Tök jó programok

Egy kis programajánló Torontóból gyerekeseknek:

  1. ROM, azaz Royal Ontario Museum

Gáborékkal bandáztunk itt a legutóbbi PA dayen (iskolai szünnap). A kiállításnak a töredékét sem sikerült bejárni, de így is láttunk dínókat, indiánokról (itt: first nation) szóló kiállítást, és alaposan megnéztük a játszóterületet is. Ez nagy élmény volt, beszéljenek helyettem a képek:

IMG_0279IMG_0282IMG_0284IMG_0285IMG_0287IMG_0291

IMG_0293

2. Ha Thanksgiving és Halloween között vagyunk, bármikor jöhet egy kis tökfaragás. A tököt pedig legjobb egy tökfarmon beszerezni:

IMG_0335IMG_0329

IMG_0311IMG_0325IMG_0323

IMG_0308IMG_0321

3. Ez már igazi Haloween program, a Nestlé csokigyár szervezte:

IMG_0346IMG_0347IMG_0348IMG_0352IMG_0353IMG_0354IMG_0356

Advertisements

Itt van az ősz, itt van újra..

Csak egy kicsit írok az időjárásról, aztán lesz még mindenféle más is. Szóval múlt hét keddre egészen fázós reggelek köszöntöttek ránk: tesztelgettem a Magyarországról hozott tavaszi-őszi kabátjaimat, de nem találtam olyat, ami alá ne kellett volna egy vastagabb pulcsi is. És ne korán reggelre gondoljatok, Márkkal általában f9 körül indulunk el az oviba. Péntekre viszont megjött az enyhébb idő, cserébe a társasházban (végre) rendesen elindult a fűtés – ez praktikusan 25 fokos hőmérsékletet csinált a lakásban, amit ezen a páratartalmon kánikulának éreztünk. Én egész nap nyitott ablakoknál – teraszajtónál tudtam csak elviselni a benti levegőt, és még most, szombat este is, ahogy írom ezt, nyitva van az ablak a nappaliban. Úgy tűnik, nehezen szabályozható ez a fűtés, regresszáltam is a jó 15 évvel ezelőtti lakótelepi kis lakásomba, ahol az egyetlen hőmérséklet-szabályozási lehetőség az ablaknyitás volt télen – és gyakran szükség is volt rá, annyira túl vot fűtve a ház.

A fényviszonyok is kezdenek megváltozni: reggel 7kor (állítólag :D) még sötét van, és délután 6-f7 felé már kezdődik az alkonyodás.

Fantasztikus emberekkel ismerkedtünk meg a közelmúltban, róluk mesélek még kicsit. 2 hete Gábor barátunk kisfiának a szülinapján belecsöppentünk egy kis magyar közösségbe, és mivel a gyerekek jól eljátszottak, volt lehetőség egy kicsit ismerkedni, beszélgetni is. Nagyon örültem, hogy az angolul társalgás sem maradt ki, mert egy vegyes házaspárral is találkoztunk, ők 4 éves kislányukkal érkeztek. Az itt megismert csajok most épp egy “girls wanna have some fun” estét tervezgetnek, amit alig várok!! Az eddigi kanadai életemben eddig 1x voltam a lakáson kívül este, amikor a házassági évfordulónkat ünnepeltük meg egy vacsorával 2 héttel ezelőtt. Szóval szomjazom a bulis programokat ;-).

A mostani hétvégén egy játszótéri ismeretséget fűztünk szorosabbra: Timi 7-8 éve él itt a férjével, és 2 kisfiukkal- egyikük Márk korú, a kisebbik 1,5 éves. Ebben a családban csak az anyuka magyar, a gyerekek 3 nyelvűek: magyarul, angolul, és héberül is tanulnak. Áthívtak minket ebédre, és egészen estig ott lógtunk. Náluk találkoztunk egy svéd házaspárral, akik 2 hónapja érkeztek az országba, és szintén hasonló korú fiúgyerekeik vannak. A gyerekek jól eljátszottak a pincében lévő szép és nagy játszószobában. Timiék nagyon jó környéken laknak, egy hatalmas házban. Kicsit elszomorított minket a tudat, hogy Magyarországon mi egy szép kertes házban laktunk és most egy bérházban, de közben hatalmas motivációt érzünk, hogy mi is előre lépjünk lakhatás tekintetében.  Nekünk egy kisebb ház is elég lesz, pl a mozi szobához nem ragaszkodom, és nem kell annyi hálószoba sem :D.

Tegnap estére Timi egy brainstormingra is elhívott, egy jövő nyárra készülő üzleti vállalkozás-ötletét beszéltük át. Nagyon izgalmas terveik vannak, és valami olyasmire készülnek, amiben már szereztem korábban tapasztalatot, kultúrálisan nagyon izgalmas közegben. Na, többet sajnos nem írhatok, majd ha megvalósult!

Ma reggeli Márk zárásként: szólt a Verdák zenéje, konkrétan a Route 66 című szám. Erre ő: “seventy-seven, eighty-eight, ninety-nine”. Az alábbi képet a suliban készítettem egyik délután:

IMG_0340

Yummy, ouch & wow

Észrevétlenül jelentek meg Márk hétköznapjaiban ezek a kifejezések, a címben szereplő sorrendben. Először a yummyt hallottam, talán 1 héttel ezelőtt, amikor elé került valami finomság.. azután feltűnt, hogyha beüti a lábát-kezét-fejét, ezt használja: ouuuuccch. Szerda este pedig, amikor Ákos vacsora után feltálalta a munkahelyi potlakról hozott répatortát, ezt hallottuk: WooooooooW!

Ha már itt tartunk, ma este, ha nem hallott jól valamit, ezt kérdezte: “What??” Egyik nap pedig a tanárnénije nevét próbáltam megfejteni. Kb így írnám le, amit mondott: Ms. Worcherstone. Utánakerestem, és Ms. Richardsonnak hívják.

Ja és a kis barátja a brazil Henrique, Márk folyton kijavít: “anya, nem Enrike, hanem Envíque!!” Ha már róla esett szó, elmesélem, hogy Márkkal együtt rosszalkodnak mostanában az oviban. Henrique szerintem most éli át az a hisztis-rosszalkodós-figyelemfelhívós időszakot, amit Márkunk kb 2 hónappal ezelőtt. Szerintem ennek elsősorban a változás az oka, mert ők kb 2-2,5 hónapja érkeztek az országba, de a tanárnénik és a szülők összefogva egy komoly programot állítottak össze a kisfiúnak a rosszalkodás megállítására. Kiscsillaggal, nagycsilaggal, jutalommal (visszakapja a könyveit és játékait). Mi úgy tapasztaltuk, hogy elmúlik ez az időszak magától is, de nem szólok bele a gyereknevelési elveikbe. Márkkal viszont megbeszéltük, segítsen Henriquének, és állítsa meg, ha butaságot készül csinálni. Már csak azért is, mert Henrique 1 évvel idősebb, és Márk szereti utánozni mindenben. Miatta kér főtt tojást snacknek, és felszeletelt, összegumizott almát. És “anya, Envíque anyukája banánt tesz a joghurtba”, Ok kicsim, akkor vigyél ma epres-banános ivójoghurtot ;-).

