2. rész – Kirándulás Ontario Tihanyi félszigetére

Az éjszakát tehát egy motelben töltöttük Wiartonban. Az ágy rengett alattam egész éjjel, hol Márk dobálta magát, hol Timka, ezért aztán reggelre úgy éreztem, mintha semmit sem aludtam volna.

Ennek én voltam az oka, mert este hideg volt, feltekertem a termosztátot, de nem történt semmi, ezért úgy hagytam. Hát működött, csak elektromos fűtés volt és kellett neki pont annyi idő, hogy felmelegedjen, míg elaludtunk. Szóval bitang meleg volt egész éjjel és ezért dobálta magát a családom. :-/

A reggeli hőmérséklet a telet idézte, mert összesen 3 fok volt 7 órakor. Hogy miért? A Lake Huron nagy víztömeg, ezért nagyon hideg tavasszal és az óriási víztömeg lehűti a tavaszi levegőt. Ezért aztán a helyi cottage-ok alapfelszerelése a terasz melegítő gázégő és a takaró.

Ezen a környéken augusztusban van a legjobb idő, akkor állítólag gigászi 16-17 fokra is felmelegszik a tó vize. Egyszer Horvátországban búvárkodtam ilyen hideg tengerben, amikor a Bora utáni napokban a teljes vízoszlop felkavarodott. Hát akkor az 5 mm-es neoprén ruhában is nagyon hideg volt, kocogott a fogam a 45 perces merülés végére.

De vissza Kanadába, a Bruce félszigetre. Eddig próbáltuk Márkot távol tartani a gyors éttermektől, de reggelit a Tim Hortons-ban vettünk. Tetszett neki, de azóta még nem mondta, hogy a megint menjünk oda, úgyhogy nincs nagy gond.

Reggeli után elindultunk a Nemzeti Parkba, annak is arra a részére, ahonnan a Grotto legközelebb esik. A Grotto azt jelenti, hogy “barlang kultúrális jelentőséggel”. Itt egy öböl, szép sziklákkal és valószínűtlenül kék vízzel. A sziklák üledék képződés útján keletkeztek, és vannak kisebb barlangok is, amiket a víz vájt ki, de az emberek nem a barlangokért, hanem a tó+víz+sziklák látványért jönnek.

Népszerű turista látványosság, ezért előre be kell jelentkezni a Parknál és telefonon kérni kell egy parkolási engedélyt (minél előbb annál jobb, de előszezonban nekünk elég volt előző nap). A mi engedélyünk adott napon reggel 8-12-ig szólt, 9-kor érkeztünk, úgyhogy elég szoros volt az idő keret.

A Grotto a parttól egy óra sétára található, séta közben a látvány csodálatos:

20180521_09503520180521_10115420180521_093738

A Grotto kellemes pihenő hely a séta végén, igaz szezonban és szezonon kívül millió ember üldögél a sziklákon.

IMG_1381IMG_1391IMG_1392IMG_1394

A Grotto-tól visszafele nem a tóparti, hanem az erdőn keresztül vezető úton sétáltunk és ezen az úton ilyen szuper dolgokba lehet belefutni. Itt például két tó között van egy pár méter szintkülönbség és a víz egy zúgón keresztül rohan át az egyikből a másikba. Egy órát is elnéztem volna a vizet.

IMG_1408IMG_1410

A Grottózás után felkerekedtünk és a parti úton indultunk el. Itt futottunk bele a Lion’s head nevű kis településbe. Alig néhány százan lakják, kiesik a nagy látványosságok közül, de azért láthatóan próbálkoznak ide csábítani az embereket.

A hely neve abból adódik, hogy a település egy kis védett öbölben fekszik és az öböl csúcsánál vannak sziklák és az egyik állítólag hasonlít egy oroszlán fejére. Ha az embernek jó a fantáziája, akkor valóban bele lehet képzelni az egyik sziklába egy oroszlánt.

Nekem jobban tetszett a családias kis diner, ahol ebédeltünk, a kikötő (imádom a vitorlás kikötőket) és a védett homokos “strand”, ami mellett egy kis játszótér van, ahol a gyerekek kitombolhatták magukat.

