Heti történések

Az előző hétvégénkkel kezdem, mert még arról sem számoltunk be. 3 klassz programunk is volt: 1) visszatértünk a kedvenc tópartunkra egy délelőttre, 2) meglátogattuk a lengyel barátainkat Liberty Villageben, 3) Gáboréknál grilleztünk és végre egy kis felnőtt beszélgetésre is volt lehetőségünk, mert a gyerekek jól eljátszottak. Sajnos ezek közül csak az 1) közben készítettünk képeket, mert Magdáék látogatásakor a kinti eső miatt beszorultunk a szépen berendezett, csöpp kis apartmanjukba. Vasárnap végre egy kis napsütés is volt, tudtunk játszóterezni is. Itt egyébként valami idővákuumba kerültünk, mert teljesen észrevétlenül szaladt el kb 1,5 óra. Szép helyen és jó társaságban gyorsan telik az idő! Annyira, hogy még a telefonok sem kerültek elő, még fényképezésre sem ;-),

 

Hétfőn Márk moziba ment a daycare szervezésében. Még múlt héten szóltak a gondozónők, hogy 2 kirándulás is lesz ezen a héten, örültem is nagyon, mert eddig nem volt ilyesféle programjuk. Az elmúlt 2 héten a változatosságot csak az jelentette, hogy minden nap másik játszótérre mentek, és hetente 2x vizes játszóteret is látogattak, van egy wading pool és egy splash pad is a közelben. A wading poolról már írtunk, ezek kb térdig érő gyerekmedencék, amibe minden reggel friss csapvizet (!!) töltenek, bekeverik egy kis vegyszerrel, és már lehet is játszani. Jéghideg, de a kölkök bírják ;-). A splashpad pedig egy kis szökőkutakkal felszerelt játszóterület, Márknak nagyon tetszik pl azért is, mert gombokat kell nyomni hogy folyjon a víz.

splash pad

Visszatérve a mozira, a Nut job 2-t nézték meg, minden gyerkőc kapott egy popcornt, meg valami édességet is, amit ((szerencsére)) Márk elveszített. Csak csöpögtetve kaptuk az infókat Márktól, hogy mit láttak és mi is történt, de hét végére egyész jól összeállt a sztori ;-). Szóval busszal és metróval mentek odafelé a Yorkdale Cineplexbe (hogy melyik moziba, azt a tájékoztatóról tudom), mindenki megkapta a ropogtatnivalóját, szépen leültek egy sorba, és jól szórakoztak. Visszafelé metróztak és villamosoztak is. Márk élvezte a mesét, fogalmam sincs, mennyit érthetett belőle.

Amióta itt vagyunk, otthon is főleg angol nyelvű meséket néz, mert az airbnb-kben volt Netflix, most meg a youtube-ról szoktunk neki keresgélni. Az oviban ebéd után néznek egy kis mesét, vagyis engedik a gyerekeket választani, hogy aludni szeretnének, csendes tevékenységet folytatni pl lego, vagy mesét nézni. Gondolhatod, hogy nem kell sűrűn cserélni az ágyneműt ;-). Márk elmondása szerint – amiben nem tudom, mennyire bízhatunk – senki sem alszik. Ő tévézni szokott, és közben rajzol, vagy legozik. Nem elég, hogy képernyő, még szimultán tevékenységet is csinál, nem tudom kitől láthatta :D, és kicsit aggódom a fejlődése miatt. Remélem, hogy nem korai ADHD tünet.

Múlt héten késő délutánokra szabadtéri vagy vásárlós programokat szerveztünk, így itthon nem is tévézett már. A délutáni alvás elhagyása azzal jár, hogy késő délután fáradt, és vagy túlpörög, vagy hisztis. Nehezebb vele alkudozni, így hagyok neki választási lehetőségeket, és ha látom, hogy fokozódik a fáradtsága, akkor hazaindulunk, mielőtt kitör a botrány.

Hétfőn este vásárolni mentünk, és olyan fáradt és hisztike volt, hogy legalább 3x megfogadtam, nem csinálom ezt többször vele együtt. Legalábbis, amíg van választásom, és el tudom intézni napközben is.

Kedden Ákos autóvezetésből vizsgázott sikeresen – erről már be is számolt itt – és kivett egy szabadnapot, így elmentünk bóklászni a városba, megebédeltünk az Eaton Centerben (első kép alul) és mi is moziztunk egyet. Az Eaton a legnagyobb bevásárló-központ Torontoban, a belváros szívében, összeköttetésben van a PATH föld alatti sétálóutcával – ez több metróállomást, toronyházakat, 2 bevásárlóközpontot és turistalátványosságokat (CN Tower, Rogers Centre, Ripley) kapcsol össze, összesen 30 km hosszú, így télen is kényelmes séta- és vásárlási lehetőséget nyújt, ha kint tombol is a hóvihar.

 

A moziban a Sötét torony című filmet láttuk, és teljesen véletlenül egy VIP időpontot néztünk ki. Itt a VIP nem azt jelenti, hogy megpróbálsz annyi popcornt, üdítőt, M&Mst és hasonlókat enni, hogy kb egálban legyél a horror belépővel (írom ezt úgy, hogy sosem voltam VIP moziban Mo-n). Hanem a szuperkényelmes fotelok mellé felszolgálás jár, ahol alkoholos italokat is rendelhetsz. Erre nem voltunk felkészülve, ezért csak szorongattuk a kis büfében beszerzett popcornunkat ;-).

Egy kicsit vásároltunk is, mindketten beszereztünk az őszi (késő nyári??) napokra vízálló lábbeliket, most még éppen elcsíptünk egy kis leértékelést. Délután együtt vettük át Márkot, és beültünk a közeli frozen yoghurt üzletbe fagyizni és játszani. Igen, játszani, mert rengeteg társasjáték közül lehet választani, kisebbeknek és nagyobbaknak való is van. A fagyikészítés is vicces, mert magadnak töltöd ki a különböző ízű csavaros fagyit bármekkora mennyiségben, aztán választhatsz a tetejére a kb 40féle szórást – mogyit, zizit, csokit, még több csokit, gyümölcsöt, stb – és a végén a súlya alapján fizetsz az egészért.

