Huronok között

Augusztus 7-én Civic Holiday van Kanadában. Mivel a szabadnap hétfőre esik, ezért ez hosszú hétvégét is jelent.

A hétvégét megelőző pénteken úgy értem haza a munkahelyről, hogy a szokásos délutáni monszun esőben teljesen eláztam, de szombaton már javult az idő és vasárnap pedig minden ideális volt egy hosszú kiránduláshoz.

Gáborral, Mariannal és a gyerekekkel Midlandbe mentünk, illetve ahhoz közel a “Sainte-Marie among the Hurons” attrakciót vettük célba. Ez a kanadai skanzen kb 150 km-re van tőlünk, azaz 1,5 órás utazást jelent, de a weboldal ígérete szerint egy valódi 17. századi francia missziót lehet megnézni, ami a Huron tó partján volt a kereskedelem és a vallási élet központja.

A települést 1639-ben jezsuiták alapították akik megpróbálták a Huron (eredeti néven Wendat) indiánokat megtéríteni az 1600-as évek közepén, de ezt az irokézek nem nézték jó szemmel, akik 1648-ban megtámadták a missziót és szinte teljesen kiirtották a lakosságot. 1649-ben a misszót átköltöztették egy jobban védhető szigetre, de egy kemény tél és az éhezés miatt a franciák végül elhagyták a Huron tó partvidékét. A missziót csak a második világháború után kezdtek újraépíteni az eredetivel azonos helyen és formában.

Utunk első órájában hosszan mentünk a 400-as autóályán északnak, majd az utolsó pár tíz kilométerre letértünk az autópályáról és megérkeztünk az igazi vidéki Kanadába. Ebben a régióban gyönyörű zöld a természet, egymást érik a szebbnél szebb tavak és a hatalmas házak előtt 4×4-es városi terepjárók és óriási pick-up-ok állnak.

Ontario ezen része láthatóan a mezőgazdaságból él, sok fóliasátrat, hatalmas zöldséges kerteket, traktorokat láttunk minden fele. Az volt az érzésem, hogy a mezőgazdaság erre jó megélhetést biztosít az embereknek, mert a porták rendezettek voltak és jólétről árulkodott a környezet.

Ahogy az ablakon bámultam kifele megpróbáltam elképzelni, hogy Magyarországon vagyok, de a sok fenyőfa és a farmok épületeinek stílusa egyértelművé tették, hogy nem a Dunántúlon vagyunk, hanem Észak-Amerikában autózunk a magyar szemnek szokatlanul egyenes utakon.

20170806_105455

Sainte-Marie among the Hurons elég messze van Torontótól ahhoz, hogy ne legyenek sokan a környéken, ezért amikor megérkeztünk 11-kor, akkor alig volt pár autó a jó nagy parkolóban. A belépő díj is kellemes volt, egy felnőtt jegy mindössze 13,5 CAD, gyerekeknek 5 éves korig ingyenes a belépés.

A gyerekek miatt rögtön jégkrém vásárlással kezdtük a napot, de aztán szép lassan elmerültünk a múltban. Az nagyon tetszett, hogy az erődben minden helyen volt egy beöltözött helyi fiatal, aki mesélt az adott helyről. Az alvópadokon ott voltak a pokrócok, az éjjeli szekrényen a biblia, az indiánok szállásán állatbőrök és ahol az ételt füstölték ott valóban égett a tűz (és fullasztó volt a füst), úgyhogy jól el tudtuk képzelni a korabeli viszonyokat.

Kemény lehetett a téli időben ezekben a szigeteletlen házakban aludni úgy, hogy nem volt kémény és a fejed felett ott füstölődtek az elejtett állatok.

 

A gyerekeknek is találtunk sokfajta szórakozást: volt egy állomás, ahol kis agyag totemet lehetett készíteni, aztán volt ahol egy kovács csinált valamit, lehetett lúdtollal és tintával írni vagy korabeli indián ügyességi játékokat játszni. A végére Márk annyira felpörgött, hogy rohant egyik házból a másikba, benézett minden sarokba, megtekert minden tekerhetőt, kinyitotta a szekrényeket. Én meg csak néztem, hogy ezt hogyan bírja, mert én csak vánszorogtam a napon.

Kora délutánra elfáradtunk a nagy sétátától, úgyhogy kanadai módra behúzódtunk egy piknik sátor alá és megettük amit vittünk magunkkal.

Ezt követően délutáni pihenő helyett elmentünk a Discovery Bay-be, ami a korábbi attrakció párja volt, szintén kellemes belépő díjért. Ez a hely is szuper volt, mert a Huron tó partján az egyik öbölben a régi angol tengerészeti bázist állították helyre (naval base – annak ellenére, hogy ez egy tó partján van). Itt is felépítették a korabeli házakat és két újraépítített vitorlás hajó a Tecumseth és a Bee ott ringatózott a kikötő vizén.

A hajókra fel lehetett sétálni, sőt le lehetett mászni a hajók gyomrába is, ahol élethűen megépítették a kapitány és a legénység szállását, a raktárakat.  Ezen kívül a matróz gyerekek még a fedélzetet is felmoshatták. 😀

A haditengerészeti bázis jó nagy területen helyezkedett el úgyhogy nagyott sétáltunk az árnyas fák alatt és végül beültünk a kis tóparti étterembe, ahol mindenféle egészségtelen, de jóleső ételt ettünk vacsora gyanánt.

Ezzel el is ment a nap, 6 órakor elindultunk hazafelé. Az utazás kellemes volt, mert estére elmúlt a meleg és csak egy kis dugó volt a 400-as autópályán, úgyhogy 8-ra haza is értünk. Nagyon fáradtan, de vigyorgósan szálltunk ki az autóból, mert jó idő volt, jó társaságban voltunk, Márk is és mi is szuperül éreztük magunkat és végre láttunk valamit az igazi vidéki Kanadából  is.

Néhány link az érdeklődöknek:

Sainte-Marie among the Hurons – wiki

Sainte Marie among the Hurons weboldala

Discovery Bay – Lake Huron

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s