Holnaptól az oviban 4 napos hétvége lesz, pénteken “professional acivity day” (=PA Day) ami tanítási szünet, hétfőn pedig Thanksgiving, ami itt Kanadában október elejére esik.  A pulyka és a tökfaragás itt is hagyomány, kíváncsi vagyok mindkettőre!

Egy kicsit még a heti étkezésünkről képekkel:

Az első rakott krumpli hazai kolbásszal, a második pedig zöldséges quiche, mindkettő tetején szép narancssárga cheddar díszeleg. Yummy!!

Szülői Torontóban

Csütörtök délután volt a “Curriculum night” rendezvény a suliban, aminek az volt a célja, hogy a szülők megismerkedjenek a gyerekek napi tevékenységeivel, az oktatási filozófiával, a tanárokkal, és persze kicsit egymással is. Nem nevezném klasszikus szülőinek, mert nem esett szó arról, hogy mit kell behozni, mit csináljunk másképpen, vagy hogy mit kellene a közeljövőben beszerezni a szülők finanszírozásával ;-). Inkább ügyfélközpontúnak tűnt az egész, ahol az első számú ügyfél a gyerek, és a második legfontosabb a szülő. Röviden összefoglalva: újra meggyőződtem róla, hogy Márkunk jó helyen van!!

Az első dolog, ami újra és újra elbűvöl itt, az a szervezettség és a lazaság megfelelő aránya. 2×20 perces “bemutatót” szerveztek, közötte 10 perc szünettel – így a 2 gyerekes szülők, vagy felváltva anya-apa is kapott lehetőséget az ismerkedésre. Az iskolában működő daycare ezekre az idősávokra mindenkinek biztosított gyerekfelügyeletet, aki dobott egy emailt. És az osztálytermekbe mégis gyerekekkel érkező szülőkből sem csináltak gondot, hanem bevonták a gyerkőcöket, ahol csak lehetett – és ők nagyon lelkesen segítettek a terem és a játékok bemutatásban.

6:30-kor kezdődött a program, és mi sok vívódás után úgy szerveztük, hogy csak én mentem el. Márk mostanában este 7 körül kezd szétcsúszni, szegénykémnek kifogy az energiája ezeken az alvás nélküli napokon. Magunkkal vinni ezért nem akartuk, és Ákos elvállalta, hogy itthon marad vele, én meg próbáltam mindent megjegyezni és átadni.

A 7 órás időpontra a mi osztályunkból csak 4-en érkeztünk, mert a korábbi, 6:30-as időponton volt a teltház, és úgy tűnt, hogy nem is minden szülő jött el. Összesen 29-en vannak “az osztályban”, JK és SK (Junior és Senior Kindergarten = kb a középső és nagycsoportos óvodásnak felel meg) gyerekek kb fele-fele arányban. A vezető tanárnénink kicsit mesélt arról, hogy neki mi a fontos: 1) a gyerekek szeressenek ide járni, 2) tanuljanak meg alapszinten olvasni, mire 1. osztályba mennek és 3) fejlesszék a szociális képességeiket. Mindezekről kaptunk egy részletes tájékoztatót is, amiben leírják, melyiket mért tartják fontosnak, és mit fognak megtanulni a gyerekek a 2 éves időszak végére. És még tippeket is kapunk, hogy szülőként milyen játékokkal segíthetjük a gyermekeinket a fejlődésben.

IMG_20170930_0004_NEW-1

Megmutatták a termet is, ahol szülőként ritkán van lehetőségünk megfordulni. Reggel ugyanis az ajtóban köszönünk el a gyerekektől, a tanár néni ott fogadja őket egyesével. Márkkal azt játssza, hogy fokozatosan tanítgatja köszönni. Az első 1 héten hangos good morning!-gal fogadta, a második héten már Márk is válaszolt: good morning, és a most elmúlt héten már “How are you?”-t is kérdezett Ms Kam, amire Márk még nemigen válaszolt. Szerintem hamarosan fog ;-).

Visszatérve a teremre, a falakon a gyerekek alkotásai láthatók. Minden reggel olvasnak nekik egy mesét, és ehhez kapcsolódva készítenek valamit. Amikor ott jártam, éppen a gyerekek kezeinek papírból kivágott sziluettje volt felragasztva, és mindegyik kis tenyérbe ragasztottak egy-egy szivet. Egy mosómaci-gyerekről szóló mese kapcsolódott hozzá, aki óvodába ment, de napközben nagyon hiányzott neki az anyukája. Ezért az anyukája reggelenként adott a tenyerébe egy puszit, és ha magányosnak érezte magát, ezt szorította az arcához, hogy emlékezzen, az anyukája szereti őt. A kis “mosómacik” elkészítették a saját verziójukat, ráírták a nevüket (több-kevesebb segítséggel) és most a falon díszeleg.

A saját név leírása még kevés gyerkőcnek megy önállóan, ezért sárga kihúzófilccel a tanárnénik előkészítik a neveket, és ezt rajzolja át minden gyermek magának. Jó mókának tűnik ;-).

A terem másik felében egy kompletten berendezett Tim Horton’s található. Ez a legnépszerűbb kávéház-lánc itt Kanadában, a helyi Starbucks, az átlagos kanadai napi 2-3 alkalommal is megfordul itt: kávét visz a munkába, reggelizik, ebédel, baráti vagy üzleti megbeszéléseken vesz részt. A fiatalabb tanárnéni drámapedagógus, és elmesélte, hogy hosszabb távú szerepjáték-projekteken dolgoznak a gyerekekkel. Közösen kitalálták, hogy milyen témával kezdjenek – ez lett a kávéház; és együtt rendezték be, készítették el a díszleteket, és lesz ünnepélyes megnyitó is. Ezután bárki beállhat majd “dolgozni” vagy vendégnek is.

Megmutatták még a betűkirakókat, mesekönyveket, és a ládákban álló játékokat. Végre volt lehetőségem megkérdezni, rosszaságot csinál-e Márk, amikor ovis játékokat hoz haza a táskájában. Mert majdnem minden nap találok valamit :D. Azt válaszolták, hogy ááááá dehogyis, “no worries”, van belőle elég. Ha megunta, majd visszahozza ;-). Saját játékot bevinni viszont csak annak az 1 gyerkőcnek szabad, akinek a neve aznap a naptárban szerepel (ebből kaptunk mi is, kint díszeleg a hűtőnkön). Ennek az az oka, hogy nem tudnak vigyázni a behozott játékokra, és nem szeretnék összetört állapotban visszaadni.

A naptárban már láttam, hogy szokott lenni tornaóra, és könyvtár látogatás, ezt most meg is erősítették. Mondjuk az kicsit fura nekem, hogy a tesihez nem kérnek váltóruhát, de váltócipőt is hiába csomagoltam, mert ugyanabban a cipőben vannak bent, mint kint. Majd ha jön a latyakosabb idő, biztos nem bírják majd takarítással..