Szerdán délelőtt hoztam haza Márk ágyikóját, nagyon örültünk neki mindannyian. Olyan jó kedvem kerekedett, hogy még 1 állást is megpályáztam ;-). Egyelőre a részmunkaidőseket böngészem, mert fogalmam sincs, hogy Márk mikortl mehet majd a before & after school programra, és ha várólistára kerül, akkor 9-15 között lesz csak az oviban. Part-time-ból nincs valami sok az érdeklődési körömben, de azért nézegetem. Ez egy kutató típusú kormányzati munka volt, az egészségügyi rendszer fejlesztését célozza a betegek komolyabb bevonásával – pl mozgásra biztatás, és hasonló programok után kellene kutatni és kidolgozni. Ez biztonságos választásnak tűnt, mert elsősorban olvasás és írás a feladat, ami fejleszti az angolomat, de kevésbé mélyvíz, mint amit Ákos csinált. Ja, és home office, ami szintén nagy előny, hiszen rengeteg időt lehet megtakarítani azzal, h nem utazgatok. Az viszont érdekes élmény volt, hogy a délután kb 3,5 órája alatt nem tudtam összehozni egy olyan pályázatot, amit erősnek gondolnék. Azért elküldtem, mert aznap délután volt a határidő. A következő hasonló már kidolgozottabb lesz ;-).

Délután beugrottunk a helyi 1 Eurós boltba, amit itt Dollaramanak hívnak. Poncho jellegű törölközőt kerestem Márknak, mert kedden este mondta nekem hogy: “anya a wading poolhoz tegyél be nekem még egy törölközőt, amit magamra veszek, és a másikkal meg megtörölközöm”. Kicsit kérdezgettem, és szerintem egy fürdőköpenyre vagy ponchora gondolt, a többieknek ilyen lehet. Ilyet nem kaptunk ott, de vettem kicsit gyengébb, de nagyon olcsó fém vállfákat (10 db 2 dolcsi, a kijijin a legjobb ár 20 db-ért 15 CAD), sütőtálcát a zabkekszhez amit már kb 2 hete tervezünk  megsütni (update: 08.19én elkészült), kirakót, mert a gyereknek mindig kell valami ;-). Játszóterezni is maradt időnk, Márk nagyon jól elszórakozott a gyerekekkel: fogócskáztak egy kislánnyal, játszottak a homokozóban, és az eddigi legmeredekebb csúszdát is kipróbálta minden irányból. Kicsit paráztam, amikor elkezdett rá felfelé mászni, de ügyesen vette az akadályt, és az 5-12 éveseknek való mászókán is ügyeskedett. Persze, hogy akkor akar a játszótéri mosdóban pisilni, amikor 2 termetes zacskóval vagyunk, na megoldottuk ezt is. Ákos meg munka után elment átvenni egy reluxát, amit 5 dollárért lőttem a kijijin. Az Ikeából 2×40 lett volna, úgyhogy jó üzletnek tűnt.

Csütörtökön az IKEA felé vettem az irányt, visszavittem néhány apróságot, amit nem használtunk fel. Pl a nappaliba végül nem szereltünk fel karnist, ha már van reluxánk. Van, de felszerelni még nem tudtuk, mert még nem jutottunk el a Home Depotba felfüggesztésért. Ha már ott voltam, akkor megúsztam az aznapi főzést is :D, svéd húsgolyót választottam yummi. Előttem egy kínai család állt, és nagyon kis élelmesek voltak: nem 2 db felnőtt húsgolyót rendeltek, hanem 4 gyerekmenüt 2 felnőttnek. Ugyanúgy 8 db húsgolyó van rajta, szerintem kb a 2 kis köret is kijön egy felnőtt adag, és fejenként megtakarítottak 2 CAD-ot. Valahogy én nem szeretném magamévá tenni ezt a gondolkodásmódot, pedig itt valóban drága az élet.

Nem bírtam ki és vettem néhány apróságot is: pl ruhaszárító állványt, mert úgy tűnik, ennek a használatát nem kerülhetjük el teljesen a szárítógéppel. 4 db helyes kis növényt, fiókba való rendezőt az apróságoknak a gardróbba. Hazafelé pedig pont útbaesett egy luxemburgi származású lányka, ki épp visszaköltözik Európába, és vettem tőle tányérokat, serpenyőket, üvegtálat, és kaptam néhány társasjátékot is. Jól elfáradtam (és kiköltekeztem) estére, de azért még játszóztunk egy kicsit Márkkal.

A játszóról jutott eszembe, hogy Márk még a High Park játszótéren rászokott, hogy együtt csúszik le több gyerekkel a csúszdán, vagy ha már valaki ül az alján, akkor is rácsúszik, és közben kacgnak. Nos, az itteni közeli játszón is kipróbálta ezt az összecsúszós módszert egy szegény kis 1,5 évessel, és csúnyán összekoccant a fejük. Rohanok oda, felkapom a síró gyerekemet, közben a másik anyuka is a sajátját, kérdezem az anyukát, hogy jól van-e a kisfiú, mondja hogy igen, rendben lesz. Mondom hogy “sorry about that”, és azt bírta válaszolni, hogy “I didn’t pay attention either” tehát, hogy ő sem figyelt arra, mi történik. Nem akartam elkezdeni magyarázni, hogy nem ezért kértem bocsánatot.. a játszótér arra van, hogy szabadon próbálkozzanak, nem fogom árnyékként lesni a gyerek minden lépését, főleg ha már nem igényli. Ha viszont fájdalmat okoz másnak, akkor ott termek bocsánatot kérni és felelősséget vállalni helyette. Mondjuk lehet hogy 1,5 éves gyerekkel még én sem így gondolkodtam, ezt már nem tudom felidézni.

Pénteken is volt program a daycareben, méghozzá bowling! Márk az óvónénije szerint őstehetség, több kört is megnyert. Erről most mesélt is, pl először kicsi cipőt próbáltak rá – gondolom mert a lábán lévő cipőn csak európai számozás volt – és csak a második lett jó. És hogy nem lendítették a golyót, hanem feltették egy állványra, és onnan gurult le. Kisebb golyókkal játszottak, mint a felnőtt méret, és busszal mentek oda-vissza.

