A magyarok vagy a kanadaiak dolgoznak többet?

Mikor már a 4. hosszú hétvégét nyomták a barátok és a családunk Magyarországon, akkor elgondolkodtam azon, hogy vajon többet dolgozunk-e Kanadában, mint az óhazában élő felebarátaink.

Vizsgáljuk meg ezt a kérdést egy kellően nagy mintából random módon kiválasztott személy, pl Ákos helyzetén keresztül. Ákos 41 éves, 1 gyermeke van és Kanadában (egészen pontosan Ontarióban) él és dolgozik.

  1. Ünnepek

untitled Magyarország

flag_ontario

Canada-Ontario

2018.01.01 Új Év 2018.01.01 New Year’s day
2018.02.19. Family Day
2018.03.15. Nemzeti ünnep
2018.03.30. Húsvét, Nagypéntek 2018.03.30. Good Friday
2018.04.02. Húsvét hétfő
2018.05.01. Munka Ünnepe
2018.05.21. Pünkösd 2018.05.21. Victoria Day (május 25-öt megelőző hétfő)
2018.07.02. Canada Day (hivatalosan mindig július 1, de akkor is adnak egy hétköznapot, ha a Canada Day hétvégére esik, mint pl idén)
2018.08.06. Civic Holiday (augusztus első hétfője)
2018.08.20. Nemzeti Ünnep
2018.09.03. Labour Day (szeptember első hétfője)
2018.10.08. Thanksgiving (ez is mindig hétfőre esik)
2018.10.23. Nemzeti Ünnep
2018.11.01. Mindenszentek
2018.12.25. Karácsony 2018.12.25. Christmas
2018.12.26. Karácsony 2018.12.26. Boxing Day
Összesen 11 nap   10 nap

Ontario vs Magyarország 10:11

A statutory holiday, azaz a “fizetett ünnepek” száma alapján tehát minimális a különbség Magyarország és Ontario között. Az viszont jól mutatja a kulturális különbséget, hogy míg Mo-on ha a szabadnap keddre vagy csütörtökre esik, akkor azt összevonják egy hosszú hétvégére és az extra napot valamikor le kell dolgozni.

Itt Ontario-ban nem variálnak ezzel ennyit. Jól látható az észak-amerikai praktikus hozzáállás: a Victoria Day, Civic Holiday, Labour Day és Thanksgiving alapból mindig hétfőre esik. Egyetlen kivétel a július 1. (Canada Day), ami hivatalosan mindig július 1., de ha az hétvégére esik mint idén, akkor adnak egy hétfőt helyette mint ‘observed Canada Day).

2. Éves szabadság

Mint említettem Ákos 41 éves, 1 gyermek édesapja. Magyarországon 28 nap alapszabadsága van, és a gyermeke után további 2 nap pótszabadság boldog tulajdonosa (lenne). Ez összesen 30 nap. Könnyű fejben tartani.

A kanadai rendszer nagyon kapitalista, itt Ontario-ban az alapszabadság 10 nap azoknál a munkavállalóknál, akik még nem dolgoznak 5 éve egy munkahelyen és 15 nap akik már legalább 5 éve egy munkáltatónál dolgoznak. Ez persze csak a tartomány által előírt minimum, a munkaszerződésben ettől el lehet térni.

A kevesbé megbecsült munkakörökben, ahol nem számít a munkavállaló elégedettsége, ott általában csak ennyit adnak. Azoknál a cégeknél, ahol számít a munkavállalók tudása, mondjuk úgy, hogy minősége, ott mindig több nap jár.

Ákos előző munkahelyén például 15 nap alapszabadságra volt jogosult, ezen kívül 3 nap person day-off-ra és 10 nap betegszabadságra. A personal day off olyan nap, amit akkor vehet ki a munkavállaló, ha olyan dolgot akar intézni, amit munkaidőben nem tud, pl hivatalos ügyintézés, orvos, vagy ha történik valami a családban. A munkáltató nem szólhat bele, hogy ezeket a napokat mikor veszi ki a munkavállaló. Ha azonban év végére marad personal day off, akkor azt nem lehet következő évre vinni, úgyhogy itt nagyon figyelnek a munkavállalók arra, nehogy ott maradjon parlagon a 3 nap. Ellenben azt nagyon nem illik bevallani, ha valaki ebből a 3 napból megy nyaralni. Ez is nem is nagyon lehetséges, mert ha valaki nem egyesével veszi ki a “Személyes napokat”, akkor elég rondán fognak ránézni.

Időközben Ákos munkahelyet váltott és jelenleg egy nagy biztosítási/pénzügyi multinál dolgozik. A szerződésében 20 nap általános szabadság (vacation day) szerepel, további 5 nap personal day off és 10 nap 100%-osan fizetett betegszabadság. A betegszabadságot nem számolom, tehát Ákos 25 napra jogosult, ami 5 nappal kevesebb, mint Mo-on.

Ha Ákos kellően kitartó lesz a munkahelyén és nem megy arrébb egy házzal, akkor néhány évente növekszik majd a szabadnapjai száma. Ellenben az életkorral nem növekszik a szabadnapjai száma. Érhető tehát, hogy a munkáltatónak miért áll érdekében extra napokat adni 2-5 vagy 10 év után.

3. Munkaterhelés, work-life balance

Talán majd egyszer írok a kanadai néplélekről, addig elég annyi, hogy a kanadai emberek meglehetősen öntudatosak és tartják vagy próbálják tartani a határokat. Jelenlegi munkahelyemen az emberek 95%-a a munkaidő kezdete előtt 2 perccel érkezik, és a munkaidő végén feláll és hazamegy.

Azt tapasztalom, hogy a kanadainak a munkahely mindig is az a hely lesz, ahova a megélhetésért megy. Először fura volt, hogy ezt a nézetet a munkavállalók nyíltan vállalják és hangot is adnak neki. Nincs az a fura helyzet, mint Mo-on, hogy ott is ezt gondolja nagyjából mindenki, de szégyen ennek hangot adni a munkahelyen.

Másfelől eddig azt tapasztaltam második munkahelyemen, amit inkább tartok kanadainak, mint az előző munkahelyem, hogy ha az emberek bejönnek a munkahelyre, akkor dolgoznak. Persze elég gyakran mennek kávézni, de a szünetek rövidek, az ebéd funkcionális (mint egész Észak-Amerika) és nincs internetezés és elintézek ezt azt nap közben.

Ezt onnan is lehet látni, hogy ha valami használt cuccot akarsz venni a Kijiji-n és dolgozó ember van a vonal másik végén, akkor azt fogja kérni, hogy munkaidő idő beszéljetek, munka közben többnyire meg kell elégedni egy rövid SMS váltással.

Végül egy friss összehasonlítás az átlagos munkaórák számát illetően. Nagyjából azt éreztem, hogy bár kultúrálisan elég különböző Magyarország és Kanada, de a szabadságok/munkaórák tekintetében ezt a két ország fej-fej mellett van.

Which nationalities work the longest hours?

 

Cuba 2018 február /1

Tervezgettük ezt a nyaralást, de kicsit későbbre – talán amikor már én is dolgozom. A hosszú telet könnyebb elviselni, ha a vége felé feltöltekezünk egy kis D-vitaminnal, utána már csak pár hét a tavasz. Aztán pár hete Gáborékkal beszélgettünk, mikor mehetnénk együtt, és ez a februári hét tűnt ideálisnak. Így utólag valóban az volt: én el tudtam tolni a munkakezdésemet egy héttel, így nem használtam egy napot sem az elég szűkös – évi 10 nap – szabadságomból. Ákos munkahelyváltása sem élesedett még az indulás előtt, így nem aggódtunk, hogy felmondási idő alatt visszavonják a szabadságát. És a legjobb: vasárnapi napon indultunk és érkeztünk, az érkezés után pedig egy hétfői szabadnap: a “family day” adott még egy napnyi időt pihenésre (mosásra), készülődésre, blogírásra ;-))).

Az indulás előtti szombatot jól elterveztük, csomagolás, friss kiflik beszerzése reggeli szendvicsnek, kis pihenés, skypeon búcsúzkodás, de persze semmi nem úgy sikerül. A délutáni szunyókálás kimarad, délutánra hulla fáradtak vagyunk, Márkot sikerül 6kor lefektetnünk, és kb 8ra mi is ágyba kerülünk. Korán fekszünk, mert hajnali 3-ra rendeltem az ubert, 6:45kor indul a gépünk. Ilyenkor valahogy nem nehéz felkelni, még Márk is kiugrik az ágyból 2:30kor, izgatott, felöltözik magától, nem kell noszogatni. Bőröndök készen, még bedobjuk az előkészített szendvicseket és az európai telefontöltőket a kézibe.

Kabát, sál, sapka, furán hat a tornacipő a 20 cm hóban, de csak nem utazunk csizmában Kubába ;-). Az uber időben érkezik, valami Hyundai, csúszkál össze-vissza a kis utcákban, ahol nem jellemző az utak hótalanítása. Reptér, elsők között csekkolunk be, rengeteg időnk van a terminálban. A gyerekek leragadnak a tabletekkel felszerelt asztalok mellett, Márk rutinos pókeresként igennel válaszol a kérdésre, hogy elmúlt-e 18 éves. A kis játékfüggő, nem érti mit nyomkod, és a szerencsejátékokon kívül csak reklámokat tud nézni, meg híreket olvasni. Felelős szülőként azt gondolom, ezek közül a póker a legkevésbé káros. De most tényleg, miért nem raknak ezekre 1-1 játékot gyerekeknek is? Úgyis ők nyomkodják a legtöbbször. Szerintem.

IMG_0541

A legjobb poén a reptéren, amikor bemondják a kapunál, a beszállítás azonnal kezdődik, amint megérkezik a személyzet :D. Befutnak és beszálnak, aztán mi is, álmosan pislogunk a gépen, sokat gurulunk aszfalton, vagyis hóban felszállás előtt. Elszalad az a 4 óra repülés, a kiszállás 25 fokba és napsütésbe priceless. Cayo Coco reptere egy buszvégállomásra emlékeztet, nem sok gép jár ide, vagy mégis? Aznap érkezett Torontoból még egy. A belépéshez lefotóznak, sorban állunk, ellenőriznek, megjönnek a csomagok is, fél órát buszozunk. Az út mellett látszanak a hurrikán nyomai, tövestül kicsavart fák hevernek a mangrove erdőben. Megállunk az első szállodánál, a házak mellett látszik a tenger, basszus ezek a színek!! Pont mint a windows képernyővédő, csak igaziból. A második megálló a miénk, óriási nyitott lobbyba érkezünk, betessékelnek egy külön terembe, limonádéval kínálnak, jól esik egy kis cukros lötty. A becsekkolást itt intézik, gyorsan megvan, szobát cserélünk hogy egy kicsit közelebb legyünk. Készen vannak a szobák, beköltözhetünk. Szép a szobánk, tágas, de a gyereknek nincs megágyazva, szólunk a takarító néninek mikor elindulunk körülnézni. Pár óra múlva még mindig semmi, Ákos telefonál a recepcióra, nem értik mi a gond, hát van a szobában kinyitható ágy, nem? Az van, csak ágynemű nincs. Ja, ok, alvásidő előtt fél órával meglesz ez is. Szoktatnak a tempóhoz ;-).

IMG_0554

Csodás időnk van, 25-26 fok, a tenger is hasonló hőmérsékletű, általában fúj egy kis szél. Mivel egy kis öbölben van a tengerpart, a hullámzás sosem kellemetlen. Apály idején ki lehet sétálni egy kis homokpadra, belül érezhetően melegebb a víz. A homokpadtól a partig a gyerekeknek leér a lábuk, de azért mindegyikük visel mellényt és karúszót is. A víz színei hihetetlenül gyönyörűek, a parton árnyékolók alatt napágyakon heverünk, a gyerekek többnyire kiválóan eljátszanak együtt. Beszéljenek helyettem a képek:

IMG_0797IMG_0684IMG_0654IMG_0650IMG_0644IMG_0614IMG_0607IMG_0606

All inclusive az ellátás, több étteremben is lehet enni, kb mindegyiket végig is próbálgatjuk. Ismerősöktől hallottuk, hogy a kaja azért nem olyan csúcs minőségű, sokszor előfordul, hogy valami hiányzik aznap. És nem is ízesítenek annyira, a kanadai visszajelzésekben olyan tanácsokat olvastam, hogy vigyél magaddal ketchupot, mustárt, meg a saját fűszerkeverékedet. Ehhez képest szerintem egész jókat főznek, mondjuk sorbanállás mindig volt a frissen készített ételekhez – reggel az omlettesnél, délben és este a húsoknál, vagy melegszendvics-pizza állomáson. Van a vacsoránál egy pasta sor is, na oda soha nem állok be, ott a leghosszabb a sor. Csirkét, vagy halat süttetek általában. Nemcsak az alapanyagokkal, hanem a munkaszervezéssel és munkamorállal is látok problémákat. A tojást vagy húst általában akkor rakja fel a szakács a sütőlapra, amikor a vendég a sorban elé érkezik. Van, hogy csak 2 omlett sül az egyébként méretes sütőlapon, miközben még 20-an várnak a hátam mögött. És az elsőnek sem valami szórakoztató nézni, ahogy serceg a cucc. A morál? Egyik reggel a teraszon reggelizünk, és egy új pincér ugrál körülötünk. Kezében tiszta teríték, szedi le az asztalokat, pörgeti a vendégeket. Érkezik egy rutinosabb kolléga, szól neki hogy “tranquilo” =nyugodtan. Nem tanul, tovább zsizseg. Pár perccel később a pultos kolléganő dühösen kikapja a kezéből a terítéket, és a pultba hajítja. Duzzog. Nem vagyok naív, láttam már ilyet vezetőként is, a kényelmesebbje beállítja a lelkes új munkaerő tempóját. No igen, de itt a borravalót vonják meg maguktól, amire meg szükségük van. Mondjuk máshol meg az előléptetést ;-).

IMG_0898

Vacsorázni 3 este is a’la carte étterembe megyünk, itt elmarad a sorbanállás, cserébe elég lassan hozzák az ételeket, ami a gyerekeknek unalmas. Az első alkalommal konkrétan versenyt alszanak. Ha azt gondolod, hogy a kiszolgálás a menü komplexitása miatt lassabb, hát nem. 3-4 előéel, ugyanennyi főétel, 2-3 desszer szerepel az étlepon. Legalább 1-re minden kategóriában azt hallod rendelésnél, hogy sajnos ma nincs.

A kanadaiak nem elősorban az ételekből szerzik a kalóriát Kubában. Az iskolában a tanítónénitől kaptam a tanácsot, hogy vigyünk nagyobb termo kulacsot magunkkal, mert a melegben az italok könnyen megmelegednek. A rutinos látogatók valóban ilyen poharakkal érkeznek reggeltől estig a beach barba, és teletöltetik: sörrel / koktéllal / rummal jéggel vagy jég nélkül. Nagyon furán néznek ránk, mikor vizet kérünk a hőálló kulacsunkba. Gerincesek vagyunk, és az első sört / koktélt sosem kérjük ki 11 óra előtt (khmmm délelőtt 11). Bár rosszul érezzük magunkat miatta, a 2 dl-es műanyag poharakat használjuk, nem a fél literes kulacsokat. Így legalább egyvalakinek el kell sétálni a partról a bárba hogy 2 dl alkoholos italt szerezzen. Next time :D.

IMG_0776

Inni lehet még az úszómedencében ücsörögve is, sőt, este a lobby szórakoztató-központtá változik, koktélos standok és élő zenekarok nőnek ki a földből, egy bácsi szivart tekerget kézzel a kiskocsija mögött, gyerekprogramok és show műsorok kezdődnek a színházteremben.

IMG_0921IMG_0920IMG_0774IMG_0770IMG_0578IMG_0574