A rövid tájékoztató után egyenként is beszélgettem mindkét pedagógussal Márkról és a fejlődéséről. Ms Kam úgy jósolja, hogy karácsonyra már mondatokat fog mondani angolul, és a körülötte történtek nagy részét érteni fogja. Most is szívesen részt vesz minden játékban, feladatban, utánozza a többieket, de még nem feltétlenül érti, hogy mit miért csinálnak. Viszont mindent elismétel, amit mondanak neki, és általában elég 1-1 szót egyszer elmondani neki, utána már felismeri, sőt, használja is. Irigylem :D.

Beszéltünk arról is, hogy Márk nemigen szeret rajzolni, sőt, még szinezni sem. Aggódom, hogyan fog így írni, hiszen nem is fog a kezébe ceruzát. Megnyugtattak, hogy a suliban szokott rajzolni, kicsit kevesebbet ugyan, mint a kis barátja Henrique, aki tucatszám viszi haza a telerajzolt papírokat. Megbeszéltük, hogy a gyurmázás, és a kis lego is fejleszti a finommotoros képességeit, ebbe az irányba is terelgethetjük a játékát.

Nnnna és a számítógép.. Márk néha azért mond néhány szót a napi történésekről, csak nemigen tudjuk kontextusba tenni. Megvilágosodtam.. sokszor hallottam már Márktól, hogy :”computer, no!”. Ms Kam elmesélte, hogy van 1 tablet az ő asztalán, amit a gyerekek felváltva használhatnak. Nem minden nap jut idő minden gyerekre, és Márk    néha pont akkor nyúl utána, amikor pl készülnek ki az udvarra. Ilyenkor hallja a “compuer, no”-t. Azt is megtudtam, hogy Márk nagyon bele tud feledkezni a tabletezésbe, ezért ezen a héten pl a kis barátjával közösen kaptak egy feladatot, amit tablettel oldottak meg. Kétféle applikációt használnak: az egyik a betűk rajzolásában támogatja őket, a másik pedig az olvasást készíti elő. Mindegyik játéknak van álcázva. És nem tudnak vele órákat játszani, mert rengeteg más tevékenységük is van.

Huncutságokról is hallottam, Henriquével szoktak alkotni: aznap pl pont kiöntötték a vizesüvegük tartalmát a kajás dobozukba, onnan pedig az asztalra és az asztal alá. Ilyenkor higgadtan megkérik őket, hogy takarítsanak össze, és utána az egész csoport indulhat az udvarra játszani.

2 játszótér is van az udvaron, jól elválasztva egymástól: az ovisok a “gödörben”, az alsó szinten rohangálnak, ahol a játszótér is 4-5 éveseknek kialakított. Az iskolás korúak sportpályákat és magasabb mászókát, csúszdát használnak. Amikor hazafelé megyünk Márkkal, imád megállni a nagyobbaknak készült játszótéren, és egy kicsit játszani a “tilosban”. Én meg benne vagyok minden rosszaságban 3:).

Ha elolvasnád a többi tájékoztatót is a Curriculum Nightról:

IMG_20170930_0001-1

IMG_20170930_0002-1

IMG_20170930_0003-1

Kajamesék

1. fejezet: Lecsó

Múlt héten megkívántam a lecsót. Hát TV-paprika nélkül nehéz eset, de próbáljuk ki az itt szokásos kaliforniaiból! Egész jól sikerült, a kicsit húsos paprika nem főtt szét, az íze viszont nagyon hasonló volt. A kolbászt a közeli Loblawsban vettem, arra sem volt panasz ;-), ja de mégis, Márk szerint csípős. Ami azt jelenti, hogy sír, aztán eszi tovább 😀

IMG_0218

2. fejezet: “Pack 2 snacks”

Emlékeztek még, hogy miket vittünk a suliba uzsonna gyanánt? Na itt teljesen más értelme van az iskolatáskába rakott uzsinak. Először is, az iskola uzsonnával kapcsolatos kérései:

  • napi 2 (vagy több) adag snacket vigyen magával minden gyermek
  • egészséges legyen – az édességeket, cukros dolgokat, üdítőket nem engedik kicsomagolni, és hazaküldik (a müzliszelet és a gyümölcsjoghurt valahogy átcsúszik ezen a kritériumon, pedig szerintem mind2 édesség)
  • a csereberét nem támogatják a gyerekek között. Pedig mindig a szomszédé volt a legfinomabb, ugye?? 😉
  • csak mogyorómentes, és legjobb, ha teljesen magmentes minden, amit magukkal visznek. Hogy miért? Itt sok a mogyoró-allergiás, szinte minden osztályban van egy gyerek, akihez “epipen”, vagyis előre fecskendőbe töltött adrenalin jár arra az esetre, ha anafilaxiás sokkot kapna. A személyzet minden tagja be tudja adni, ha arra van szükség.
  • Ja igen, és nem jellemző a szendvics. Az ugyanis ebédnek számít, és ebédet rendeltem Márknak, a szendvics teljesen rendszeridegen lenne uzsonnaidőben.

Az első bevásárlásnál még eléggé vakartam a fejem, hogy mivel készüljek, de mostanra már kialakult az uzsipakolási rutin. Ilyeneket visz: gyümölcs összevágva, répa vagy más zöldség nyersen, sajt, zöldséges keksz (cracker), gyümölcsjoghurt, müzliszelet. Az élelmiszergyártók megkönnyítik a dolgot, mert ezek közül mindegyik megvásárolható előre lecsomagolt kis adagokkal a nagy dobozon belül. Én jobban szeretem magam összevágni a gyümölcsöt frissen, és a kekszet is ki tudom önteni egy műanyag tálkába. Márkkal minden reggel megbeszéljük, hogy ezek közül mit szeretne, és azt viszi.

Tegnap reggel a szokásos kérdésre ezt válaszolta: “Anya, csomagolj nekem tojást. Henry tojást hozott a múltkor, és volt nála egy külön doboz, abba tette a héját. Én is ezt kérem”. Hoppá anya, gyorsan tojásfőzés, hűtés, kistálka, örömködés, hogy a gyerek segít az ötletével, és hogy ilyen határozott elképzelése van. Hétfőn tehát tojás-snack is volt. És a délutáni beszámoló alapján nem volt egy sikertörténet: “Anya, kinyitottam, és kifolyt belőle a sárgája (oppsz a rohanás, ugye??)”. Ákos kérdezi, hogy le tudta szedni a héját, nem ropogott a foga alatt? “De” :D.