Nekem meg volt még egy élményem a villamosokkal. Az előző lakóhelyünkön kizárólag kedves villamosvezetőkkel találkoztunk, és itt is a legtöbb nagyon előzékeny, de van néhány vadállat is. A múltkor pl az egyik annyira rohant, hogy nem bírta kivárni, amíg leszállnak az utasok, ráfeküdt a csengőre. És az is gyakrabban fordul elő, hogy “nem veszik észre” hogy a villamoshoz sietsz, és csak átszáguldanak a megállón. Ez történt az első villamossal pénteken is, amikor a délelőtti bevásárlás után Ákoshoz indultam egy közös ebédre. Ketten ültek a megállóban kutyákkal, és még hárman siettünk a zebra felől, hogy felszálljunk. A villamos meg full gázzal hajtott át a megállón, mintha mind üvegből lettünk volna. A következőre sikerült felszállnunk, de a Presto kártyámat nem fogadta el az automata. Ezt úgy képzeljétek el, mint egy feltöltőkártyát, rátöltesz pénzt, minden utazásnál lehúzod a kártyát. Ha lefogyott róla a pénz, azt onnan tudod meg, hogy nem tudsz vele utazni. Velem is ezt történt – a kártyám jelzett, megpróbáltam még egyszer, nem sikerült, és gyorsan leugrottam ijedtemben. A megállóban ücsörögve próbáltam a mobilomról feltölteni, de persze nem emlékeztem a bejelentkezési adataimra. Feltöltő automata csak a metróállomásokon van, én meg 5 megállónyira voltam onnan. Cserébe siettem, ezért felszálltam a következő villamosra. Megint kipróbáltam a kártyát, de ismét elutasított. Gyorsan megnéztem a pénztárcámban, de nem volt elég apróm – így is ki lehet fizetni az utazást, apróval a vezetőnek, de papírpénzt nem fogad el. Elkeseredetten leültem, hogy ha megbüntetnek most akkor az én hülyeségem volt, de a metróállomáson azonnal megyek az automatához feltölteni a kártyát. Szállnék le a megállónál, a vezető becsukja előttem az ajtót. Átugrom a másik ajtóhoz, azt is becsukja. Az volt a mákom, hogy többen szálltunk le, így 2 utas között sikerült lejutnom. Biztos rapportra akart rendelni magához ;-). Persze igaza volt, csak utólag fizettem ezért az útért, és nem tudhatta, hogy azonnal rohanok feltölteni a kártyát, majd bemegyek vele a metróba – így nem károsítottam meg a TTC-t, mert az átszállásnál nem kell újra fizetni. Gyereknek éreztem magam, akit sarokba akarnak állítani.

Az ebéd kárpótolt ;-). Erről meg az a mese jutott eszembe, hogy képzeljétek, ülünk Ákossal a kedvenc ebédelőhelyén, és csak mi eszünk meleg ételt. A helyiek szendvicset, vagy salátát tolnak ebédre. Miközben ott gőzölög a legalább 3féle normális ebéd a pultban. Na jó, túloztam, biztos más is eszik ilyet, különben nem főznék meg minden nap, de milyen fura ez?  A vacsi a fő étkezés, és hogy ennek ellenére fittek maradjanak,  mindenki fut a parkban, páran elég érdekes technikával, vagy látszik rajta, hogy na neki aztán egyáltalán nem kéne futnia, mert pl súlyos gerincbeteg. Egy futáshoz illő képpel zárom:

img_2184

Használtcikk-vadászat, sokadik fejezet

Most már minden egyben van ahhoz, hogy megvegyük a háztartásunkból hiányzó bútorokat és használati tárgyakat. Van szállítóeszköz, hitelkártya 😀 és emberi erőforrás, a személyemben. Tehát rendszeresen felkocogok a kijijire (helyi jófogás) és a facebook sell and trade csoportokba, és keresem a listánkon lévő tételeket elérhető távolságban.

A legújabb beszerzésem Márk ágyikója, ami nem tűnt könnyű projektnek, mert a matracát már megvettem újonnan az Ikeában, és ahhoz a mérethez nem minden ágy illik. Sőt, leginkább csak az Ikeás ágyak illenek. Keresgélés közben azon gondolkodtam, hogy itt a babaágy után rögtön egy felnőtt méretű ágyat kaphatnak a gyerekek? Valahogy nem voltak kisebbek, csak a kéksárga áruházban.

ágyikók

Az Ikeában kevés típus tetszett, az emeletes ágyat kizártuk, mert Márk még kicsi ahhoz, hogy álmában fent maradjon és reggel egyedül lemásszon. Ezek a kihúzhatósok (alsó sor) pedig inkább rácsos ágynak néz ki a magas fejtámlájukkal és lábrészükkel.

ágyikók_8_12

Legjobban ezek a 8-12 éveseknek valók tetszettek, mert praktikus lehet a beépített fiókos tároló, de sajna nem stimmel hozzá méretben a matrac.

Kizárásos alapon a Sniglar maradt (felső képen a felső sorban a 2.), erre a névre kezdtem rákeresgéni a kijijin. Vasárnap este találtam is 2 eladót, az egyiket matraccal együtt árulták, a másikat anélkül. Mindkettőnek írtam inmailt (kevesen teszik ki a telefonszámukat), és egyikük még aznap válaszolt, hogy matrac nélkül is vihetem. Örültem, mert nagyon jó árat ajánlott, és közelebb is volt, mint a másik hirdető – aki azóta sem jelentkezett.

Hétfő reggel a megbeszélt címre siettem, és nem is kellett felmennem a toronyház akárhányadik emeletére, mert az eladó szülei, egy kedves idős kínai házaspár lehozta nekem az autóhoz a keretet és az ágyrácsot. Egy kukkot sem beszéltek angolul, de kézzel-lábbal megértettük egymást, még segítettek is biztonságosan elhelyezni az autóban a keretet. Ez volt az átvételi helyszín, és ilyen klasszul befért a 165 cm hosszú ágy:

Könnyű darab, mert egyedül is fel tudtam hozni a lakásba, íme a végeredmény:

IMG_9990

Márknak mondtam délután mikor érte mentem a daycare-be, hogy otthon várja egy meglepetés. Izgatottan lép a lakásba, “anya hol van a meglepetés?”, mondom a szobájában. Bemegy, és kiabál, “anya, képzeld van ágyam!” Képzelem 😉

Kicsit már otthonosabban

Igaziból csak akkor akartam újabb képeket posztolni a lakásunkról, amikor már úgy érzem, készen van. Most mégis változtatok ezen az elgondoláson, mert szerintem 1) máris látszik a fejlődés, 2) nem csak mindig a pompát meg a csillogást szeretném láttatni, igenis nehéz egy teljesen üres lakást újra felszerelni. De nem lehetetlen, vagyis lehetetlen nem létezik ;-).

