Ilyen volt az első hónapom a munkahelyen

Pontosan egy hónapja álltam munkába ráadásul pénteken volt az első employee check-in beszélgetésem a közvetlen főnökömmel, ezért úgy érzem, hogy eljött az ideje, hogy időszakos egyenleget vonjak.

Aki még nem tudja annak röviden leírom, hogy egy kb 120 főt foglalkoztató Fintech szoftver cégnél dolgozom senior termék menedzserként. A napi feladatom néhány céges kliens kiszolgálása, a fejlesztési és más ügyeik terelgetése.

A projekt menedzsment irodán dolgozom, amit itt kicsit másként hívnak, de lényegében erről van szó. Többen vagyunk projekt menedzserek, mindenkinek megvan a többé-kevésbé fix céges ügyfélköre és az időnként beeső új ügyfél implementációkat és extrákat a vezetők a tapasztalat és a szabad kapacitások alapján osztják szét.

Azt hiszem, hogy jó szakmát választottam magamnak ahhoz, hogy újra tudjam építeni a karrierem itt Toronto-ban. A projekt menedzser, legyen az IT vagy Fintech hátterű szakember keresett madár errefelé, nekem mindössze 3 hetembe telt az első kanadai munkahelyem megtalálása.

Más tekintetben viszont nincs könnyű dolgom, mert ugyanazokkal a nehézségekkel kell itt is megküzdenem, mint bármely magyar munkahelyen. Nem akarok és nem is tudok a munkahelyi ügyes bajos dolgokkal kapcsolatban részletekbe menni, mert komoly titoktartási nyilatkozatot írtam alá, de néhány személyes gondolatot szerintem megoszthatok.

Az első hónapom üvegkemény volt és azt gondolom, hogy egy ideig még így maradnak a dolgaim. Mi ennek az oka?

Mikor idejöttem, akkor azt hittem, hogy tudok olyan szinten angolul, hogy egy munkahelyen elboldoguljak. Ez alapvetően így is volt eddig és a munkatársaim közül többen azt jelezték vissza, hogy jól beszélek,

Amikor azonban 3 olyan szakemberrel ülök egy szobában, akik valójában nem angolul beszélnek, hanem informatikus nyelven, plusz a helyi tapasztalat hiánya miatt nincs egészen pontos képem arról, hogy miről beszélnek, akkor megfordul a fejemben, hogy mikor leszek én ezen a szinten… Bár lehet, hogy ez nem is angol nyelvi, hanem szakmai kérdés…

Az elmúlt hónapban keményen dolgoztam azon, hogy behozzam a lemaradásom. Reggel legalább 30-40 perccel a munkaidő kezdete előtt érkezem és legalább ennyivel később távozom. Ennek az az oka, hogy ekkor van időm konszolidálni a nap közben leírt információkat és azt is érzem, hogy a magyar tempómnál jóval lassabb vagyok, mert többször is el kell olvasnom egy technikai szöveget, hogy teljesen megértsem.

Annyi előnyöm mindenképpen van a kollegáim nagy részéhez képest, hogy én láttam, sőt vezettem működő pénzügyi operációt és az itteni bankok, biztosítók, alapkezelők pont azokkal a kihívásokkal szembesülnek, mint a magyar cégek. Ezek az alábbiak a teljesség igénye nélkül: egyedi könyvelési helyzetek valami rendhagyó gazdasági esemény miatt, adathibák, felügyeleti compliance nyomás és iszonyú fejlesztési tempó.

Azt is érzem, hogy mindössze egy hónap alatt a szókincsem sokat javult és gyorsabban tudom kifejezni a gondolataimat, de röhögök magamon kínomban, amilyen arcokat vág a közvetlen főnököm, amikor megpróbálok valami fontosat elmagyarázni olyan pontossággal, ahogy azt ő igényli. Egyébként az is igaz, hogy ennyi idő alatt összecsiszolódtunk valamennyire, mert úgy látom, hogy türelmesebb lett és már hajlandó velem röhögni ha valami hülyeséget mondok.