Hétfő este megfőztem 4 tojást. Kedd reggel főtt tojást kért reggelire, és persze uzsonnára is, de most megpucolva, felszeletelve került a dobozába. Van holnapra is 😉

IMG_0223

3. fejezet: Pakkot kaptunk

Egy kedves ismerősünk Mo-ra utazott, és visszafelé elhozott nekünk egy csomagot. A legfontosabb a hidegpárásító volt, mert itt megpróbáltam beszerezni, de sok utánajárás után csak meleg párásat sikerült. Még nincs tél, ilyenkor itt még nem használnak ilyet, ezt mondta a gyógyszertáros. No de ha már apósom csomagolt, akkor rakott egy kis kolbászt is. Házi készítésűt :). Anyósom meg egy nagy tábla Milkát és Nógrádi sós ropit is csempészett a dobozba. Jelentem, minden letesztelve, a kolbász isteni, Márk ma valahogy nem akart vacsorázni az egész csomag ropi és az egy csík csoki után. Nnnna azért egy kis kolbászos szendvicset mégis. Ha akartok ilyesmit becsempészni az országba (merthogy nem lenne szabad behozni), akkor a tipp: lefagyasztva, jól becsomagolva. Ha nem látszik rajtad hogy izgulsz, átcsúszol vele ;-).

4. PalacsinKa

Múlt héten vendégségben voltunk Ákos munkatársánál és feleségénél, akik szerb/horvát származásúak. JJ és JJ, mert senki nem tudja kimondani a nevüket ;-). Nem tudtuk, mit vigyunk magunkkal, és végül a palacsintára esett a választásunk, amit már régen készültem megsütni. Ha egy kicsit panaszkodhatok, kb egész délelőtt a konyhában izzadtam, éppen meleg, párás nap volt. És olajparfümöt viseltem aznap. Panaszkodás lezárva. Szóval örültünk, hogy viszünk valami jellegzetes magyar kaját. Túróval és lekvárral töltötte meg Ákos, és mikor Jelena kicsomagolta, felkiáltott: “Yammi, palacsinKa!! I love it!” És kiderült, hogy ők eddig azt hitték, csak a régi Jugoszláviában készítik így a palacsinKát. A palacsintát nem fotóztuk le, de készült egy édes pillanatkép a “gyerekekről”:

IMG_0193

5. Cheeseburger világnap

Volt Magyarországon is? Szeptember 18-án a mekiben minden rendelés mellé ingyen sajtburger járt a sajburger-világnapon (wtf??). Sajnos lemaradtunk róla, de nem sajnáljuk, mert nem eszünk műkaját. öööö nem sokat.

Sztorik a suliból

Ez a nap is eljött.. és még azt sem kellett megvárnunk, hogy 6 éves legyen. A tanév rögtön egy szünettel kezdődött, mert hétfőn Labour day volt, ezért kedden kezdődött Márkunk karrierje az állami iskolában található Junior Kindergartenben. Amikor lakást keresünk, figyeltünk arra, hogy jó minőségű iskola körzetébe költözzünk, és ez sikerült is, mert a Brown tanulói átlaga a 10-es skálán 8,4-esre sikerült az elmúlt években. Az első 4 napban történt néhány dolog, amit most megosztok veletek.

Az első napon kicsit túlparáztam az időjárást, mert délutánra esőt jósoltak az időjósok. Gábor mondta, hogy esőben-hóban is kiviszik a gyerekeket a szabadba, ezért jól felöltöztettem gumicsizmába, vízálló kabártba. Hogy aztán egész délelőtt azon rágódjak, hogy vajon visszaadták-e a gumicsizmát amikor a délelőtti ragyogó napsütésben kimentek játszani? A csizmán kívül ugyanis csak egy tiszta cipőt vittünk be, amit bentinek szántam. (A válasz: dehogy adták vissza, azóta sem volt rajta gumcsizma). Ezen a napon bekísértük a gyerekeket a szobába, a szülők segítettek bepakolni a szekrénybe, és még egy kicsit leselkedhettünk is, hogy mivel kezdődik a nap. A fiatal tanársegéd leültette a gyerkőcöket a szőnyegre, és egy könyvet nézegettek, és énekeltek is. Aztán jött Ms. Kam a tanító néni, és szólt, hogy “most már el kell vágnom a köldökzsinórt, ideje indulni” 😉 és szépen kiterelgetett minket az iskolaudvarra.

Tudom, hogy Mo-n is minden gyerekről készült fénykép az első iskolai napján, mert az én üzenőfalam is tele volt ezekkel a fantasztikus képekkel a facebookon. Azt is láttam, nem mindenki örült ezeknek a képeknek, hát ti légyszi lapozzatok kicsit lejjebb. Itt a mi csemeténk az első napja reggelén, és már a foglalkozáson.

A JK 8:40-től 3:20-ig tart, mi arra gondoltunk, hogy kérünk ennél hosszabb felügyeletet – hiszen ennél még a bölcsödében is több időt töltött. Szeptemberben délutánonként kicsit tovább marad, és ha beindulnak az interjúim, vagy ha összejön valami meló nekem is októbertől, akkor reggel is korábban fogjuk vinni. Erre van lehetőség, mert az iskolában működik egy daycare, akik before and after school programot szerveznek év közben, sőt, meleg ebédet is lehet tőlük rendelni. Ennek nagyon megörültem, mert ez talán tényleg meleg amikor a gyerek elé kerül, nem úgy, mint a reggel megmelegített és termoszban tárolt kaja, amit a személyzet nem melegíthet meg a gyereknek a suliban. Tényleg, van egy feleseges gyerekméretű termoszom eladó Toronto belvárosi átvétellel, valaki? 😀

Szóval az első napján negyed 5 körül érkeztem Márkért, a főbejáraton besétáltam, megkerestem a termet, kicsit beszélgettem délutános tanárnénikkel, és elindultunk haza. És itt jön az én csúcs bénázásom erről a hétről. Másnap reggel 8:30-kor érkeztünk. Sok gyerek játszott az udvaron, de ez normális, mert első osztálytól a szülők csak az iskolaudvarra kísérhetik be a csemetéjüket, az osztályterembe nem léphetnek be. Ezért 8:25-től már vannak az udvaron felügyelőtanárok, és 8:40-kor beterelnek mindenkit az osztályokba. Megpróbáltunk bejutni abba a szobába, ahova Márk jár, de kívülről zárva volt az ajtó. Bementünk hát a főbejáraton, ahogy bejutottam előző este, szépen köszöntünk, segítettem Márknak lepakolni a cuccát, elbúcsúztunk, és eljöttem. Hazafelé összetalálkoztam az egyik szomszédunkkal a házban, ahol Henry, a kisfiúk egy csoportba jár Márkkal. Gondoltam, ok, ők később érkeznek. Délután, mikor mentem Márkért, szólt a délutános tanító néni hogy keresett engem Ms Kam. Kérdezem, hogy gond van? Nem, nem, “”no worries”, csak nem találkozott még velem. Mondom hogy dehogynem, első nap, de sebaj, majd holnap kicsit később jövünk, mert a reggeli forgatagban én sem láttam őt.

És másnap reggel megvilágosodtam. 8:30-kor szól az első csengetés. Ekkor még senki nem mozdul az udvaron, de a belső szobákban elkezdenek összepakolni, és a reggel felügyeletre összevont gyerekeket átkísérik az osztálytermeikbe. 8:40-kor másodszorra is szól a csengő, és ekkor kezdenek áramolni a gyerekek a suliba. A JK tanárnéni kiáll az ajtóba, és egyesével köszönti a gyerekeket, vált néhány szót a szülőkkel. A szülő nem léphet be az osztályba, rá kell adni a gyerekre a testmagasságához képest hatalmas hátizsákot, elbúcsúzni, és kész. Hát ezt a riuálét hagytuk ki szerda reggel. És hogy mit mondott? Azt, hogy imádja Márkot, sokat bohóckodnak, nem zavaróak a nyelvi korlátok, mert érti, amit kell, ha máshogy nem, testbeszéddel és mutogatással. Márk a legfiatalabb az osztályban, és szerinte 3 hónap múlva már folyékonyan fog beszélni angolul.