Márk szobájában már a dobozok mélyéről is előásva, és elérhető az összes játék, hozzátéve a bőrőndben érkezett és már itt beszerzett darabokat. Az IKEA-ból vettünk neki egy 160 cm-es “nagyfiús” matracot és egy nagy játszószőnyeget, és karnis-függöny szettet, ezek a hét elején fel is kerültek, így már csak 6:30kor ébred reggel :D.

Beszerzésre vár még maga az ágy leesésgátlóval (mert rendszeresen a matrac mellett találjuk meg, ahova már el is helyeztünk egy vastag pokrócot), és egy polc, ahova a játékait és a könyveit tudjuk felpakolni. Akkor már kevésbé fog táborinak kinézni ;-). Nagy gardróbja van, ahova a ruhái bőven elférnek, így most egyelőre mást nem tervezünk ide. Ja, dehogynem, kinéztem klassz falmatricákat egyenesen Kínából, kb 10 dolcsiért ingyenes szállítással. Szerintem látványban nagyot dob majd a szobán, és állítólag nem teszi tönkre a falat. I’m curious.

IMG_9873

A konyhánk számomra a hűtőmágnesekkel vált igazán otthonossá. A konyha-felszerelések és a gépek is hiányosak, ezekért is szaladgálni fogok a következő 1-2 hétben. Keresem majd a jó állapotú használt gépeket, de lesz, amiből érdemes újat venni pl az itt használtan vett szendvicssütő már el is engedte a leszorító fülét. A 20 CAD-os mikró viszont sztár.

IMG_9871

A fürdőben Ákos kicserélte a zuhanyt gégecsövesre, mert a fix fali nem igazán felelt meg nekünk. Azt sem könnyű megszokni, hogy a víznek csak a hőmérséklete állítható, a mennyisége nem. Okos találmány viszont a zuhanycsőre szerelhető polc, mert a falfúrást próbáljuk elkerülni. A fürdőszobából még nagyon hiányzik egy polc, ahova felkerülhet az összes kozmetikai holmink, és a törölközőknek is lenne helye. Kinéztem a kéksárgában (Fati után szabadon megnevezve) egy WC fölé állíthatót, ami mérete szerint pont befér. Mondjuk azt a 80 CADot kicsit sajnálom erre, de nem valószínű hogy ilyen találok használtan, és higiéniai szempontok is eszembe jutottak. Vagy túl sokat látok mostanában egy 4 évest a fürdőszobában?

Vicces elmesélni, hogy a barkácsboltba én járok, mert Márk ovijával szembeni utcában pont van egy. A múltkor pl csavarokat akartam venni, Ákos gondosan felírta nekem a méreteket mm-ben, de csak a boltban döbbentem rá, hogy ott minden méret inchben van megadva. Öööööö. Nem elég, hogy fogalmam sincs, hogy mondják a tiplit angolul, még ez is. Szerencsére a boltos pasi segített átszámolni, és végtelenül türelmes volt az összes többi bénázásommal is. Megvásároltam, nagy büszkén hazahoztam. Itthon Ákos nézegeti, és kérdezi tőlem: csavarhúzót is vettél ehhez? Miért? Hát mert négyzet alakú csavarhúzóm nincs. Egy ilyen van a fején: ¤. És nem, nem olyan, amibe keresztbe beilleszthető a csillag.

Tényleg ha már itt járunk, a többi angol nyelvterületen hogy hívják a fürdőszobát? Itt  washroom, összehasonlításul az USA-ban bathroom vagy restroom. Ausztrália? Anglia? Írjátok meg világjáró ismerőseink 😉

Jaaa, és fürdőről még annyit, hogy a villanyszerelőknek nem sikerült itt konnektort elhelyezni, ezért kénytelenek vagyunk a fogkefénket a hálóban tölteni. A házinéninek még a nyakára fogunk járni emiatt (is).

A mi hálószobánkkal az van, hogy egyelőre említésre sem érdemes. A wayfair webáruházból megrendelt és augusztus 1-jére ígért, egyébként a többihez képest gyanúsan ocsó matracunk még nem érkezett meg. Ezért egyelőre a kanapé matracát teszteljük, hogy valóban kényelmes-e 2 felnőttnek :D. Eddig rendben van, kivéve, hogy a kanapénak most csak a váza áll a nappaliban, ami nem túl kényelmes.

Amint kezemben lesz az autónk, vásárolok még egy pakolásra is alkalmas tv-állványt, 2 éjjeliszekrényt, valami komódot a hálóba, könyvek tárolására is alkalmas polcot, talán egy kisebb íróasztalt is. És még tudnék álmodozni, de csak szépen sorban. Mindenesetre nyitott vagyok olcsó és/vagy 2 bal kézzel is elkészíthető praktikus ötletekre, amiktől otthonosabb lesz a lakásunk. Jöhet minden csatornán.

A végére a mai környéket felfedező sétánkról teszek ide pár képet. Találtunk egy kis erdőt gyalogosan elérhető távolságban, a fák mögött pedig egy toronyház sziluettje látszik:

Második, akarom mondani harmadik költözés

Ezen a hétvégén költöztünk át a mostantól legalább 1 évig ‘végleges’ lakásunkba. Vártuk már ezt a napot, mert végre lesz egy hely, amit magunkénak érezhetünk. Üröm is vegyül az örömbe, mert az Indian Road környékét nehéz szívvel hagytuk el. A lakás és a környék azért nőtt a szívünkhöz, mert akármerre indultunk gyalog, 5 perc alatt klassz helyre érkeztünk: az Ontario tó partjára, a High Parkba, vagy a Roncesvalles-re, ahol cuki kis boltok, éttermek és kelet-európai hangulat fogadott minket.

No de hogy az új lakásunk szépségeiről is írjak: tágas szobák, normális belmagasság, gyönyörű és csendes környék, 10 perc sétával vagy 5 perc villamosozással elérhető metró.

A költözést eredetileg egy rövid átpakolásnak gondoltuk, de végül a vasárnap egész napunk ráment.

Szombaton ugyanis kihasználtuk a tó közelségét és a jó időt a tóparti Gus Ryde medence felé indultunk, és kb 40 percet áztunk is benne, mielőtt Márknak teljesen lila lett a szája. Mivel a napocska nem sütött elég melegen, a zuhanyzóban állítottuk helyre a hőháztartását, vagyis minek beszélek többes számban? Ezt Ákos csinálta a férfi öltözőben, ahol a fiúk fürödtek és öltöztek. Elfáradva és éhesen mentünk haza, szerencsére az ebédet már előkészítettük szombat reggel.