Ez egy olyan hely, ahova érdemes szezonban is visszajönni, van egy kis motel is a parton, ahol el lehet lógni pár napot. Ebben a “faluban” pont úgy éreztem magam, mint májusban a Balaton partján bármelyik kis településen. Az időjárás csodás, a kikötőben már vízen a hajók, a hajók gazdái pedig készülnek a szezonra, de alapvetően lassú és csendes az élet.

IMG_1431IMG_1432IMG_1430IMG_1429IMG_1438

Ezzel nagyjából a túránk végéhez értünk, bár még kigurultunk Sauble Beach-hez és megálltunk a Sauble Falls-nál, de a gyerekek szépen egyesével bealudtak a kocsiban, mi meg Torontó fele vettük az irányt. A Sauble Falls (köv kép) maga olyan látványosság, amiért érdemes autóba ülni, de mi már csak keresztül rohantunk rajta az egész napos természeti orgia után.

IMG_1443

Elképesztően sokoldalú a Bruce félsziget. Innen indul a Bruce trail, a legszebb szakasza pont a félszigeten keresztül vezet, majd 890 km-el később a Niagara Falls-nál ér véget. Közben gyönyörű helyeken megy keresztül és persze a kevésbé izgalmas Ontario-t is meg lehet nézni (farmok, síkság). A magyar Kéktúra kanadai változata.

A Bruce félszigeten lehet erdőben túrázni, a tavat bámulni, vízeséseket nézni, sátorozni a nemzeti parkban, vagy csendes kis településeken lógni. Nálunk még napokig tartott WOW érzés, ezért aztán biztosan visszamegyünk majd, hogy többet lássunk belőle. Azt is tervezem, hogy ha Márk pár évvel nagyobb lesz, akkor elmegyünk egy kétnapos túrára, visszük magunkkal a sátrunkat és hálózsákunkat, ott alszunk a nemzeti parkban és bejárunk egy nagy szeletet.

Kirándulás Ontario Tihanyi félszigetére

Eddig még csak két Nagy Tavat láttunk Kanadában, a Lake Ontario-t és a Lake Huron-t. A Lake Ontario itt van a kertek alatt, és sajnos néhány millió ember él a partján, úgyhogy a víz minőség nem annyira jó. Nem arról van szó, hogy nem átlátszó a víz, de a nagy városok látható és láthatatlan módon szennyezik a vizet, ezért aztán Torontó környékén nagy elszántság kell ahhoz, hogy az ember megfürödjön a vízben. Nekem már csak azért is, mert 18-19 foknál nem igen melegebb még a szélében sem.

Ha azonban az ember észak, észak-nyugatnak indul, akkor pár óra autózás után elér a Lake Huron partjára, ami más dimenzió. Tavaly már jártunk itt, akkor Midland-en voltunk a St. Marie among the Hurons nevű indián “skanzenben”.

A víz itt nagyságrendekkel hidegebb és kristálytiszta, nincs nagyobb város a tó partján, ipar és mezőgazdaság is csak óvatosan, ezért a Lake Huron állítólag az ökológiailag leginkább rendben lévő nagy tó. Mióta egyszer jártam itt, azóta vágyom vissza, az egyetlen visszatartó erő a 2-3 órás távolság, ami többnyire kizárja ezt a helyet a napi túrák célpontjai közül.

De aztán eljött a tavasz és Kanadában is van hosszú hétvége, ezért május vége fele, Viktória királynő szülinapja alkalmából kapott extra szabadnapot felhasználva  elindultunk a Lake Huron-hoz, annak is tisztán kanadai részére a Georgian Bay-hez (ez ugyanaz a tó, csak annak egy hatalmas öble).

Az út a szokásos Ontario farmland-en keresztül vezet, ahogy elhagyja az ember a GTA-t, úgy a forgalom normalizálódik, nagyon szép kis városokon keresztül vezet az út, de alapvetően csendes, sőt TÚL csendes itt az élet. Aztán jön a Bruce Peninsula és rögtön meglátszik, hogy itt már nem zöldség termesztésből élnek, hanem a turizmus hajtja a helyi gazdaság szekerét.