Először kicsit túltoltam az uzsonnát is, a felét délután a játszón ettük meg. 2 snacket kell küldeni a gyerekkel, hát én pakoltam mindenfélét, mert ki tudja mihez lesz kedve? Kérdezem délután, hogy ezt miért nem etted meg? Nem volt rá idő. Hát el tudom képzelni, a reggeli mostanában 40-50 percig tart, és ez nem azért van, mert tömjük a gyereket, hanem egyszerűen nyammog.

A legcukibb történetet pénteken hallottam. A suliban van uszoda, és péntekenként a kicsiket is leviszik egy kicsit ismerkedni a vízzel. Az első pénteken csak lementek körülnézni, eljátszották az átköltözést, és kaptak egy kis útmutatást egy edzőtől. A duma végén megkérdezte az edző, hogy kinek van kérdése? Mire Márkunk magasra emelte a kezét. A tanárnénik egymásra néztek, na vajon mit és milyen nyelven fog kérdezni? Mikor szót kapott, Márk határozottan annyit mondott: YES! 😀 😀 😀

Még egy suli utáni játszótéri (Peter Pannel) és egy spiderman hajnyírásáról készült képet is ajánlok soxeretettel:

 

 

Sárkány Teregetés és áramszünet

Szombaton délután Humber Bay Parkba látogattunk megnézni az Ontario tavat, és sárkányt Teregetni (Márk szerint). Nagy szél volt, tengerhez méltó méretű hullámok keletkeztek a tavon, csak elég kellemetlen hideg szél kísérte, ezért nem kívántunk a tóparton ücsörögni. A (t)eregetéshez viszont kiváló volt a szél:

img_0146

A sárkányt Magyarországról importáltuk. Decathlonos, de szerintünk rosszul szerelték össze, mert a másik oldalra kellene tenni a madzagját. Így nem lehet sokáig a levegőben tartani, mert nem fekszik fel a szélre, hanem rögtön elkezd körözni és leesik.

A következő képet Márk készítette rólunk. Első alkalom, hogy rábíztuk a fotózást. Megoldotta a dolgot, igaz, nem elsőre. 😀

20170902_17461120170902_174607

Hazafelé Márk hányni kezdett a kocsiban, este és éjszaka folytatta, ezért felváltva teljesítettünk anyai-apai szolgálatot az éjjeli órákban. Kimerítő volt mindannyiunknak, úgy tűnik nem ússzuk meg, hogy itt is bekapjon minden új bacit a gyerekközösségben. Vasárnap reggelre szerencsére gyógyultan és éhesen ébredt.

Óvatosságból Ákos először csak egy kis kekszet adagot neki. Ráadásul kb hajnali 5-től áramszünet volt a környékünkön, még egy teát vagy kávét sem tudtunk elkészíteni, nemhogy diétás ebédet főzni a fiatalúrnak. A közeli Loblawsban kerestünk és találtunk is egy kis pipihusi levest Márknak és magunknak ebédet (nekem káááávéééét).

Délután mindannyian eldőltünk pihenni, 4 óra körül újra nyakunkba vettük a környéket, és rátaláltunk egy nagyon helyes kis játszótérre a Spadina-n, tőlünk kb 20 perc sétára. (Igazából Relmar Rd. végén)

Márk ismerte a helyet az oviból, ő mutatta az utat, és mondott is valamit, hogy mi van ott. Először nem értettem, de a megfejtés: Fire Truck Park. És tessék, tényleg!

20170903_174157

 

Mire hazaértünk, megjött az áram is ;-). Kb 13 órát volt áramszünet, de a hűtőnk kibírta. Ez jó hír, mert egy vagyonért vettünk kaját pénteken.

Heti történések

Az előző hétvégénkkel kezdem, mert még arról sem számoltunk be. 3 klassz programunk is volt: 1) visszatértünk a kedvenc tópartunkra egy délelőttre, 2) meglátogattuk a lengyel barátainkat Liberty Villageben, 3) Gáboréknál grilleztünk és végre egy kis felnőtt beszélgetésre is volt lehetőségünk, mert a gyerekek jól eljátszottak. Sajnos ezek közül csak az 1) közben készítettünk képeket, mert Magdáék látogatásakor a kinti eső miatt beszorultunk a szépen berendezett, csöpp kis apartmanjukba. Vasárnap végre egy kis napsütés is volt, tudtunk játszóterezni is. Itt egyébként valami idővákuumba kerültünk, mert teljesen észrevétlenül szaladt el kb 1,5 óra. Szép helyen és jó társaságban gyorsan telik az idő! Annyira, hogy még a telefonok sem kerültek elő, még fényképezésre sem ;-),

 

Hétfőn Márk moziba ment a daycare szervezésében. Még múlt héten szóltak a gondozónők, hogy 2 kirándulás is lesz ezen a héten, örültem is nagyon, mert eddig nem volt ilyesféle programjuk. Az elmúlt 2 héten a változatosságot csak az jelentette, hogy minden nap másik játszótérre mentek, és hetente 2x vizes játszóteret is látogattak, van egy wading pool és egy splash pad is a közelben. A wading poolról már írtunk, ezek kb térdig érő gyerekmedencék, amibe minden reggel friss csapvizet (!!) töltenek, bekeverik egy kis vegyszerrel, és már lehet is játszani. Jéghideg, de a kölkök bírják ;-). A splashpad pedig egy kis szökőkutakkal felszerelt játszóterület, Márknak nagyon tetszik pl azért is, mert gombokat kell nyomni hogy folyjon a víz.

splash pad

Visszatérve a mozira, a Nut job 2-t nézték meg, minden gyerkőc kapott egy popcornt, meg valami édességet is, amit ((szerencsére)) Márk elveszített. Csak csöpögtetve kaptuk az infókat Márktól, hogy mit láttak és mi is történt, de hét végére egyész jól összeállt a sztori ;-). Szóval busszal és metróval mentek odafelé a Yorkdale Cineplexbe (hogy melyik moziba, azt a tájékoztatóról tudom), mindenki megkapta a ropogtatnivalóját, szépen leültek egy sorba, és jól szórakoztak. Visszafelé metróztak és villamosoztak is. Márk élvezte a mesét, fogalmam sincs, mennyit érthetett belőle.