Ebéd után Márk aludt egy órácskát, utána elszaladtunk átvenni egy konyhai “szigetet”, amit  elsősorban a mikró tárolására néztem ki. Azóta kiderült, hogy szép és sokoldalú darab, tárolónak is kiváló, kerekeken gurul, és sikerült lealkudnom 75 CAD-ra az árát. A hölgy, aki a Kijijin árulta a szekrényt, éppen költözésben volt, és más eladó darabjai is voltak. A kanapét nem vállaltuk be, de kiválasztottunk még egy 42″-os Panasonic tévét, amihez kaptunk egy Apple box-ot és egy HDMI kábelt is 100 CAD-ért. Az apple box a smart TV funkciókat helyettesíti, mert ez a tévé még nem a smart családból való, így viszont lehet vele Youtube-ot vagy más internetes oldalakat is nézegetni.

A szombat délutánunk így el is szaladt, mert nem hagyhattuk mindezt a kocsiban, autózhattunk be a belvárosba az új kéglibe. Sajnos nem tudtunk délutánra kimenni a tópartra, ahogy terveztük ;-(. Viszont a helyére került a tálaló és a TV is.

IMG_9845

És a terveink ellenére vasárnap délelőtt sem az Ontario tó melletti játszótéren bandáztunk Márkkal. Ugyanis amikor szombat délután a tévét cipeltük fel a csajszi lakásában a pincéből, sikerült egy kisízületi tok becsípődést összegyűjtenem deréktájon, így azóta kényszerpihenőn vagyok és a mozgásom alapján simán lassú járműnek lehetne minősíteni. Egyelőre annyira fáj, hogy nem tudok jógával segíteni, csak izomlazítókkal és fekvéssel, de alig várom, hogy végre személyesen is gyakorolhassam a gerincterápiás kurzusokon tanultakat (eddig csak jógás tanítványokon és családtagokon gyakoroltam, már aki hagyta :D).

Vasárnap délelőttre rendelte Ákos a BELL internet szolgáltató embereit, hogy legyen netünk az új helyen is, és ezért ő már reggel 7kor elindult egy kevés cuccal. Mi otthon lassan és kényelmesen (khmmm muszájból) pakolásztunk Márkkal. És szó szerint, ő is pakolt, csak arra kellett figyelnem, hogy egyszerre csak egy lépést mondjak el a teendőiből. Teljesen egyedül csomagolta el a játékait, és az összes cipőt (a mieinket isÖ.

Ákos azzal jött haza, hogy ebédeljünk a Roncin, amit így képzeljetek el:

Úgyhogy ettünk valamit, aztán desszertnek beszereztünk egy kis cheesecaket a lengyel boltból, ezek után már kellett egy kis csendespihenő. Délután 4 körül indultunk át a kis bérleményünkbe teli kocsival. És az “előtte” állapot képei:

Most kedd délután van, és már sokkal otthonosabban néz ki a lakás, de még mindig matracon alszunk, a szekrények felújítás alatt állnak, úgyhogy nem tudtunk teljesen kipakolni. Még nem tökéletes, indulok is a barkácsboltba ;-).

Márk napjai a táborban

Talán kíváncsiak vagytok, ezért azzal kezdem, hogy is került a táborba? Két fő oka van annak, hogy kerestem neki tábort. Egyrészt arra gondoltam, talán Márknak is könnyebb egy lazább átmenet a szeptemberi Junior Kindergarden (itt röviden JK) kezdés előtt, ha angolul beszélő gyerekek és felnőttek között van kötetlenebb menetrenddel, és mi is bele tudunk rázódni az új helyzetbe. Új, mert pl a gyerekek itt nem kapnak ebédet az oviban, azt otthonról kell vinni. A bevitt ebédet a nevelők nem tehetik a hűtőbe, és nem melegíthetik meg – tehát hőtárolós edényben áll délig. Első körben ilyeneket sikerült beszereznem: egy hőtárolós táska, kis termosz levesnek vagy egy adag főétel is belefér, és uzsonnás dobozok.

És abból a szempontból is új a helyzet, hogy Márknak a bölcsihez képest elég nagyot kell ugrania önállóságban. Nemcsak az egyedül öltözést várják el, de azt is, hogy a gyermek emlékezzen pl az iskola utáni programjaira. Vagy hogy a ebédidőben a fél óra játékidő után visszatérjen a terembe ebédelni. Nekem ez most egy kicsit lehetetlennek hangzik, mert még a napokat sem érti, és teljesen a jelenben él.

És iskolát írtam, nem véletlenül: kb 9:30 – 15 között a 4 éves JK korú gyerekek játékos foglalkozásokon vesznek részt, és már az első ovis év végére ismernek néhány betűt. Azt a logikát találtam ebben, hogy az angol nyelvben a betűzést sokkal nehezebb megtanulni, gyakorlatilag szóképekben tanulnak írni-olvasni.

A táborba küldés másik oka az a rádöbbenésem volt, hogy nem tudok Márkkal az oldalamon jogosítványt szerezni. Egy szombati napon 2x is megpróbáltam bejutni a Drive Test Centerbe, de 40-50 emberből álló sor kígyózott. A jogsira pedig szükség lesz, ha szeretnénk autót venni, vagy akár csak vezetni augusztus 6 után, a nemzetközi jogsinkat ugyanis csak 2 hónapig fogadják el itt.

Kétféle tábort is kipróbálunk a nyáron, az elsőt ezen a héten, a másodikat augusztusban az új lakcímünkhöz közel. A mostani a Garden Avenue Junior Public School által szervezett program, amit teljesen véletlenül fedeztem fel egy játszótér-látogatás során. Márkot privát szervezésű táborokba nem vették volna fel, mert a 4 év alatti gyerekehez külön ún early childhood educator személyzet kell, de itt simán betették a JK csoportba. A második pedig a St. Alphonsus Child Care Centerben lesz, itt 18 hónapos kortól fogadnak gyerekeket egész évben, és Márk a 3-4 év közöttiek csoportjába kerül. Nagy megkönnyebbülés, hogy ezen a helyen meleg ebédet is biztosítanak a gyerekeknek.