A nyelvi akadályon tehát lassan túl vagyok és ebben segít, hogy munktársaim bár nem veszik figyelembe, hogy én alacsonyabb kommunikációs szinten vagyok, de ha valamit nem értek, akkor türelmesen elmagyarázzák a helyzetet. Csak merni kell kérdezni…

A befektetett energia tapasztalatom szerint meg szokott térülni, ezért arra számítok, hogy fél év múlva már csak az akcentusom mutatja majd, hogy én nem itt születtem. Állítólag franciás az akcentusom, már többen megkérdezték tőlem, hogy biligual vagyok-e. Erre azt felelem, hogy persze, de nem francia-angol, hanem magyar-angol. 😀

Amikor még Magyarországon voltunk, akkor sokat gondolkodtam, azon hogy milyen lehet Kanadában dolgozni és hogy miben különbözik egy kanadai munkahely egy magyartól. Akkoriban nem gondoltam volna, hogy egy kanadai munkahely PONTOSAN ugyan olyan, mint egy magyar. Hogy ez mit jelent?

Az erőforrások itt is szűkösek, a munkáltató figyel, hogy kihasznált legyen az időnk. Gyors a munkatempó, sok a stressz, amit részben az elvárások, más részt a munkatársak okoznak. Itt is vannak páran akik tapasztaltak és proaktívak és öröm velük együtt dolgozni és vam egy csomó olyan ember aki elég lazára veszi a figurát.

Ha velük kell dolgoznom, márpedig ilyan is van elég gyakran, akkor sokat kell az irodában köröznöm, mire mindenkit elérek, kicsikarok belőlük bármi ígéretet vagy határidőt.

A korábbi magyar munkahelyemhez képest annyi jelentős különbséget azért látok, hogy itt a munkatársak csak korlátozottan beszélnek a magánéletükről és egészen ritkán látok olyat, hogy a folyosón az emberek magánügyben beszélgetnek. A közös ebéd jellemző, itt is megvannak a fix ebéd párok, de olyan nem láttam még, hogy gyere, ugorjunk el kávézni együtt a Starbucks-ba munkaidőben.

A munkahelyi körülmények egyébként jók, ami a technikát illeti. Minden tárgyalóban ott van a telekonferencia központ, de az asztalomtól is tudok konferencia hívást hostolni a Quebec-i vagy British Columbiában dolgozó ügyféllel. Az is alap, hogy telekonferencia közben meg tudom osztani a képernyőmet is és fel tudom venni a beszélgetést, hogy visszanézzem ha esetleg valamit nem értettem jól.

Van persze olyan dolog is, amit nem szeretek. Pl fura, hogy a teljes padló fából van, nyikorog a lábunk alatt és reng az emelet, amikor valaki elvágtázik a boxok közötti folyosón. Jelenleg átépítés alatt van az iroda, ezért tárgyalóból kevés van, még a konyhában is megy a megbeszélés amikor alig lehet hallani vmit az ebédelő kollegák miatt és kb 70-80 férfire van 2 db WC fülke, ami jó időzítést kíván az embertől. Éppen a napokban azon gondolkodtam, hogy amikor az előző munkahelyemen költöztünk, akkor kb 100-110 emberre 12 WC-t építettünk a nemek arányát is figyelembe véve. :]

A pozitívumok összefoglalva:

  • kiemelkedően jó technikai körülmények
  • segítőkész közvetlen munkatársak
  • pörgős, gyors munkakörnyezet
  • a fizetésen felül normális juttatások
  • követelő, de egyben türelmes és kiszámítható közvetlen vezető
  • meglepően őszinte és kritikus visszajelzések a szervezeten belül, ha valami nem úgy sikerül, mint ahogy terveztük (ez Kanadában nem általános, sokkal inkább jellemző a kertelés, hogy ne kelljen nemet mondani)

Negatívumok:

  • kevés tárgyaló és egymás hegyén-hátán ülő munkatársak
  • a nem közvetlen munkatársaktól nehéz valódi segítséget kapni
  • nagy stressz nyomás a nemtörődöm munkatársak és a feszített tempó miatt
  • a munkahelyi a kapcsolatok Magyarországhoz képes sokkal felszínesebbek
  • az ingázás sok időt vesz igénybe, de ez nem munkahely függő ha az ember Torontoban dolgozik és a külvárosból jár be a belvárosba dolgozni
Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s