Amióta itt vagyunk, otthon is főleg angol nyelvű meséket néz, mert az airbnb-kben volt Netflix, most meg a youtube-ról szoktunk neki keresgélni. Az oviban ebéd után néznek egy kis mesét, vagyis engedik a gyerekeket választani, hogy aludni szeretnének, csendes tevékenységet folytatni pl lego, vagy mesét nézni. Gondolhatod, hogy nem kell sűrűn cserélni az ágyneműt ;-). Márk elmondása szerint – amiben nem tudom, mennyire bízhatunk – senki sem alszik. Ő tévézni szokott, és közben rajzol, vagy legozik. Nem elég, hogy képernyő, még szimultán tevékenységet is csinál, nem tudom kitől láthatta :D, és kicsit aggódom a fejlődése miatt. Remélem, hogy nem korai ADHD tünet.

Múlt héten késő délutánokra szabadtéri vagy vásárlós programokat szerveztünk, így itthon nem is tévézett már. A délutáni alvás elhagyása azzal jár, hogy késő délután fáradt, és vagy túlpörög, vagy hisztis. Nehezebb vele alkudozni, így hagyok neki választási lehetőségeket, és ha látom, hogy fokozódik a fáradtsága, akkor hazaindulunk, mielőtt kitör a botrány.

Hétfőn este vásárolni mentünk, és olyan fáradt és hisztike volt, hogy legalább 3x megfogadtam, nem csinálom ezt többször vele együtt. Legalábbis, amíg van választásom, és el tudom intézni napközben is.

Kedden Ákos autóvezetésből vizsgázott sikeresen – erről már be is számolt itt – és kivett egy szabadnapot, így elmentünk bóklászni a városba, megebédeltünk az Eaton Centerben (első kép alul) és mi is moziztunk egyet. Az Eaton a legnagyobb bevásárló-központ Torontoban, a belváros szívében, összeköttetésben van a PATH föld alatti sétálóutcával – ez több metróállomást, toronyházakat, 2 bevásárlóközpontot és turistalátványosságokat (CN Tower, Rogers Centre, Ripley) kapcsol össze, összesen 30 km hosszú, így télen is kényelmes séta- és vásárlási lehetőséget nyújt, ha kint tombol is a hóvihar.

 

A moziban a Sötét torony című filmet láttuk, és teljesen véletlenül egy VIP időpontot néztünk ki. Itt a VIP nem azt jelenti, hogy megpróbálsz annyi popcornt, üdítőt, M&Mst és hasonlókat enni, hogy kb egálban legyél a horror belépővel (írom ezt úgy, hogy sosem voltam VIP moziban Mo-n). Hanem a szuperkényelmes fotelok mellé felszolgálás jár, ahol alkoholos italokat is rendelhetsz. Erre nem voltunk felkészülve, ezért csak szorongattuk a kis büfében beszerzett popcornunkat ;-).

Egy kicsit vásároltunk is, mindketten beszereztünk az őszi (késő nyári??) napokra vízálló lábbeliket, most még éppen elcsíptünk egy kis leértékelést. Délután együtt vettük át Márkot, és beültünk a közeli frozen yoghurt üzletbe fagyizni és játszani. Igen, játszani, mert rengeteg társasjáték közül lehet választani, kisebbeknek és nagyobbaknak való is van. A fagyikészítés is vicces, mert magadnak töltöd ki a különböző ízű csavaros fagyit bármekkora mennyiségben, aztán választhatsz a tetejére a kb 40féle szórást – mogyit, zizit, csokit, még több csokit, gyümölcsöt, stb – és a végén a súlya alapján fizetsz az egészért.

Szerdán délelőtt hoztam haza Márk ágyikóját, nagyon örültünk neki mindannyian. Olyan jó kedvem kerekedett, hogy még 1 állást is megpályáztam ;-). Egyelőre a részmunkaidőseket böngészem, mert fogalmam sincs, hogy Márk mikortl mehet majd a before & after school programra, és ha várólistára kerül, akkor 9-15 között lesz csak az oviban. Part-time-ból nincs valami sok az érdeklődési körömben, de azért nézegetem. Ez egy kutató típusú kormányzati munka volt, az egészségügyi rendszer fejlesztését célozza a betegek komolyabb bevonásával – pl mozgásra biztatás, és hasonló programok után kellene kutatni és kidolgozni. Ez biztonságos választásnak tűnt, mert elsősorban olvasás és írás a feladat, ami fejleszti az angolomat, de kevésbé mélyvíz, mint amit Ákos csinált. Ja, és home office, ami szintén nagy előny, hiszen rengeteg időt lehet megtakarítani azzal, h nem utazgatok. Az viszont érdekes élmény volt, hogy a délután kb 3,5 órája alatt nem tudtam összehozni egy olyan pályázatot, amit erősnek gondolnék. Azért elküldtem, mert aznap délután volt a határidő. A következő hasonló már kidolgozottabb lesz ;-).

Délután beugrottunk a helyi 1 Eurós boltba, amit itt Dollaramanak hívnak. Poncho jellegű törölközőt kerestem Márknak, mert kedden este mondta nekem hogy: “anya a wading poolhoz tegyél be nekem még egy törölközőt, amit magamra veszek, és a másikkal meg megtörölközöm”. Kicsit kérdezgettem, és szerintem egy fürdőköpenyre vagy ponchora gondolt, a többieknek ilyen lehet. Ilyet nem kaptunk ott, de vettem kicsit gyengébb, de nagyon olcsó fém vállfákat (10 db 2 dolcsi, a kijijin a legjobb ár 20 db-ért 15 CAD), sütőtálcát a zabkekszhez amit már kb 2 hete tervezünk  megsütni (update: 08.19én elkészült), kirakót, mert a gyereknek mindig kell valami ;-). Játszóterezni is maradt időnk, Márk nagyon jól elszórakozott a gyerekekkel: fogócskáztak egy kislánnyal, játszottak a homokozóban, és az eddigi legmeredekebb csúszdát is kipróbálta minden irányból. Kicsit paráztam, amikor elkezdett rá felfelé mászni, de ügyesen vette az akadályt, és az 5-12 éveseknek való mászókán is ügyeskedett. Persze, hogy akkor akar a játszótéri mosdóban pisilni, amikor 2 termetes zacskóval vagyunk, na megoldottuk ezt is. Ákos meg munka után elment átvenni egy reluxát, amit 5 dollárért lőttem a kijijin. Az Ikeából 2×40 lett volna, úgyhogy jó üzletnek tűnt.

Csütörtökön az IKEA felé vettem az irányt, visszavittem néhány apróságot, amit nem használtunk fel. Pl a nappaliba végül nem szereltünk fel karnist, ha már van reluxánk. Van, de felszerelni még nem tudtuk, mert még nem jutottunk el a Home Depotba felfüggesztésért. Ha már ott voltam, akkor megúsztam az aznapi főzést is :D, svéd húsgolyót választottam yummi. Előttem egy kínai család állt, és nagyon kis élelmesek voltak: nem 2 db felnőtt húsgolyót rendeltek, hanem 4 gyerekmenüt 2 felnőttnek. Ugyanúgy 8 db húsgolyó van rajta, szerintem kb a 2 kis köret is kijön egy felnőtt adag, és fejenként megtakarítottak 2 CAD-ot. Valahogy én nem szeretném magamévá tenni ezt a gondolkodásmódot, pedig itt valóban drága az élet.