Az első két nap élményeiről csak korlátozott információink vannak, mert Márk csak keveset mesél arról, hogy mi történt. Én meg csak 2*5 percet töltök ott reggel és délután, és a nevelők általában a “we had a good day” vagy “we had so much fun” mondatokkal rendezik le az érdeklődésemet ;-). Ha célzottan kérdezek, pl hogy volt-e nyelvi probléma, akkor kicsit többet is mondanak, pl megtudtam hogy Márk nagyon jól ért és kommunikál kézzel-lábbal és általában követi a csoporttagokat a játékban. Egyelőre senkinek sem jegyezte meg a nevét, a pedagógusoknak sem. Reggelente 2-3 hölggyel szoktam találkozni, ilyenkor még összevont csoport van, a JK és a Senior Kindergarden csoport együtt. Biztosan Márk csoportjához tartozik egy Timya nevű nagyon helyes, nagypocakos várandós tanárnéni. Van még egy fiatal ukrán származású pedagógus is, aki mesélte hogy a kislánys fél éve ment oviba és egy kukkot sem beszélt angolul, most pedig már nagyon szépen beszél és ért mindent.

Délután pedig 2 férfi tanárral vannak, az egyikük neve Michael (nekem bemutatkoztak, de nem sikerült megjegyeznem mindkettőjüket :D). A szomszéd SK csoportban egy szintén férfi pedagógus, Sahyd beszél néhány szót magyarul, magyar családokkal lakik egy házban és a gyerekek tanítgatják. Ő mesélte, hogy Márk nagyon meglepődött, amikor megállt mellette és kérdezte tőle hogy “Szia, hogy vagy?”. Minden napra van valami programjuk, ez a mostani hét:

img_9813-e1501079676920.jpg

Hétfőn játszottak a teremben és az udvaron – klassz játszótér, homokozó és füves terület is van -, a team building a tornateremben volt, és az egyik tanár bohócnak öltözött. Csak Márk vitt magával meleg ebédet, az összes többi gyerkőc szendvicset evett Márk elmondása szerint. Én reggel nem tudtam végigjárni vele a szobákat, mert rögtön beszaladt játszani, de feltalálta magát pl a mosdóhasználattal, délután büszkén mutogatta hogy mi hol van. És tanult új kifejezést: “No problem”. Ezen nem csodálkoztunk, mert nagyon gyakran használják a hétköznapokben, felváltva a “no worries”-zel.

Tegnap egy játszóházban voltak, amiről annyit tudtunk meg, hogy volt csúszda, másmilyen volt mint a magyar játszóházak, sárga iskolabusszal mentek, és a buszon nem találta a kulacsát, pedig szomjas volt. Próbáltuk tanítgatni hogy mit mondjon amikor szomjas, de azt mondta hogy a “water” és az “I am thirsty” is nehéz. És gondolkodtunk, hogy vajon az önállóság-tréning része-e, hogy a kulacsot maguk teszik el a közös kosárba vagy a táskájukba?

És még egy dolog: itt az óvodában nem alszanak a gyerekek délután, ezt Márk eddig elég jól viseli. Kicsit korábban fektetjük este, könnyebben elalszik és reggel is tovább alszik. A képen az első nap végi beszámoló közben kaptam el, a végén a videón pedig mesél is ;-).

IMG_9799

Mission impossible – pipa!

Előre látható volt, hogy ezt a szombatot egy kicsit túlterveztem, és nem számoltam a még közbejövő akadályokkal. Most arról írok, mit terveztük és vittük véghez július 22-én szombaton.

De előbb egy kis előzmény:

A hét közepén azt a jelzést kaptuk Natalie-tól a házkezelőtől, hogy elkészült a lakásunk, és mehetünk aláírni a bérleti szerződést. És mivel megkapjuk a kulcsokat, már vihetünk is be kisebb-nagyobb holmikat.

Az üres lakás teljes felszerelésére nincs sok időnk, mert a végleges beköltözést július 29-re tervezzük. Pénteken már jártunk Márkkal az IKEA-ban és elkezdtük a bevásárlást. No meg a játszóházban is töltött 1 órát, és utána ebédeltünk is – mármint én, mert Márk kb 2 falat után rohant a képen látható játékokhoz és gyerekekhez játszani. Inni legalább hajandó volt, mert a szívószálas dobozos üdítő a többi gyerkőc szájából is lógott :D. Vicces volt látni a tányérral a gyerekek után szaladgáló szülőket és nagyszülőket. Bevallom, én is megpróbáltam, nem sok sikerrel.

Hetek óta a napi rutinom része, hogy nézegetem a helyi buy&sell csoportokat a facen és a bútorokat a kijiji.ca-n (ez a helyi jófogás). A régebben itt élő ismerősöktől ugyanis azt a tippet kaptuk, hogy inkább használt bútorokkal szerelkezzünk fel, mert jó áron lehet megkapni jobb minőségű homikat.

A héten találtam is egy étkezőasztal-szék szettet és egy kanapét is. Megbeszéltük Ákossal, hogy szervezzem le szombatra az átvételt, mert úgyis mennünk kell a szerződés aláírás miatt a lakásba. Ez volt a terv:

6:20 ébresztő, szükségünk van 1 órára hogy elkészüljünk reggel
7:30 indulás a bérelt teherautóért (U-Haul)
8:00 teherautó átvétel (internetes rendeléssel előkészítve, a telefonos applikációval lehet átvenni a helyszínen) a kanapé átvételi helyhez legközelebbi átvevőhelyen
8:30 kanapé átvétel
9:00-9:30 érkezés az új lakásunkba, kanapét felvisszük, aláírjuk a szerződést, megkapjuk a kulcsokat
10:00-10:30 étkezőasztal átvétel North Yorkban
11:00 visszaérünk az étkezőasztallal, felvisszük
12:00 U-Haul leadás