Ha beütöd a Google Maps-be, hogy Bruce Peninsula, akkor látni fogod, hogy ez a hosszú félsziget mélyen benyúlik a Lake Huron-ba és a félsziget vonalán további szigetek találhatók, melyek elválasztják a Georgian Bay-t a Lake Huron hatalmas víztömegétől.

georgian-bay-map-704

Ez a félsziget a Cottage Country része, azaz a fáradt GTA polgárok ide vonulnak vissza hétvégére, néhányan egész nyárra, hogy élvezzék a 16-18 fokos kristálytiszta vizet, az erdőket, a hűs éjszakákat és a meleg nyári nappalokat.

A főút mentén egymást érik a motelek, de a főúttól pár kilométerre mindkét irányba ott a tó és a parti kis településeken nem gazdaboltot találni, hanem éttermeket, kis panziókat, néhol hoteleket.

A félsziget csúcsán található Tobermory, ami a mi célpontunk volt. Ha a Bruce Peninsula a Lake Huron Tihanyi félszigete és a csúcsán Tobermory maga Tihany. Itt is van komp, és kikötő, de a hasonlóság nem áll itt meg. :-]

Szezonon kívül alig pár százan lakhatnak erre, de májusban elkezd duzzadni a tömeg, kinyitnak az éttermek és kávézók, van fancy édesség bolt, ahova a gyerek MINDENKÉPPEN be akar menni. Van lángos, hekk, pizza HELYETT hamburger, french fries, fish and chips, beaver tail és ja igen, pizza.

Első nap elment egy fél napunk az utazással, ezért csak délután érkeztünk meg Tobermory-ba. Bóklásztunk a parton, a tömeg előszezoni volt, azaz vállalható és nagyon kellemes hangulata volt a kisvárosnak. A település hamar bejárható, van egy kellemes belső kikötő, ahonnan a kishajók hordják át az embereket a ‘Fathom Five National Marine Park’-ba, azaz a környező szigetekre.

20180520_15164920180520_15192320180520_163428

A nap végéhez közel még besétáltunk a félsziget csúcsán lévő nemzeti parkba, ahol jártunk egy jó órát az erdőben, kisétáltunk a tóhoz, felmentünk a kilátóba.

IMG_1367

IMG_1365

Vacsorára is maradtunk volna Tobermory-ban, de a Fish & Chips helyen mondták, hogy sajna legalább 40-60 perc a kiszolgálás. A gyerekek miatt tehát felálltunk, beültünk az autóba és kerestünk egy kevésbé felkapott helyet az út mellett.

A low budget szállásunk Wiartonban volt, ami kb 60 km autózást jelentett Tobermory-tól. A motel egyszerű volt, de tiszta és az ágy elég nagy hármunknak. Eredetileg azért választottuk ezt a helyet, mert elvileg volt családi szobájuk kettő is, de mire foglaltunk az egyiket meg kiadták, úgyhogy nem volt kérdés, hogy barátainknak engedjük át a két különálló francia ágyas szobát, mert náluk mégis 2 gyermeket kellett elhelyezni. :-]

Volt már 10 óra mire Márkot ágyba dugtuk és számára szokatlan volt, hogy mi is ott vagyunk a szobában, amikor ő elalszik, mert kicsi gyermekkora óta a saját ágyában / saját szobájában alszik.

Nos Márk egy kicsit vergődött a szokatlan helyszín és felállás miatt, mi csendben olvastunk és vártuk, hogy végre elaludjon. Már azt hittük, hogy alszik, amikor kinyitotta a szemét, hogy szemrehányóan, de egyben érdeklődően megszólalt: “Ti tényleg EZT szoktátok csinálni ilyenkor?” Biztosan azt hitte, hogy mi ilyenkor felnőttes dolgokat csinálunk és neki azért kell lefeküdnie, mert ő még gyerek. Csalódott lehetett, amikor látta, hogy csak a tabletet/telefont nyomogatjuk. :-]

Következő részben a második napunkról lesz szó, amikor azért több mindent csináltunk és klassz helyeket láttunk.