Nem bírtam ki és vettem néhány apróságot is: pl ruhaszárító állványt, mert úgy tűnik, ennek a használatát nem kerülhetjük el teljesen a szárítógéppel. 4 db helyes kis növényt, fiókba való rendezőt az apróságoknak a gardróbba. Hazafelé pedig pont útbaesett egy luxemburgi származású lányka, ki épp visszaköltözik Európába, és vettem tőle tányérokat, serpenyőket, üvegtálat, és kaptam néhány társasjátékot is. Jól elfáradtam (és kiköltekeztem) estére, de azért még játszóztunk egy kicsit Márkkal.

A játszóról jutott eszembe, hogy Márk még a High Park játszótéren rászokott, hogy együtt csúszik le több gyerekkel a csúszdán, vagy ha már valaki ül az alján, akkor is rácsúszik, és közben kacgnak. Nos, az itteni közeli játszón is kipróbálta ezt az összecsúszós módszert egy szegény kis 1,5 évessel, és csúnyán összekoccant a fejük. Rohanok oda, felkapom a síró gyerekemet, közben a másik anyuka is a sajátját, kérdezem az anyukát, hogy jól van-e a kisfiú, mondja hogy igen, rendben lesz. Mondom hogy “sorry about that”, és azt bírta válaszolni, hogy “I didn’t pay attention either” tehát, hogy ő sem figyelt arra, mi történik. Nem akartam elkezdeni magyarázni, hogy nem ezért kértem bocsánatot.. a játszótér arra van, hogy szabadon próbálkozzanak, nem fogom árnyékként lesni a gyerek minden lépését, főleg ha már nem igényli. Ha viszont fájdalmat okoz másnak, akkor ott termek bocsánatot kérni és felelősséget vállalni helyette. Mondjuk lehet hogy 1,5 éves gyerekkel még én sem így gondolkodtam, ezt már nem tudom felidézni.

Pénteken is volt program a daycareben, méghozzá bowling! Márk az óvónénije szerint őstehetség, több kört is megnyert. Erről most mesélt is, pl először kicsi cipőt próbáltak rá – gondolom mert a lábán lévő cipőn csak európai számozás volt – és csak a második lett jó. És hogy nem lendítették a golyót, hanem feltették egy állványra, és onnan gurult le. Kisebb golyókkal játszottak, mint a felnőtt méret, és busszal mentek oda-vissza.

Nekem meg volt még egy élményem a villamosokkal. Az előző lakóhelyünkön kizárólag kedves villamosvezetőkkel találkoztunk, és itt is a legtöbb nagyon előzékeny, de van néhány vadállat is. A múltkor pl az egyik annyira rohant, hogy nem bírta kivárni, amíg leszállnak az utasok, ráfeküdt a csengőre. És az is gyakrabban fordul elő, hogy “nem veszik észre” hogy a villamoshoz sietsz, és csak átszáguldanak a megállón. Ez történt az első villamossal pénteken is, amikor a délelőtti bevásárlás után Ákoshoz indultam egy közös ebédre. Ketten ültek a megállóban kutyákkal, és még hárman siettünk a zebra felől, hogy felszálljunk. A villamos meg full gázzal hajtott át a megállón, mintha mind üvegből lettünk volna. A következőre sikerült felszállnunk, de a Presto kártyámat nem fogadta el az automata. Ezt úgy képzeljétek el, mint egy feltöltőkártyát, rátöltesz pénzt, minden utazásnál lehúzod a kártyát. Ha lefogyott róla a pénz, azt onnan tudod meg, hogy nem tudsz vele utazni. Velem is ezt történt – a kártyám jelzett, megpróbáltam még egyszer, nem sikerült, és gyorsan leugrottam ijedtemben. A megállóban ücsörögve próbáltam a mobilomról feltölteni, de persze nem emlékeztem a bejelentkezési adataimra. Feltöltő automata csak a metróállomásokon van, én meg 5 megállónyira voltam onnan. Cserébe siettem, ezért felszálltam a következő villamosra. Megint kipróbáltam a kártyát, de ismét elutasított. Gyorsan megnéztem a pénztárcámban, de nem volt elég apróm – így is ki lehet fizetni az utazást, apróval a vezetőnek, de papírpénzt nem fogad el. Elkeseredetten leültem, hogy ha megbüntetnek most akkor az én hülyeségem volt, de a metróállomáson azonnal megyek az automatához feltölteni a kártyát. Szállnék le a megállónál, a vezető becsukja előttem az ajtót. Átugrom a másik ajtóhoz, azt is becsukja. Az volt a mákom, hogy többen szálltunk le, így 2 utas között sikerült lejutnom. Biztos rapportra akart rendelni magához ;-). Persze igaza volt, csak utólag fizettem ezért az útért, és nem tudhatta, hogy azonnal rohanok feltölteni a kártyát, majd bemegyek vele a metróba – így nem károsítottam meg a TTC-t, mert az átszállásnál nem kell újra fizetni. Gyereknek éreztem magam, akit sarokba akarnak állítani.

Az ebéd kárpótolt ;-). Erről meg az a mese jutott eszembe, hogy képzeljétek, ülünk Ákossal a kedvenc ebédelőhelyén, és csak mi eszünk meleg ételt. A helyiek szendvicset, vagy salátát tolnak ebédre. Miközben ott gőzölög a legalább 3féle normális ebéd a pultban. Na jó, túloztam, biztos más is eszik ilyet, különben nem főznék meg minden nap, de milyen fura ez?  A vacsi a fő étkezés, és hogy ennek ellenére fittek maradjanak,  mindenki fut a parkban, páran elég érdekes technikával, vagy látszik rajta, hogy na neki aztán egyáltalán nem kéne futnia, mert pl súlyos gerincbeteg. Egy futáshoz illő képpel zárom:

img_2184

Használtcikk-vadászat, sokadik fejezet

Most már minden egyben van ahhoz, hogy megvegyük a háztartásunkból hiányzó bútorokat és használati tárgyakat. Van szállítóeszköz, hitelkártya 😀 és emberi erőforrás, a személyemben. Tehát rendszeresen felkocogok a kijijire (helyi jófogás) és a facebook sell and trade csoportokba, és keresem a listánkon lévő tételeket elérhető távolságban.

A legújabb beszerzésem Márk ágyikója, ami nem tűnt könnyű projektnek, mert a matracát már megvettem újonnan az Ikeában, és ahhoz a mérethez nem minden ágy illik. Sőt, leginkább csak az Ikeás ágyak illenek. Keresgélés közben azon gondolkodtam, hogy itt a babaágy után rögtön egy felnőtt méretű ágyat kaphatnak a gyerekek? Valahogy nem voltak kisebbek, csak a kéksárga áruházban.

ágyikók

Az Ikeában kevés típus tetszett, az emeletes ágyat kizártuk, mert Márk még kicsi ahhoz, hogy álmában fent maradjon és reggel egyedül lemásszon. Ezek a kihúzhatósok (alsó sor) pedig inkább rácsos ágynak néz ki a magas fejtámlájukkal és lábrészükkel.