Nem pont így lett. Az 5 percesre tervezett autó-átvételi folyamat 60 percesre sikerült. Gyorsan megtaláltuk az autót a parkolóban, nyitva voltak az ajtók. Az app csak 8:00-kor engedte elkezdeni a folyamatot, amiben megkérdezték, hogy 1. megtaláltuk-e az autót? Igen. 2. Tiszta-e az autó? Tiszta volt. 3. Készítsek egy képet az autóról. OK, feltöltés (csiga..). 4. Készítsek magamról egy selfiet. ?? OK, feltöltés. 5. Fotózzam le a jogosítványomat. Lefotóztam, bár itt volt egy kis para, mert helyi ugye még nincs, az internetes rendszerben meg lenyíló ablakból kellett kiválasztani a kiállítás helyét, és csak USA és Kanada államok között lehetett választani. Beírtam Virginiát, olyanom tényleg volt már, kb 17 éve. No de ha ezt most összevetik egy igazi virginiaival, az bukta. És itt várakozás következett. Aztán a rendszer jelezte, hogy Vanessa nézi a fotókat. 4/2. Készítsek magamról még1 selfiet. OK, próbáltam hasonlítani a jogosítvány-képemre, de ez egészen lehetetlen, mert az egy túlvilágított, besült fotó. 5/2. Készítsek még1 képet a jogosítványomról. 5/3. Készítsek képet a jogosítványomról, amin az egész kártya látszik. Kb ekkor volt 8:25, és Ákos elkezdett telefonálni az ügyfélszolgálatnak. Akik nem tudtak semmit mondani, hogy hol akadt el a folyamat, de az egész világról származó jogosítványokat elfogadják, tehát nem ezen. Mondtam hogy hagyjuk a fenébe, majd találok másik kanapét meg étkezőt. Nem, mondta Ákos, 9-kor nyit ez az üzlet, akik intéznek autó átvételt, max megvárjuk őket és átvesszük úgy. OK.

Közben én is telefonáltam, a 8:30-as megbeszélt időpontunk miatt, hogy lehet-e később. “Sure, no problem”. Megnézem jobban az üzlet nyitvatartás tábláját, szombaton 11-kor nyitnak. Great.

Még egyszer előről kezdtem a nyomkodást, és újra Vanessára vártam, aki végül 8:45-kor bedobta a 5/4. Készíts fotót egy másik igazolványodról kérdést. Útlevél persze nem volt nálam, így a nemzetközi jogsimat fotóztam le, abban tényleg én vagyok a képen :D. És ezt végül újabb 10p várakozás után elfogadta.

6. Mennyi üzemanyag van benne? Félig volt, bejelöltem. 7. Mennyi km van a napi számlálóban? Beírtam. Készítsek fotót a 6. és 7. pontról, feltöltés csigatempóban.

8. Az autó kulcsát a vezetőülés alatt találod. Miiiii? Elvihettük volna az autót reggel 8kor és nyomkodhattuk volna útközben?? (Na nem, mert azt ugye itt sem szabad. Egyébként is tuti van benne nyomkövető és a rendőrök kaptak volna el h loptuk. Mittudomén.)

Reggel még volt bennem egy kis adrenalin, hogy fogom én ezt a nagy dögöt vezetni, de ekkor már csak indulni akartam. Automata váltós, kormányváltóval, mint a Trabant, menni fog ez :D, brummogott erősen mikor gázt adtam. A fiúk külön autóval követtek, mert ebbe nem lehet gyerekülést rakni, meg egyébként is csak 2 ülés van benne.

cargo 9

9:20-kor megérkezünk a kanapéért, jól megnéztük, kifizettük a kb félárat az újhoz képest, a csajszi segített behajtogatni a liftbe, nyitotta nekünk az ajtókat, cuki volt. 10 előtt kicsivel a lakásban voltunk, Natalie beengedett, felvittük a szivacsot. A keretet itt nem tudtuk betenni a liftbe és a lépcsőn sem sikerült felvinni, én voltam a gyenge láncszem. Natalie mondta h “no worries” majd a férje segít ha hazaér, csak hagyjuk a lobbyban, ott nem bántja senki. Közben felvittünk minden egyebet, amit már oda vásároltunk.

Beszéljük Ákossal, hogy nem fog az időbe beleférni az étkezőasztalos kör. Erre felbátorodva felhívtam a U-haul ügyfélszolgálatot, mi lenne ha egy órával később vinnénk vissza az autót? Átkapcsoltak a scheduling department-hez (tényleg így hívták) és mondja a hölgy hogy OK, de pontosak legyünk, mert valaki pont 1pm-re rendelt autót és ezt vinné el.

No akkor irány North York. Onnan is késtünk az eredetihez képest, ezért egyeztettem az eladóval, Annaval, “no worries”, a huga otthon van és át tudja adni a bútort. Odaérünk, megállít a portásbácsi. Feltelefonál, de nem veszik fel. Hívom a csajszit, gond van, nincs itthon hugi. Közben a concierge magyaráz, van költözős parkoló, tolassak csak be oda az autóval és akkor nagyon keveset kell sétálni a lifttől. Odatolatok (nem akárhol tanultam tükörből tolatni, Szövet u), közben a fiúk felmennek a 15. emeleti lakásba, kopognak, nem nyit ajtót senki. A földszinten találkozunk újra. Hív Anna hogy a hugának indulnia kéne dolgozni. Mondom talán már el is indult. Nem lehet, most beszélt vele, kopogjunk csak be. Most már a portásbácsival együtt állunk az ajtó előtt négyen, kicsit ijedt a lányka amikor kihúzza a fülhallgatót a füléből. Wtf??

No mindegy, az asztal kicsit magas, gyorsan odaviszek egy hozzáillő széket, ráültetem Márkot hogy feléri-e. Igen, a szék is magas. Én pakolom a lift elé a 8 db széket, kb 15 kg darabja, ez tuti fából van. Ákos szereli le az asztallábakat. Rohanunk, 13-ra vissza kell vinni a teherautót. Concierge bácsi izgul hogy tönkretesszük-e a liftet. Nem tesszük tönnre, vigyázunk. Nehéz az asztallap lábak nélkül is, kihúzhatós, benne van az összes elem, lötyög is. Telerakjuk a tgk csomagtartóját, start vissza a lakásba.

A waze fekvőrendőrös mellékutakon visz, hogy rohadna le, már gondolkodom hogy kimegyek mégis a főútra, amikor végre kivisz. Biztos kikerültem egy forgalmi akadályt, csak egyben marad-e az asztal?

Végre megérkezek, a fiúk már várnak, pakoljuk be a székeket, az asztallapot, azt lendületből fel is visszük a lakásba, visszük a lábakat, Márk is visz egyet, és ő hozza a szerelékeket. Az utolsó székek a ház elé kerülnek a fűre, és már indulok is vissza. Nyomom a gázt, már kiismertem a gépet. Az utolsó sarkon benzinkút, még 5 percem van, beállok, kiszállok, készítem elő a hitelkártyám, basszus a másik oldalon van a betöltőnyílás. Szőke :D. Átállok másik kútfejhez fordítva, helyi módon, itt összevissza irányban állnak be a kocsikkal, nem számít. Beletolok 10 CAD értékű benzint, magamoz veszek egy kis papírtörlőt takarítani, aztán sprint, 12:58-kor leparkolok a kijelölt helyen. Senki sem vár, jó hír. Esik.

Kicsit félve nyitom ki a telefonos appot, és igen, kezdődik előről. Tiszta az autó? Fotózd le. Mennyi benzin van benne? És mennyi km? Fotózd le. Ha most megint szelfit kell készítenem, látni fogják hogy nem örülök. De azt nem kell ;-), elégedettség-mérés viszont van a végén. Na majd most jól megmondom nekik.. de előbb takarítok. Próbálom leszedni a fűszálakat a raktérben lévő ragaccsal felöntött gumiszőnyegről, esélytelen. A ragacs egyébként hasznos, amikor ráteszed a bútort, nehezen mozdul el. Csak biztos van hozzá vmmi oldószer amivel lejön róla a kosz. Megteszem amit tudok, összegyűjtöm a holmimat, kiszállok.

Keresek egy esőtetőt, alatta nyomkodom az appot bosszúra éhesen. Mennyi ideig tartott az autó leadás? 5p/10p/15p/több? 5p. (tényleg csak 5p volt? igen). Mennyire volt könnyen kezelhető a felület? Tök egyszerű volt. Hmmmm. Mit fejlesztene? Fotók gyorsabb felöltése. Összességében elégedett volt a leadási folyamattal? Basszus, végülis igen.

Hívom a fiúkat, már jönnek is értem, keresünk egy jó kis Halal pizzeriat a környéken (mellette Halal hamburger és Halal gyros), és rájövök, miért éreztem magam az előbb alulöltözöttnek az utcán. Ezen a sarkon az én női fejem volt egyedül fedetlen :-).

Hazaérünk, fürdés és alvás, mintha este lenne, de nem, csak délután f3.

 

Lakásnézés képekben

Pár hétig jártunk Torontot és hol nagyon, hol kevésbé intenzíven nézegettük a potenciális lakásokat és házakat. Miközben jártunk lakásról lakásra, hogy megtaláljuk az igazi otthont, készítettünk néhány fotót is.

Ami számomra a leginkább meglepő Torontoban, az a város felépítése. A legtöbb Európai nagyvárosban találsz egy történelmi központot, egy belvárost, ahol inkább irodák és emeletes lakóházak vannak, és egy jól elkülönült külvárosi részt a város körül, ahova kiköltöznek a zöldbe, kertes házba vágyók.

Hát ez itt teljesen másképp van. Vagyis végülis hasonlóan, csak Toronto-ban szinte minden metrómegálló egy központ magas házakkal és belvárosias jelleggel, de egy utcával beljebb pedig már ott van külváros házakkal és lakóparkokkal.

Mutatom képen:

 

A távoli toronyházaknál van egy metrómegálló (Yonge-Shepherd), aztán ez a park, és a hátunk mögött sorházak (ezeket itt townhouse-nak hívják). Nem kevés, kb 6-8 sorban egymás mellett, közötte zöld, minden lakáshoz tartozik egy kis terasz vagy tetőterasz. És persze föld alatti garázs is, mert ennyi autónak nincs hely a közeli utcán. (Pedig itt nem alap, hogy mindenkinek autója van, sőt).

 

És a következő metrómegállónál újra high rise negyed kezdődik… és így tovább. Na jó, ha a belvárosból indulva vezetsz vagy tömegközelekedsz kb 1 órát, akkor már egyre kevesebb a toronyház, de nem nulla, csak kevesebb.

Nekem nagyon tetszettek a képen is látható (townhouse) lakások, mert újak, szépek, igényesen kialakított konyhájuk és vizesblokkjaik vannak, és a környező parkok is általában rendben voltak.

A hátrányuk ezeknek az apartmanoknak egyértelműen a méret: a nagyobb hálószobába (master bedroom) éppenhogy befér egy ágy, a kisebbikbe már csak egy gyerekméretű; a nappali-étkező-konyha általában együtt volt 20-25nm. Mivel egy townhouse lakás általában 2 emelet, ezért szűk és meredek lépcsők kötik össze a szinteket. Ezek is lakótelepek és egy kicsit jobbak, mint az emeletes házak.

A régebben épült társas házak tágasabbak, és ezekben van normális belmagasság is (a high-rise-ban úgy érzed magad, mint egy cipősdobozban). A régi házakban kevésbé modernek a beépített szekrények, a konyhát vagy felújították, vagy nem, a saját mosogatógép ritkaság-számba megy, és általában közös mosoda van néhány pénzbedobós mosó- és szárítógéppel az alagsorban.

Ez történik, amikor a kiadandó lakásban a gyerek talál egy zongorát:

img_9649-1

Résen kell lenni a hirdetések olvasása közben, mert az ár pontosan tükrözi mi vár rád. Meglepően olcsón hirdettek egy házat, de a fotók nem igazán adták vissza a valós helyzetet, a kiadó ház mögötti telken ugyanis egy komoly építkezés volt kilátásban:

img_9654

Végül néhány gondolat az árakról. A tavaszi drágulás megállt szerencsére, de az árak nem csökkentek a korábbi szintre. Azokon a környékeken ahol mi néztünk jelenleg egy 2 hálószobás townhouse 2100-2300 CAD havonta, egy ikerház általában 2-3 hálóval 2500-2800, a teljes ház 3 hálóval pedig kb 2800-3000 és még több. Az ár nagyon függ a lokációtól, a metro mellett minden pár százzal drágább, további 10-15 perc busz útra pedig már csökkennek az árak.

Az árképzés nagyon vegyes, valahol a bérleti díj mindent tartalmaz, vizet, fűtést, elektromos áramot amit itt fura módon hydro-nak hívnak. Ilyen lakásból van kevesebb, az átlag lakáskiadó általában a fűtést és vizet beleveszi a bérleti díjba, az áramot a legtöbb helyen viszont a bérlő fizeti. Az áram állítólag olcsóbb, mint Mo-on. A legtöbb helyen kb kéthavi költségre 80-110 CAD-od hallottam, de még nem láttam egyetlen számlát sem.

A bérlési taktikáról talán majd írunk egy blogot, van néhány alapszabály, ami teljesen eltér a magyar rendszertől és érdemes erre felkészülni, ha valaki Toronto-ba szeretne költözni.