Kanadai hetkoznapok 12. – Oszi színek a varosban

Csodalatosan szep az osz errefele, ha sut a nap.

Amikor eszakon voltunk az elozo hetvegen, akkor arrafele tobb volt a piros szin, de Waterloo-n belul is akad juharfa boven.

Alul nehany szep foto, amit a heten keszitettem az oszi szinekrol.

Jah es megkezdodott a Halloween keszulodes is. Eddig ugy tunik, hogy Torontoban tobb haztulajdonost erdekel a Halloween, mert tavaly ilyen tajban mar sok zombis hazat lehetett latni, Waterlooban pedig eddig alig.

Ez is mai kep, az elmirai Food Basic-et feldiszitettek Halaadasra.

A Post vegere nehany kep az eddigi legjobb jatszoterrol amit Kanadaban lattam.

Elmiraban van, kb 10 km-re tolunk, de ha jo ido van a hetvegen, akkor szivesen jovunk. Errefele foleg feher kanadaiak elnek, de azert hallani idegen nyelvu beszedet is idonkent es lattam azsiai anyukakat is.

Azt meg mindig nehez megszokni, hogy a taskamat nyugodtan a padon hagyhatom, mig a gyerek utan megyek. Senki sem fog belenyulni.

Márk 4. szüli

Márk december 18-án töltötte be a 4. évét, és ezt szerettük volna megünnepelni. De kezdjük egy kicsit távolabbról..

Talán októberben volt az első alkalom, amikor az oviban az egyik kis csoporttárs szülinapi bulit tartott, és Márk nem kapott meghívást. Ő annyira a szívére vette ezt, hogy azonnal meghívta az összes csoporttársát a saját szülinnapi bulijára. Mind a 28-at :D. Majd ott voltunk Kristóf, és nem sokkal később Henrique szülinapján, és őket mi szerettük volna mindenképpen visszahívni. Ugyanúgy, ahogy a legtöbb barátunkat is a gyerekeikkel -az itt élő magyarokat, és a lengyel házaspárt cuki kislányukkal, Liwiával. Majd az oviból is megérkezett az első szülinapi meghívás – Charlie partyjára, amit egy játszóházban tartottak. Egyik eseményen sem volt jelen egy egész ovis csoport, ezt mi sem gondoltuk kivitelezhetőnek. A Charlie anyukája által felderített helyszín viszont nagyon megtetszett nekünk: tágas, sok játékkal, felkészült személyzettel, és olyan extrákkal, mint a tetoválás, arcfestés, és ugrálóvár. El is határoztuk, hogy nem nézelődünk tovább, lefoglaljuk ezt a helyet.

No igen, de már december közepe volt. Ez az időszak a karácsonyi készülődés jegyében telik, hétvégenként olyan tömegek áramlottak a nagy bevásárlóközpontokban, amilyet Magyarországon el sem tudtunk képzelni – pedig ott sem könnyű decemberben ajándék beszerző körútra indulni. Ezért áttettük a dolgot januárra. Persze 18-án estére vettünk Márknak egy tortát, és szépen csendesen, csak mi hárman +a házban lakó Henriqe és családja részvételével (ők is pont így hívtak át minket spontán) megeszegettük, és persze ajándékok is voltak. Közben beszéltem a játszóházzal telefonon, és írtam nekik egy mailt is, de egészen január első napjaiig nem érkezett válasz, akkor újra írtam, és sikerült a foglalás január 20. szombatra, 11-13 óra között. Készítettek nekünk valami meghívó-félét, de nem sikerült valami jól, így megkértem Zitát, hogy szerkesszen egy szebbet, és rögtön több szebbet is küldött ;-). Ilyeneket:

Az elérhetőségemet én radíroztam le ilyen igényesen, mert már így is a komfortos szintnél több spam hívást kapok.

Elküldtünk néhányat e-mailen és más modern csatornákon – hurrá messenger, whatsup. A barátokkal könnyű dolgunk volt, mert tudtuk hogy hány gyerkőcre számítsunk, és ők gyorsan vissza is jeleztek. Viszont a játszóházban 20 gyerkőc volt a maximum, és fogalmam sem volt, hogy az ovis társak közül ki hozza majd el a testvérét is. Charlie szülinapján ugyanis ott mászott néhány kis totyogó is. Ezért maximum 5 osztálytársat gondoltam ki, Henriquen felül, akit már beleszámoltam a létszámba. Nekik kinyomtattunk és borítékba tettünk a meghívókat. Előtte Márkkal egy esténk arról szólt, hogy kiválasszunk az 5 gyerkőcöt, akiket a legjobban szeretne meghívni. Megkerestük őket az osztályképen, aztán Márk lediktálta a neveket, leírtam amit értettem, aztán másnap az ovis szekrényeken ellenőriztem le a pontos helyesírást. Még így is becsúszott 1-2 hiba a rendszerbe ;-), pl Márk kis menyasszonyáról kiderült, hogy nem Camera, hanem Kymera; és Finley pedig úgy írja a nevét hogy Finlee. Az ő szekrényükről lekopott a felirat. Myles nevét konkrétan a saját anyukájával írattam le, és utána délutánig rettegtem, hogy nem is annak a gyereknek adtam, akinek Márk szánta. Ő ugyanis kb így mondta a nevét fonetikusan: Májul. No mondjuk Mizz Wörcsörsztone után már semmin sem lepődünk meg 😀 (Ms. Richardson). No szóval azt hittem akkor,  hogy ez stresszes volt, és nem voltam felkészülve arra, ami utána következett. Átadtuk a meghívókat kb 1,5 héttel az esemény előtt, és az osztálytársak közül senki sem jelzett vissza. Közben a játszóház már véglegesíteni akarta a létszámot, és a pizzát, tortát is meg kellett rendelni.

Ákos elkérte az érintett szülők e-mail címét a tanárnéninktől, én meg írtam egy-egy e-mailt is a kedves anyukáknak, hogy mi van már. A vsszajelzések: 1. nem jutott el a szülőkhöz a meghívó, és nem lesznek a városban; 2. nem érnek rá, de szervezzünk egy playdatet; 3. jaj elfeljetették, de akkor ok jönnek; 4. (pénteken a szombati buli előtt) megkérdzi, hogy valaki el tudja-e hozni a gyerkőcöt, mert a szülők dolgoznak, (péntek este) sajnos nem; 5. nem méltatott válaszra sem.

Végül 10 gyerkőc jött össze, és nagyon jót tomboltak, amíg a szülők kis csoportokban ismerkedtek, beszélgettek. És a lényeg, néhány fotó:

IMG_0484(1)IMG_0476(1)IMG_0483(1)IMG_0486(1)IMG_0479IMG_0475(1)IMG_0473(1)IMG_0472(1)