ágyikók_8_12

Legjobban ezek a 8-12 éveseknek valók tetszettek, mert praktikus lehet a beépített fiókos tároló, de sajna nem stimmel hozzá méretben a matrac.

Kizárásos alapon a Sniglar maradt (felső képen a felső sorban a 2.), erre a névre kezdtem rákeresgéni a kijijin. Vasárnap este találtam is 2 eladót, az egyiket matraccal együtt árulták, a másikat anélkül. Mindkettőnek írtam inmailt (kevesen teszik ki a telefonszámukat), és egyikük még aznap válaszolt, hogy matrac nélkül is vihetem. Örültem, mert nagyon jó árat ajánlott, és közelebb is volt, mint a másik hirdető – aki azóta sem jelentkezett.

Hétfő reggel a megbeszélt címre siettem, és nem is kellett felmennem a toronyház akárhányadik emeletére, mert az eladó szülei, egy kedves idős kínai házaspár lehozta nekem az autóhoz a keretet és az ágyrácsot. Egy kukkot sem beszéltek angolul, de kézzel-lábbal megértettük egymást, még segítettek is biztonságosan elhelyezni az autóban a keretet. Ez volt az átvételi helyszín, és ilyen klasszul befért a 165 cm hosszú ágy:

Könnyű darab, mert egyedül is fel tudtam hozni a lakásba, íme a végeredmény:

IMG_9990

Márknak mondtam délután mikor érte mentem a daycare-be, hogy otthon várja egy meglepetés. Izgatottan lép a lakásba, “anya hol van a meglepetés?”, mondom a szobájában. Bemegy, és kiabál, “anya, képzeld van ágyam!” Képzelem 😉

Kicsit már otthonosabban

Igaziból csak akkor akartam újabb képeket posztolni a lakásunkról, amikor már úgy érzem, készen van. Most mégis változtatok ezen az elgondoláson, mert szerintem 1) máris látszik a fejlődés, 2) nem csak mindig a pompát meg a csillogást szeretném láttatni, igenis nehéz egy teljesen üres lakást újra felszerelni. De nem lehetetlen, vagyis lehetetlen nem létezik ;-).

Márk szobájában már a dobozok mélyéről is előásva, és elérhető az összes játék, hozzátéve a bőrőndben érkezett és már itt beszerzett darabokat. Az IKEA-ból vettünk neki egy 160 cm-es “nagyfiús” matracot és egy nagy játszószőnyeget, és karnis-függöny szettet, ezek a hét elején fel is kerültek, így már csak 6:30kor ébred reggel :D.

Beszerzésre vár még maga az ágy leesésgátlóval (mert rendszeresen a matrac mellett találjuk meg, ahova már el is helyeztünk egy vastag pokrócot), és egy polc, ahova a játékait és a könyveit tudjuk felpakolni. Akkor már kevésbé fog táborinak kinézni ;-). Nagy gardróbja van, ahova a ruhái bőven elférnek, így most egyelőre mást nem tervezünk ide. Ja, dehogynem, kinéztem klassz falmatricákat egyenesen Kínából, kb 10 dolcsiért ingyenes szállítással. Szerintem látványban nagyot dob majd a szobán, és állítólag nem teszi tönkre a falat. I’m curious.

IMG_9873

A konyhánk számomra a hűtőmágnesekkel vált igazán otthonossá. A konyha-felszerelések és a gépek is hiányosak, ezekért is szaladgálni fogok a következő 1-2 hétben. Keresem majd a jó állapotú használt gépeket, de lesz, amiből érdemes újat venni pl az itt használtan vett szendvicssütő már el is engedte a leszorító fülét. A 20 CAD-os mikró viszont sztár.

IMG_9871

A fürdőben Ákos kicserélte a zuhanyt gégecsövesre, mert a fix fali nem igazán felelt meg nekünk. Azt sem könnyű megszokni, hogy a víznek csak a hőmérséklete állítható, a mennyisége nem. Okos találmány viszont a zuhanycsőre szerelhető polc, mert a falfúrást próbáljuk elkerülni. A fürdőszobából még nagyon hiányzik egy polc, ahova felkerülhet az összes kozmetikai holmink, és a törölközőknek is lenne helye. Kinéztem a kéksárgában (Fati után szabadon megnevezve) egy WC fölé állíthatót, ami mérete szerint pont befér. Mondjuk azt a 80 CADot kicsit sajnálom erre, de nem valószínű hogy ilyen találok használtan, és higiéniai szempontok is eszembe jutottak. Vagy túl sokat látok mostanában egy 4 évest a fürdőszobában?

Vicces elmesélni, hogy a barkácsboltba én járok, mert Márk ovijával szembeni utcában pont van egy. A múltkor pl csavarokat akartam venni, Ákos gondosan felírta nekem a méreteket mm-ben, de csak a boltban döbbentem rá, hogy ott minden méret inchben van megadva. Öööööö. Nem elég, hogy fogalmam sincs, hogy mondják a tiplit angolul, még ez is. Szerencsére a boltos pasi segített átszámolni, és végtelenül türelmes volt az összes többi bénázásommal is. Megvásároltam, nagy büszkén hazahoztam. Itthon Ákos nézegeti, és kérdezi tőlem: csavarhúzót is vettél ehhez? Miért? Hát mert négyzet alakú csavarhúzóm nincs. Egy ilyen van a fején: ¤. És nem, nem olyan, amibe keresztbe beilleszthető a csillag.

Tényleg ha már itt járunk, a többi angol nyelvterületen hogy hívják a fürdőszobát? Itt  washroom, összehasonlításul az USA-ban bathroom vagy restroom. Ausztrália? Anglia? Írjátok meg világjáró ismerőseink 😉

Jaaa, és fürdőről még annyit, hogy a villanyszerelőknek nem sikerült itt konnektort elhelyezni, ezért kénytelenek vagyunk a fogkefénket a hálóban tölteni. A házinéninek még a nyakára fogunk járni emiatt (is).

A mi hálószobánkkal az van, hogy egyelőre említésre sem érdemes. A wayfair webáruházból megrendelt és augusztus 1-jére ígért, egyébként a többihez képest gyanúsan ocsó matracunk még nem érkezett meg. Ezért egyelőre a kanapé matracát teszteljük, hogy valóban kényelmes-e 2 felnőttnek :D. Eddig rendben van, kivéve, hogy a kanapénak most csak a váza áll a nappaliban, ami nem túl kényelmes.

Amint kezemben lesz az autónk, vásárolok még egy pakolásra is alkalmas tv-állványt, 2 éjjeliszekrényt, valami komódot a hálóba, könyvek tárolására is alkalmas polcot, talán egy kisebb íróasztalt is. És még tudnék álmodozni, de csak szépen sorban. Mindenesetre nyitott vagyok olcsó és/vagy 2 bal kézzel is elkészíthető praktikus ötletekre, amiktől otthonosabb lesz a lakásunk. Jöhet minden csatornán.

A végére a mai környéket felfedező sétánkról teszek ide pár képet. Találtunk egy kis erdőt gyalogosan elérhető távolságban, a fák mögött pedig egy toronyház sziluettje látszik: