő workshopot. Írok ezekról részletesebben alább.

No de előbb arról, hogy mi minden történt eddig. Az első 2 hétben az álláskeresésre készítettek fel minket, eléggé interaktív módon. Gyakoroltuk pl a 30 másodperces bemutatkozást, ami networking eseményeken ismerkedéshez használható. Jó alapot ad az állásintejún is a “tell me about yourself” kérdéshez is. Az első bemutatkozásaink – összevetve a december 15-i utolsóval – eléggé bénák voltak, nem tartottuk az időt, nem emeltük ki a lényeget, én pl kerestem közben a szavakat, és erre ilyenkor nincs idő. Mostanra eljutottam odáig, hogy ezt álmomból felébresztve is el tudom mondani, és ami még fontosabb, a hogyanra is képes vagyok figyelni, pl. átengedem rajta a lelkesedésemet, önmagamat, mosolygok közben, stb.

Az első héten sokat koncentráltunk a munkahelyi kultúrális elvárásokra is, ami nemcsak az álláskeresésben segít, de a beilleszkedésben is. A magyar munkakultúrához képest is sok a különbség, írok néhány példát.

  1. Small talk: itt nagyon fontos, ezzel jelezzük egymásnak (vagy nem), hogy készen állunk egy hosszabb beszélgetésre. Ismeretlenekkel a “Hello, how are you?” “Good, thanks, what about you?” “Great, thanks” formában zajlik, és ha ez így lejátszódik, akkor mindkét fél jelezte, hogy nyitott a további beszélgetésre most, vagy később. Ha valaki nem válaszol, akkor ne keressük később ;-). Informálisan, tehát ismerősökkel kicsit lazább a szóhasználat “Hi, how you doing?” “Good, and you?” “I’ve been better, thanks” és akkor itt belekérdezhetsz, hogy miért. Ha csak morog valamit az orra alatt, akkor inkább hagyd békén.
  2. Hierarchy: a munkahelyeket általában nagyon szigorúan tartják a hierarchiát. Szigorúan veszik a beszélgetés kezdeményezésében, és a témákban is. Egyébként sem szokás magánéletről kérdezni, de a főnök főnökét kifejezetten durva pl a hétvégi programjairól faggatni. Ő kezdeményezhet ilyen témát, vagy beszélhet róla önként, és felülről lefelé ez nem is udvariatlanság.
  3. Time: az idő pénz, és ezt nagyon komolyan veszik. Nem illik túl hosszú vagy túl sok emailt írni, sem felvetni egy problémát megoldási javaslat nélkül. Ne hívj össze megbeszélést ha nem tudod a célját, és zárd rövidre. Ha találkozót kérsz, találd meg  miért hasznos a másiknak. Ja és kommunikálj célratörően, ne beszélj mellé, ne locsogj. Gyakran hallani, hogy “don’t waste my time”.
  4. Take initiative: azaz légy kezdeményező, önálló, tudd, hogy mi a dolgod. Szorosan kapcsolódik a következő ponthoz.
  5. Hands off management: nem divat errefelé mikromenedzselni a beosztottakat. Feltételezik, hogy tudod a dolgod az első pillanattól. Kérdeztük: honnan tudnám? Benne volt az álláshirdetésben, és kaptál tájékoztatást az interjún. As első munkanapon illik odamenni minden közvetlen kollégádhoz és bemutatkozni személyesen (tehát nem mutat be senki, oldd meg); és a társosztályokhoz is; segítséget kérni hol találod az írott szabályozást és folyamatleírásokat; és az első hétre kezdményezni egy 10-15 perces megbeszélést a főnököddel, ahol prezentálod mit tanultál, mivel fogsz kezdeni és megbeszélitek hogyan kommunikáljatok a jövőben. Ja, és az modanom sem kell, a hands off nem azt jelenti, hogy nincsenek iszonyú magas elvárások. Úgy oldod meg a feladatot, ahogy akarod, de meg kell oldanod. Itt nem kötelező indokolni a felmondást, egyik nap még bent vagy, a következőn könnyen kint találod magad.
  6. Critique: a kanadaiak a munkahelyen (is) udvariasak, ugyanakkor a tetteikkel és a kedves /néha nem kedves szavaikkal is ki tudják fejezni a nemtetszésüket. A “coachok” akikkel eddig találkoztam, nyersen és csomagolás nélkül nyomták a kritikát az arcunkba, csupa jószándékból. Igen, kicsit sem foglalkoztak azzal, hogy befogadhatóvá tegyék a visszajelzéseiket, és ennek a hasznait eddig sem szakmailag, sem emberileg nem sikerült megértenem. Egyben jó jelnek is értékelem ezt: van itt keresnivalóm ;-).

A következő 5 hétben a Sheridan College professzoraitól tanultunk eléggé gyakorlat-orientált szempontból: munkajogot, szakszervezeti jogot, és munkabiztonságot. Ezt nagyon hasznosnak találtam, és egyben teljesen különbözőnek a korábbi ismereteimhez képest, mert a jogi környezet eleve angolszász, ráadásul az elmúlt 10-15 évben átszivárgott az USA-ból az a mentalitás, hogy perrel könyebb megoldani a problémákat. Ezért a HR szakmában sem ritka a felelősségbiztosítás, mert bizony személyesen is kaphat bírságot, aki nem jó döntést hozott.

Bepillantást nyertem a főiskolai oktatási módszertanba is: sok csoportmunka, közös gondolkodás, beszélgetés, prezentáció, alig egy kis frontális oktatás jellemezte a tanárainkat. Nagyon hasznos volt az is, hogy mindegyikük dolgozik/dolgozott a szakmában, amiről beszélt. A Health & Safety oktatónk pl 30 évet húzott le egy aranybányában. Most már nyugdíjas ;-).

A program vége előtt 2 héttel csoportokra osztottuk magunkat, és elkezdtünk dolgozni egy témán, amit december 15-én egy aktív HR-esekből álló panel, és az összes oktatónk előtt prezentáltunk. Hát ezt így jó 2 héttel később is parának értékelem, de nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Abból is sokat tanultunk, hogyan tudunk együtt dolgozni teljesen különböző kultúrákból származó kollégáinkkal. Ez szuper tapasztalás, mert itt Torontoban ez vár ránk a munkahelyen is.

Karácsony előtti héten beszélgettem a nyelvi coach bácsival, akitől valóban használható tanácsokat kaptam, befogadható formában. Mondjuk azt is javasolta, hogy iratkozzak be egy business writing kurzusra, de ezt egyelőre nem tűztem ki célul, majd ha a munkahelyen is úgy érzem hogy hiányzik, akkor elgondolkodom rajta. Megoldható, bármelyik állami egyetemen heti 1 esti elfoglaltságot jelet, néhány hónapos kurzus.

A másik coachtól a frász tört ki: egy próba video interjút csináltunk mindannyian a sparkhire rendszerében, amit ő értékelt. Ez a magát coachnak tituláló nőci arról iskolázott, hogy csináljak valamit a hajammal, mert a szervezetfejlesztők és tanácsadók itt úgy néznek ki, mint a szupermodellek. Azóta is mindenkinek erről ventillálok, bocs kedves kanadai barátaim. A csoporttársaim is nagyon panaszkodtak a stílusára, volt akinek sikerült egy kiadós hasmenést is összehoznia. Készítettem még jegyzeteket arról, hogy miket javasolt még, de azóta sem tudtam belenézni abba a füzetbe, lehet, hogy inkább elégetem :D. Nem ilyen coachinghoz szoktam, lehet, hogy elkényeztetett a coach mentorom Tegyi Enikő?

Kicsit már belekezdtünk a munkába az ACCES job developer munkatársával, Maurice-szal, ő fog személyesen segítséget nyújtani az álláskeresésben, és tanácsot adni pl a szerződés- és bértárgyaláshoz. Az ünnepek miatt csak addig jutottunk, hogy küldött egy álláshirdetést, ahol a kelet-európai háttér előnyt jelenthet, és dolgozik bent ismerősük, meg is pályáztam gyorsan. Én is elküldtem neki 2 céget, ahova pályáztam, és keresni fog hozzájuk kontaktot. Az egyik tanárommal is tárgyaltam egy lehetséges poziról, de ez bizonytalan, mert új projektekhez keres új kollégát, és ahhoz előbb a cégeknek el kell fogadniuk az ajánlatot.

És a további tanulási lehetőségekről: a HRPA (Human Resources Professionals Association) szervezésében olyan vizsgát lehet tenni, ami itt elfogadott szakembernek mutat: CHRP vagy CHRL. Erre készülök, márciusban lesz a következő lehetőség. Az ACCES-nél lesz felkészítő program, még nem tudom milyen időbeosztásom lesz mire odajutok, szerintem egyénileg is fel lehet készülni – megvan hozzá a 600 odalas könyvem :-).

Teszek ide néhány fényképet is a csapatról és tanárainkról a prezentáció napján, és a következő szombati összejövetelünkről a keménymaggal:

IMG_0242(1)

A bizonyítvány átadás, szereplők balról jobbra: Michelle az ACCES Employment programvezetője, Romesh a Health&Safety tanárunk, a bizonyítvány átvevője ;-), Allan a szakszervezeti jog oktatója, Maurice a job developer, Alex a munkajog oktatónk, reménybeli munkáltatóm

IMG_0244(1)

Itt már lelazultunk a prezi után, a selfie szereplői balról jobbra: Kashish India képviseletében, Mariam Afganisztánból, Patricia Mexikóból, a háttérben nyakkendőben Owen Szíriából.

IMG_0246(1)

Itt még benézett Thasi is Nigériából, a háttérben telefont nyomkodnak Swati és Nimmi IndiábólIMG_0248(1)

És az őrültködés folytatódik, újra Owen, mellette Malini barátnőm (India-USA), Kashish, Sidra asszem Pakisztánból, Mariam, Nimmi, és a világos folt a képen 😀

IMG_0253(1)

A keménymaggal másnap tovább buliztunk egy thai étteremben: Akash alias Sky Indiából, Mariam, én, Malini, Patricia, Ife Nigériából, Lina Kínából, és Rele Nigéria-Anglia-Ghana háttérrel.

Összességében szuper élmény volt, és nagyon sokat tanultam. Ajánlom minden HR-esnek aki Torontoban köt ki ;-).